Gyerek, kutya, jó nő, aztán csöröghet a kassza. A Touch a kutyát nem merte bevállalni, de minden mást igen. Bár a gyerek kissé zakkant, a jó nő pedig eleinte unszimpi, de csak eleinte. Hogy a helyzet ne legyen túlságosan egyszerű, eleve tisztáznunk kell, hogy a kissrác eddigi élete során egy árva szót sem volt még hajlandó beszélni, és még csak azt sem engedi meg, hogy megérintsék. Álomszerep. Nem kell a szövegekkel bajlódni, csak sötéten nézni ki a fejünkből egymagunkban, aztán minden hónapban várni az utalást. Az epizódok elején és végén ugyan hallunk a rakoncátlan lurkótól némi belső monológot, de ez csak díszítőelem, olyan, mint amikor a Szomszédok végén Vágási Feri finoman sommázza lyukacsos necc atlétájában, hogy be kell szállnia az internetbe, mert lesz nemulass.

Az alapsztori kifejezetten üdítő: Egy apa (Sutherland) elveszíti feleségét, majd elkeseredettségében minden állást elfogad, amiből valamennyi pénzt lát. Fia, Jake (David Mazouz) 11 éves korára sem beszél, de csak azért, mert a kommunikáció ezen formáját (vitatkozva az emberek 99.9999%-ával) teljesen feleslegesnek tartja. Ellenben nem átall izzó tekintettel számokat firkálni a füzetébe, egyszerre megcsörrenő mobiltelefonokat rakni csiga alakzatba és telefontornyok tetején üldögélni a rendőrök legnagyobb rémületére. Azt pedig már csak félve merjük megemlíteni, hogy a fiú képes kikövetkezetni a jövőt, ugyanis ahogy egy szakértő mondja, ő mindent lát: az életben rejlő kapcsolati rendszereket, tudja, ki nyeri a lottót, azt is, hogy milyen számokkal, és lazán alakítja úgy egyetlen szó nélkül az emberek életét, hogy az mindenki számára kielégítő legyen. Tudja, mit kell tennie, hogy mondjuk katasztrófákat előzzön meg, és képességét fel is használja ahhoz, hogy emberéleteket óvhasson meg. Apja lassan kezd ráébredni, hogy fia tulajdonképpen nagyon is kommunikál, valóságos üzenet-áradatot zúdított rá, csak éppen nem érti a jelrendszerét.

Ez így elmondva nem hangzik túl látványosnak, de azt hozzá kell tenni, hogy van pénz a sorozatban dögivel. Az sem gond, ha egyetlen részt Japánban, Írországban és Irakban forgatnak le egyszerre. Tim Kringre rászakadt a bank, pedig a Hősök utolsó két évadának színvonala nem feltételezi a kasszák ilyen mértékű megnyitását. Bár emberünk azért, mint tudjuk, képes a csodára, mint ahogy az első epizód rendezője, Francis Lawrence is, aki olyan korrekt filmekkel építette karrierjét, mint a Constantine – A démonvadász, a Legenda vagyok és a Vizet az elefántnak című romantikus hepaj. Lawrence kiélheti kliprendező énjét is, a belső monológok alatt korrekt videók futnak, kicsit eszünkbe is juthat róluk Az élet fájának folyton pörgő képsorai, de csak semmi művészieskedés, olyasmi a tévében csak ritkán fér el.

A Touch eszméletlenül szórakoztató. Két szálon futó története (1. a fiú és apja sztorija, 2. egy, a világban zajló összefonódásokat mutató másik szál) teljesen kiszámíthatatlan, katartikus, tökéletes. Kérdés, hogy mit fognak kezdeni ezzel a rendszerrel a jövőben. Lesz vajon egy átívelő szál is, a kölyök belenyúl valami nagyon durca ügybe? Simán lehet, bár semmiféle extra utalást nem mutatott erre a pilot. A cliffhanger sem sikerült valami túl erősre, nincs is igazán, kicsit olyan érzése van az embernek, mintha egy teljes filmet nézett volna meg 40 perc alatt. Ha vége lenne, hát elhinnénk azt is. De jobb, hogy nincs. Nagyon várjuk a második részt.