Már egy ideje nyúzom az Infinity Wardból kirúgott fekete bárányok játékát, és ideje elkezdenem hangsúlyozni, mennyire kötelező vétel. Például azért, mert…

…ennél tökéletesebb multiplayer-FPS-élményt nem igazán láttál. Már a bétatesztünkben is azon ámuldoztam, hogyan sikerült a Titanfall tempóját úgy felpörgetni, hogy egy pillanatra se akard abbahagyni a játékot, és persze azon is, hogyan sikerült valami újdonságot belevinni a többnyire posványos multik világába. De kezdjük el inkább az egészet újra, elölről, hiszen a béta óta egy-két apróság változott. De nem több. Start new game? Persze!

Játékmenet

A Titanfall készítői, a Respawn Entertainment kockázatkerülő társaság. Mármint valahol mindenképpen azok. Minek tettek egy teljességgel multiplayerre megálmodott játékba kampány módot? Így talán többet el lehet majd adni belőle? Az emberek megnyugodnak, ha meglátják a dobozon? Nem valószínű, mert ez nem offline játékot jelent, a kampány egy minimális sztorit mesél el, ami mindössze annyit tesz, hogy két csapat harcol egymással valamiért, oszt' csókolom, Hollywood egyelőre nem kopogtat az ajtón a három sorban elintézhető történet megfilmesítéséért, bár arra nagyobb téteket tennék, hogy lesz itt még Titanfall-film néhány év múlva.

Bizonyos cuccok eléréséért viszont kénytelenek leszünk végigszaladni ezen a játékmódon is, ami annyira jellegtelen, hogy tulajdonképpen olyan, mintha nem is létezne. Talán bemelegítésnek, vagy egy tutorial utáni tutorialnak mégis felfogható, hiszen tétje tulajdonképpen nincsen, de remekül el lehet vele tölteni az időt. Már valódi emberek ellen játszol, de tulajdonképpen érthetetlen módon.

Ami ezenkívül van, az viszont maga a multigyönyör. Egyelőre öt játékmód áll rendelkezésünkre, ami nem sok egy tisztán multi-FPS-től, de már tudni lehet, hogy ezek száma növekedni fog, erre először is a játékmódok melletti, egyelőre szürkén alvó görgetősáv enged következtetni, valamint az a tény is, hogy már bejelentették a bővítésüket.

Szóval az a bizonyos öt játékmód. Attrition, egy team deathmatch-féle móka, amiben a szokásos két csapat, az IMC és a Militia esik egymásnak, TD-keretek között. A Last Titan Standingben nincs respawn, az utolsóként életben marad titán az, aki mindent visz. A Hardpoint bázisfoglalós gyönyörűség, három pontot kell megtartanunk, illetve elfoglalnunk a játék éppen aktuális állása szerint. Capture the Flag. Nem magyarázom, mindenki ismeri. A Pilot Hunterben a lehetséges pilótákat kell kiiktatnunk, minden egyes sikeres művelettel egy pontot szerzünk a csapatunknak. Igazából akad egy hatodik is, a Variety Mode, amely automatikusan variálja nekünk az előző ötöt, ha nem tudnánk dönteni, mit is szeretnénk a következő meccsben.

Titánok

Mindig két hatos csapat ugrik egymásnak, de bevon a játék még botokat is a meccsbe, akik túl sok vizet nem zavarnak, őket viszont nem fogod látni valamilyen óriási vasszörny gyomrában pilótaként. Vasszörnyek. Jól jegyezd meg őket: ezek a gigantikus monstrumok brutális hatékonysággal nyitják ki a pénztárcádat, mert miattuk lesz itt minden olyan eszméletlenül jó, ők érik el, hogy boldog mosollyal hajtsd álomra a fejed. A titán hatalom. De nem túl nagy. Akár egyszerű katonaként is végezhetsz velük, ha ügyes vagy, ezek a többnyire lomha darabok nem legyőzhetetlenek, de az tény, hogy helyzeti előnybe kerülsz, ha beléjük bújsz.

És bizony a harc közben folyamatosan változik, kinek lesz titánja, és kinek nem. És ettől lesz az egész olyan brutális gyönyörűséggel szórakoztató. Mert mindig változik a harc dinamikája. Kétpercenként juthatsz hozzá személyi harci gépezetedhez, ekkor egyetlen gombnyomásra ledobnak neked egyet fentről, szóltál anyádnak, dobjon le pénzt, de csak egy rohadt nagy vasszerkezet jött. A titánnal lehet futni, jobbra-balra dash-elni, felfogni a feléd érkező lövedékeket, és visszahajítani őket az ellenfél felé. Lassabban mozgathatók, de azért nem vészes a helyzet. Jobb lesz, ha vigyázol rájuk, mert elég pár másodperc, és máris katapultálnod kell, aztán indulhat a futás, meg a sikítozás, kisember lettél, aki nagy fegyverrel jár.

A titánok egy bizonyos szint felett testreszabhatóakká válnak, mint ahogy a katonáid felszereltsége is, bátran pakolhatod össze a neked tetsző fegyvereket és képességeket, de ez, ahogyan mondani szokták, még semmi! Szerezhetünk ugyanis ún. burn cardokat, amelyeket az esetleges elhalálozásunk és újból csatatérre kerülésünk közötti időben vethetünk be következő elhalálozásunkig, ezek pedig olyan különleges képességeket adnak, amelyek vagy előmenetelünk, vagy harci sikerességünk érdekében lesznek fontosak.

Grafika + egyebek

De jaj, a sötét árnyak, máris gyülekeznek. És nem azért, mert a Titanfall ronda lenne. Csak éppen nem nextgen. Bár szépen muzsikál az átalakított Source engine, tulajdonképpen mindaz, amit látsz, csak egy nagyon szép felbontású cucc, de nem dobod el az agyad tőle. Vicces, hogy egy középkategóriás kártyával, mondjuk egy 750Ti-vel gyakorlatilag elérhető az Xbox One-verzió sebessége és grafikája is a tesztek szerint, és bár nem láttam a nextgen vas által nyújtott vizuális orgiát, azt meg tudom erősíteni, hogy az előbb emlegetett kártyával úgy fut a játék mindent a maximumra állítva, hogy csak nagyon ritka esetekben esik le picit a framerate, és akkor sem teszi élvezhetetlenné a mech-alapú hentelést.

A Titanfall egyáltalán nem grafikai trükkökkel akar téged megvenni kilóra. Tulajdonképpen oda sem fogsz tudni figyelni a külcsínre, annyira le fog kötni a pörgés, az, hogy még egyszerű földi halandóként is képes vagy hatalmasakat ugrani jetpack segítségével, hogy lehet falakon rohangálni, hogy minden olyan tempóban zajlik, mintha egy átlag multit felgyorsítanál legalább a kétszeresére.

A pályák szépen összerakottak, a smart pistol viszonylag remek új fegyvertípus, persze nem arról van szó, hogy mostantól appokat töltesz a mordályodra, csak egy célkövetős, egyszerre több ellent is kiiktató pisztolykáról van szó, ami botok ellen hatásos, hús-vér emberek ellen már kissé nehezen használható. Külön szórakoztató, és adrenalinpumpáló egyben, hogy esetleges vereségünk esetén még érkezik egy epilógus, amelyben rövidke idő alatt el kell érnünk a minket elszállítani készülő űrhajót, győzelmünk esetén viszont el kell pusztítanunk mindenkit, nehogy már sikerüljön az éppen szénné alázott csapatnak megmenekülnie! Remélem, mindenki érzi, mennyire a szórakoztatásunk volt a cél a fejlesztéskor! Ha mégsem az volt, akkor mindegy is, valamit mégis jól csináltak Respawnék.

Összegzés:

A Titanfall kötelező vétel, ha imádod az FPS-eket, főleg a multikat, mivel itt más lehetőséged nincs. Nem létezik offline single player kampánya. Ez van. De nem is hiányzik. Kicsit azonban érdekes, hogy néhány játékmódot csak később varázsolnak bele, és nem feltétlenül szerencsés, hogy grafikailag is egy picit többet ígért, de ami benne van, az már így is leköt téged hosszú-hosszú hónapokra. Már ha fogékony vagy az FPS-ekre, és a hatalmas titánokra. Pornó ez is, de játékipari. És abból is a legjobb minőségű.

9/10

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon