Nem kellett volna sok, hogy egészen szerethetővé váljon Osvárt Andrea amcsi filmes bemutatkozása. A hiba azonban nem az ő készülékében van, hanem azéban, aki nem tudta befejezni a filmet.

Az Utórengés amolyan félig vígjáték, félig horrorfilm, csak éppen szokatlan módon keveri a hozzávalókat: az első 35 perc komolyabb mosolygásokat, jó beszólásokat is mutat, nofene, ilyet sem ritkán lát az ember, még akár egy korrekt csajozós vígjáték is kerekedhet az egészből, de akkor a rendező hirtelen az órájára pillant. Gyerekek, hát már eltelt ennyi idő? Húha, akkor gyorsan csapjunk bele a lecsóba, folyjon a paradicsomlé, induljon a mészárlás! Ééééés tessék!

A chilei csajozás így egy csapásra mészárszékké változik, a néző hirtelen szembesül a stílusváltással, de mindegy is, tudjuk, mire vettünk jegyet. Az Utórengés önmagában véve elég kellemes kezdő filmes próbálkozás lehetne. Látszik, hogy nincs benne pénz, de annyi baj legyen, a csajok szépek, a férfiak viccesek, van némi sztori is, kell is egy valamirevaló horrorhoz, csak az a vége… De ne szaladjunk ennyire előre.

A sztori szerint Chilében járunk, ahol egy háromfős baráti társaság orbitális partihadjáratot tart, van közöttük visszafogott, szerelmi bánatos és hatalmas csajozó is, utóbbi viszonylag könnyen nyerné meg bármelyik helyi Zach Galafianakis-hasonmásversenyt. Mit ad isten, belefutnak egy háromfős csajtársaságba, akik bármelyike szerepelhetne valamelyik szabadon választott férfimagazin középső oldalain. Nyertes helyzetből indulnak, csak annyi a bökkenő, hogy hamarost egy hatalmas földrengés sújt le bulijuk helyszínére, Valparaísóra, mely komoly áldozatokat követel.

Az sem mellékes, hogy a hatfős brigádnak szökött bűnözőkkel is szembe kell néznie, akik sokkal komolyabb hatással lehetnek a városka lakosságának fogyatkozására, mint a természeti katasztrófa. Sőt, még a cunami is közeleg. Hát túl lehet ezt élni? És érdemes egyáltalán? Tartalmaz ez az egész bármi olyat, amit nem láttunk még? Az Utórengés nem arról lesz híres, hogy megreformálja a horrorműfajt. Tulajdonképpen nem lesz híres semmiről, és ezt bosszantó apróságokkal éri el.

Először is: bár igyekeznek minden szereplőnek valódi karaktert adni, és jól be is mutatni őket, sosem tudjuk meg, Monica miért óvja ennyire züllött tesóját. Ettől büszkeségünk, Osvárt Andrea szerepe tényleg veszettül idegesítő lesz, nincs motiváció, csak a harc, így értelmetlenné is válik ez a szál. Bár azt meg kell hagyni, hogy hazai büszkeségünk tisztességgel megteszi mindazt, amit megkövetel tőle a film, szóval szó nem igazán érheti a ház elejét. Eli Roth mint húzónév sem ad okot panaszra, a vicces figurának szánt Nicolás Martínez sem gyűlölhető zsigerből, szóval a castingon jó munkát végeztek.

De valamiért a történet mindenáron azt szeretné, ha meghatódnánk. Ezért olyan szintű drámázásba kezdenek a szereplők bizonyos pontokon, mint egy mexikói szappanoperában, hívhatnánk az egészet akár A földrengés rózsái-nak, ami bárhogy is nézzük, nem nagyon egyeztethető össze a horror műfaji sajátosságaival. Meg lehet őket újítani, persze, csak furcsán néz az ember, amikor egy haldokló még felhívja az apját ahelyett, hogy feltrancsíroznák. Ezek még a kisebb problémák.

A nagyobb bajok ott kezdődnek, amikor az istenért sem látunk a rengeteg szökött fegyencből többet, csak azt a néhányat, aki üldözőbe veszi a társulatot. Mekkora volt az a leomlott börtön? Hatszemélyes? Csak nem egy panellakást rácsoztak be a chilei rendőrök? Más: elhisszük mi, hogy nem volt pénz a speciális effektekre, de felejtsük már el végre, hogy a kamera rángatása hűen imitálja a földrengést! És ami a legsúlyosabb: a befejezés.

Kedves forgatókönyvíró urak! Hát miért nem tetszenek használni az eszüket, és kitalálni valami épkézláb fordulatot a végére ahelyett, hogy arra kérik a mozinézőket, ugyan verjék már a fejüket az előttük pirosló szék támlájához ütemesen eszméletvesztésig? Az Utórengés utolsó tíz perce hihetetlenebb, mint egy Pokémon-epizód, tönkre is vágja az egészet. Érdemes megnézni, kegyetlen, véres és helyenként vicces horror, de nem rengeti meg a földet.

5/10

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezőjének új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában