Amikor volt szerencsém belenézni a The Crew bétájába, nem kicsit lettem lelkes, hiszen egy remek grafikával megáldott autóversennyel sikerült összebarátkozni, amely ráadásul nem kisebb feladatot tűzött ki maga elé, mint hogy lemodellezi egész Észak-Amerikát, ahol szabadon furikázhatunk. Mondhatod például az asszonynak, hogy mindjárt mész mosogatni, csak még húsz perc alatt levezetnél Las Vegasba szétnézni. Ha parkolójegyet is kellene venni, akkor lenne csak igazán életszerű az élmény, vagy ha parkolóhelyet kellene keresni Manhattanben nappal, ahol a kelleténél messzebb parkolva a padkától megvág a rendőr tizenakárhányezerre.

De hát hiába a nagy nextgen-ugrás, ott még nem tartunk, hogy a PS4 le tudjon akadásmentesen modellezni egy New York-i csúcsforgalmat. Mondjuk legalább meg lehetett volna próbálni. A The Crew legnagyobb hibája ugyanis az, hogy bizonyos pontokon meg sem erőlteti magát, valamint az is, hogy a fejlesztők elég rossz döntéseket hoztak, amelyek sajnos nagyon rányomják a bélyegét erre az egyébként remek autós játékra.

Sztori + grafika

Tulajdonképpen szóra sem érdemes. Testvérünket megölik, az eset mögött egy autós banda áll, valamint a korrupt rendőrségnek is van némi köze az ügyhöz, a gyilkosságot viszont ránk kenik, mi pedig a rendőrséggel karöltve úgy döntünk, beépülünk a bandába, ahol egyre feljebb küzdve magunkat tisztázhatjuk a nevünket. Hát senkinek nem jutott eszébe semmi eredetibb ötlet? Vagy ennyire nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy a készítők anno a Need for Speed-játékokon is dolgoztak? Konkrétan az Undercover-ben kellett ugyanezt végigcsinálnunk, de ne legyünk rosszmájúak, aki egy autóversenytől egyébként is sztorit vár, az rosszabb helyen jár, mint Pantera-rajongó a Guetta-szilveszteren.

A The Crew átvezető videói viszont a sztori semmisége ellenére is nagyon szépen összerakottak, a szinkronhangok sem veszik félvállról a munkát, és tulajdonképpen a játék külsőségeivel sem lehetnek túl nagy problémáink, nem esik le tőle az állad úgy, hogy azzal a lendülettel be is törje a parkettát, de első ránézésre szép. Aztán második ránézésre már facepalm-gyanú kezd érni, amikor meglátod, hogy az egyébként erős hardverrel megtámogatott nextgen-konzolokon is alig látsz előre, a tereptárgyak még akkor is szemmel láthatóan hirtelen bukkannak fel, ha egyébként a vezetéssel lennél elfoglalva, és nem nézelődnél mindenfelé csak úgy. Ezt azért lehetett volna másképp. De őszintén szólva még ezzel sincs gond.

Játékmenet

Hogy mivel van tulajdonképpen gond, vagy hogy miért borult ki a bili néhány tesztelőnél, az igazából mindössze ízlés dolga. Én nem találok semmi problémát abban, ha egy játék csak ki akarja kapcsolni az agyadat, és ha a fejlesztők bizonyos pontokon nem teszik ugyan jól a dolgukat, de az összkép mégis szerethető marad. A The Crew szerencsére szerethető marad, bár nagyon rezeg a léc. Annak ellenére, hogy valamilyen gyilkos oknál fogva úgy döntöttek a fejlesztők, hogy az autónk biza törni fog, viszonylagos gyorsasággal regenerálódik, mint valami újkori FPS-ben a karakterünk, szóval elég megtenni 1-2 kilométert egy törés után, hogy újra régi pompájában csillogjon az autónk.

