Az ének iskolája nem tehetségkutató, hanem tehetséggondozó műsor gyerekekkel, nincs kiesés, nincs egy megvadult Simon Cowell lelkületével a szájából vért és tetszőleges illatú és színű habot fröcsögő megmondóember sem. De attól még csak tehetségkutató ez, az anyját neki! Mert hát ugye 16 olyan gyerek került be, aki énektudásban megvert egy rakás másikat, kutatták őket, zsűrivel, csak innentől nem fognak egyenként kiesni, mint valami ZS kategóriás horrorfilmben, amikor a halálraítélt csak megnézi már, vajon egy vaddisznó, egy öntudatra ébredt Lada Niva vagy egy helyi, köztiszteletben álló démon okozza-e azt a csikorgó-hörgő hangot az erdő mélyén.

A gyerekek jönnek, énekelnek, cukik, vagányak, aprónövésű muffvadásznak kiáltják ki magukat, együk a szívüket. Hát mi ez, ha nem a legjobb nézettségnövelő tényező? Csoda ezek után, hogy a műsor gyakorlatilag letarolta a szombat estéket? Egyáltalán nem, az azonban egy picit talán az ízléstelenség határát súrolja, hogy az első részben a faluról jött kislány videója alá a turkálók himnuszát, a Thrift Shop-ot sikerült odarittyenteni, és hát az a jelenet is játszi könnyedséggel kerül a kínos tévés momentumok hall of fame-ébe, amikor Friderikusz Sándor az egyik gyerekre egy próbafülkében nyit rá, hogy meglepje őt. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy sikerrel járt.

Szóval nem tehetségkutató ez, mivel nincs kiesés, nincs gyakorlatilag semmi, csak a fejlődés útja. A végén pedig nem íratja Szandi egy tetszőleges gyerekre Tinédzser L’amour jogdíjbevételét. Csak úgy lóg az egész a levegőben. A TV2 valószínűleg nem akart újabb tehetségkutatót, ezért azt mondta, gyerekek, indítsunk egyet, és fogjuk rá, hogy ez nem az. Nem kell itt végső győztes, úgysem érdekel senkit, csak énekeljenek heteken keresztül, legyenek szerethetőek, a sallangot meg hagyjuk meg valaki másnak. A gyerek-tehetségfelhajtás egyébként nem újkeletű produkció, mi is egy izraeli formátumot vettünk meg, némethonban pedig pont most indult a The Voice pöttöm-változata, olyan zsűritagokkal, mint Henning Wehland az H-Blockxból. Lesz angol/amerikai változat is. Remélhetőleg nem ültetik be majd R. Kellyt, Ian Watkinst és Gary Glittert a zsűritagok közé.

De meddig lehet ezt még folytatni? És mivel? Énekes felnőttek? Pipa. Énekes gyerekek? Pipa. Énekes dolgozók? Táncosok? Jégtáncosok? Kutyák? Macskák? Acapella csoportok? Mind megvoltak. Startup-kutató? Megpróbáltuk mi is, be sem fejezték az első évadot a csúfos nézettségi adatok miatt. Népdal? Néptánc? Csillag születik? Túl vagyunk rajtuk. Modellek? Címlaplányok? Nagy bajban van a tévézés, hiszen nincs túl sok olyan látványos műfaj, amire rá lehetne húzni még egy felfedező-műsort. Ráadásul egy tehetséges kutyáról nem igazán tud mit írni a Blikk, hacsak nem veri a gazdája, vagy ha nem derogál már számára megenni a középkategóriás kutyatápot a döntő környékén. „Morzsit már megint egy új szukával látták” – hát milyen hülyén hangzik ez egy címlapon!

Akkor mi jöhet még? Mondjuk egy jól castingolt standup-kutatót még csak-csak megnézne az ember valamelyik nagy kereskedelmin. De egy tényleg jól castingoltat. A Showder Klub egyre unalmasabb, és az sem tesz neki túl jót, hogy az ember csak-csak belenéz a külföldi komikusok fellépéseibe, akik közül néha még a 16 évesek is jobbak, mint a teljes magyar mezőny. Miben vagyunk még tehetségesek? Egy heti feltalálóverseny beleférne? Ki lesz az új Rubik Ernő? Legyen Ön is Jedlik Ányos! Melyik magyarral tudunk még villogni? Erdő Péter? Egy jóvágású pap-tehetségkutató? MegaPap? Ki énekli a legszebben a zsoltárokat, ki vezeti a legszebb misét, ki gyűjti a legtöbb hívet?

Csak érezzük, hogy nincs mese, az énekes műsorokon kívül nincs élet, nincs nézettség, nincs bulvár, nincs egymás között a munkahelyen megbeszélés. De az országnak már nem nagyon kell több tehetség, azokkal sem tud mit kezdeni, akiket megkapott az előző évek műsorainak köszönhetően. Szóval ha így vesszük, lehet, hogy a tehetséggondozásé a jövő, ahol nincs nyertes, nincs vesztes, csak bemutatás van és éneklő gyerekszájak, sanyarú és csodálatos sorsok, még csak nyereményt sem kell szolgáltatni, úgyhogy szólhat hangosan az ének. De ha a kölykök többségének mágikus módon mégis lemezszerződést ajánlanak a végén, akkor nagy bajban leszünk. Lesz még itt Egy zöld versenybringa. Lesz még itt Szerelmes szívek.