Egy év telt el a The Elder Scrolls V: Skyrim – Special Edition megjelenése óta. Nem nagy idő. Ha végigtoltad újra, és beleöltél megint száz órákat a Skyrimbe, akkor van egy rossz hírem. Vagy jó. A megfelelő rész aláhúzandó. Megint bele fogsz ölni száz órákat a Skyrimbe. A társas lét felzokog, a barátaid komor fejjel ülnek majd a sörök felett, mert te nem leszel ott. A Skyrim VR ugyanis mocskosul kell majd, ha rajongó vagy. Persze az sem árt, hogy legyen hozzá egy VR-szemüveged, mert nem valószínű, hogy kiadsz majd plusz 130.000-et csakis egyetlen játék miatt, de isten tudja, akadnak elég keményvonalas rajongók.

A Skyrim nem egy mai játék, és újítgathatjuk bárhogyan is, ez bizony meg fog látszani rajta. De ez marhára nem érdekes. A PSVR-verzió olyat ad, ami valami egészen hihetetlen. Egy szerepjáték mindig is akkor volt jó, ha nagyon, de nagyon közel tudtad érezni magadhoz, ha annyira berántott, hogy szinte úgy érezted, benne vagy. Na most tényleg benne vagy. És onnantól, hogy belekerülsz, iszonyúan könnyedén elvarázsol megint.

Nem kell hozzá sok idő, nagyjából két másodperc alatt véged lesz. Ott zötykölődsz tényleg azon a szekéren, aztán nem sokkal később testközelből figyeled, ahogyan lecsap az a fránya sárkány. És hogy zavar-e eközben a grafika kissé idejétmúltsága? Ó, dehogy! A PSVR felbontása egyébként sem annyira erős, hogy a legapróbb finomságokat is észrevedd a tájban, még a legújabb játékoknál sem, azt viszont nehéz nem észrevenni, hogy akadnak bugok, néha az emberek például a föld felett lebegnek, de az ilyesmiket még ki lehet javítani egy izmosabb patch-csel.

A Skyrim tipikusan az a játék, ami remekül öregszik. Látszik rajta a kora, de elég egy picit belemerülni, hogy azonnal magába szippantson, és az a legszebb benne, hogy még ennyi idősen is a VR-játékkínálat messze legjobb darabja. Ugyanúgy benne van az a jó 200 órányi játék, mint az elődben, arról nem is beszélve, hogy a Skyrim összes kiegészítőjét belepakolták ebbe a változatba, magyarul tényleg el lehet tűnni egy jó időre, ha az embernek lenne ennyi fölös ideje.

Grafikailag abszolút okés a helyzet, a VR-élmény páratlan, bár tény, hogy csak az edzettebbek bírják majd a folyamatos játékot, a többiek nagyjából öt perc után köszönhetnek újra a nemrég elfogyasztott reggelinek/ebédnek/vacsorának, még úgy is, hogy alaphelyzetben csak apróbb darabokban fordulhatunk jobbra vagy balra, azért, mert más esetben talán már két perc is elég lenne az előbb említett művelethez. Szerencsére ez átállítható folyamatos fordulásra, de ahhoz már tényleg edzett gyomor kell.

És akkor el is érkeztünk a játék egyik legfontosabb kérdéséhez: az irányításhoz. A Skyrim VR-t játszhatjuk Move-kontrollerrel és Dualschockkal is, és tényleg te döntöd el, melyik a szimpatikusabb, az mindenesetre biztos, hogy mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. A Move-val a harcok sokkal élethűbbek lehetnek, hiszen a kézmozdulataidra van szükség ahhoz, hogy boldogulj, de a teleportálós előrehaladás nem feltétlenül mindenki barátja. Dualshockkal viszont nagyjából ugyanaz az élmény, mint korábban, vele nem akarsz majd teleportálni, de gombokkal harcolni azért egy kicsit kevésbé vagány, mint két egyébként továbbra is rettenetesen kinéző izével a kezedben, amit mondjuk úgysem látsz, mert rajtad van a szemüveg.

Hogy maga a játék milyen, azt úgyis mindenki tudja, de ezt az élményt tényleg nagyon nehéz elképzelni, még akkor is, ha rengeteg órát öltél bele az eredetijébe. Amikor megjelenik az első sárkány, és a szemeid előtt bontja le a falat, hogy aztán tüzet okádjon, az valami egészen hihetetlen, teljességgel leírhatatlan élmény, az ember hátrahőköl, és felfogja, hogy akkor most mi minden vár rá testközelből, és bizony minden teljesen új élményként hat majd rád, bármennyire is ismered már ezt a világot. Az irányítás megszokható, a harcok pedig nagyon jól sikerültek, kifejezetten üdítő látni, ahogy fogod a kardot, a bárdot, az íjat és minden mást is, jó, ahogy a menürendszer megáll a szemeid előtt, hogy mindennek a közvetlen közelében lehetsz. A pókoknak nem, de az más tészta.

Ha van értelme a VR-nek, hát ez az. Mindenki szeretne benne lenni a régi játékaiban. Akkor is, ha csak valami egyszerű lövöldözős cucc, akkor is, ha egy komplexebb RPG. Ha ilyen a jövő, akkor szép új világot köszönthetünk, aminek már akadt pár kellemes képviselője, de az első igen komoly királya mégis a Skyrim VR. Sok ilyen játék kellene még a PSVR-nek is, hiszen az eddig megjelent címeiben nincs túl sok játékidő, néha a játékai inkább technikai demónak hatnak, ezért még mindig elég nehéz komolyan venni ezt az igen drága, de elég szórakoztató kiegészítőt. A Skyrim VR viszont nem egy techdemó. Ez egy csupa nagybetűs játék. Egy klasszikus olyan formában, ami irányt mutathat a többieknek. Mindenki menjen utána bátran, és ordítson, amikor megjönnek a sárkányok!