Ez pedig nem túl elegáns. Persze ha mindenhová autószerelő műhelyeket pakoltak volna a térképen, az sem oldotta volna meg a problémát. Szét lehet persze törni az autót kvázi minden következmény nélkül, de ha ez nem így lenne, akkor nem tudnánk felhőtlenül kocsikázni szerte Amerikában. Igazán kikapcsol például az, ha nekiindulok, és felfedezem a hatalmas térképet, ami persze nem méretarányos, jól is néznénk ki, ha megoldották volna, hogy a The Crew teljes egészében tartalmazza a nagyobb városokat az USA-ban, miniatűr változatok szerepelnek benne, de bőven elegek a boldogsághoz.

Pozitívumok és negatívumok

A játék legnagyobb mutatványa a szabadságérzet. Ha semmi másra nincs szükség, mint egy jó kis levezető autókázásra, ott van neked. Bekapcsolod a gépet, és nekiindulsz a szépen kidolgozott nagyvilágnak. Útközben minijátékokkal találkozol, vagy elfogadod őket, vagy nem, a döntés rajtad áll. Vezethetsz céltalanul, megoldhatod a kampány küldetéseit, vagy beszállhatsz idegenek küldetéseibe. Igen, megoldhatsz küldetéseket csapatban vagy egyedül is, a küldetés kezdetén felteszi neked a nagy kérdést a játék, hogy mit szeretnél, de bandákat is alkothatsz, akikkel együtt indulhatsz neki az utaknak. Csak felpattintod a térképet, bejelölöd a célt, és már mehetsz is. Nagyon jó ötlet, hogy a GPS útvonalát egy felettünk lebegő vonal mutatja, így még az is eltalál bárhová, aki be van oltva a tájékozódás ellen.

De hogy mennyire addiktív mindez, az már más kérdés. Nagyon jól el lehet ütni az időt a The Crew-val. Az a fajta autós játék, amiben egy pillanatra sem kell gondolkodni, fékezni is csak nagyritkán. Fejleszthetőek az autók, útközben bele is ülünk mindenféle járművekbe, hogy legyőzzünk vagy épp összetörjünk velük valakit. Érezni az akaratot az Ivory Tower részéről, de a regenerálódó, raádásul mindig ugyanúgy törő autók eléggé betesznek az élménynek. Egy idő után nagyon idegesítővé válik, hogy a hátsó szélvédő mindig ugyanazon a ponton lyukad ki, még úgy is, hogy azt sem tudod, mit tettél, amitől kilyukadhatott a szélvédő, de sebaj, pár pillanat és hipp-hopp, minden eltűnik. Megszokható.

Hogy előny-e vagy hátrány a kötelező multiplayer-funkció, az már más kérdés. A játék nem működik netkapcsolat nélkül, ami akkor kifejezetten idegesítő, amikor nem működik a PSN. Amolyan Destiny-módra látsz magad körül hús-vér játékosokat, akik néha interakcióba is lépnek veled, de sok vizet nem zavarnak. A netkapcsolat szükségessége kiszolgáltatottá tesz egy többnapos leállás esetén. Azt sem érteni, miért tervezték a fejlesztők Amerikát ennyire üresnek. Az utak nincsenek tele autókkal, a gyalogosok száma is elenyésző, pedig a láthatósági határ eleve megtörtént visszafogásával ennél többet is ki lehetett volna hozni a konzolokból, a GTA V sem véletlenül jött ki újra, megemelt autószámmal, több gyalogossal és szebb textúrákkal. A PS4 és az XBOX One sokkal, de sokkal többet bír.

Összegzés

A The Crew minden hibája ellenére kellemes open world autóverseny lett. Nagyon jó Észak-Amerikában autókázni, és bár a sztori tulajdonképpen annyira béna, hogy akár el is felejthető, azért tartogat jónéhány órányi agykikapcsolást. Kezdésnek nem rossz, de ha az Ivory Tower második részt tervez, azt azért remélem, kicsit merészebben kezdik el fejleszteni, hogy Amerika ne egy kihalt környék legyen.