A hobbit – Váratlan utazás

Milyen? Szerethető

Ugyan a gigahosszúságú film első fele gyakorlatilag teljesen felesleges párbeszédekkel és történésekkel zsúfolódott tele az időhúzás érdekében, később erősen beindul a buli, és jön a jó öreg Gyűrűk Ura-fíling. Hozzáköltött részekből nincs hiány, és talán pont ez a legnagyobb baj. A plusz momentumoktól lesz ugyanis kevésbé feszes a film. Könyvben és 2D-ben talán jobban működik, de ettől még nem várjuk kevésbé a következő részeket. (Kritikánkat itt olvashatod.)

Alkonyat: Hajnalhasadás – II. rész

Milyen? Vérszegény

Az Alkonyat-történetek egyszerűen nem kivitelezhetőek filmen. Könyvben még csak-csak elmegy minden sztori, hiszen sokkal jobb egy lány belső vívódását olvasni, mint azt látni, hogy valaki zombiként bámul maga elé csendben, tátott szájjal. Igen, ő Kristen Stewart. Maga az első rész rendezőnője, Catherine Hardwicke is azt nyilatkozta, nem hitt a moziverzió sikerében, és a mai napig meg van döbbenve annak kultstátuszán. Az utolsó epizód hasonlít leginkább egy filmre, de ha egy ötrészes filmes saga csak a záróakkordjára ér el valamennyire nézhető szintre, akkor ott már igen nagy baj van.

Pi élete

Milyen? Fantasztikus

Az év egyik legnagyobb meglepetése Ang Lee-től, aki remekül hozza a könyv hangulatát és annak történéseit, a hozzáköltött aprócska részek pedig remek adalékként szolgálnak. Gyönyörű képek, remek 3D, fantasztikus színészi játékok, és az eredeti műhöz méltó, ugyanannyira fájó gyomorba vágás. Valahogy így kell könyvadaptációt készíteni.

Felhőatlasz

Milyen? Kemény dió

A Wachovski-testvérek talán túl nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor David Mitchell komplex könyvét akarták mozivászonra adaptálni. A terjedelmes mű ugyanis nem könnyű darab (nem csak súlyát tekintve), így nézése sem lesz az, néha az ember nem bírja követni a cselekményt, és soknak érzi azt a három órát. Pedig megéri, hiszen a mozi vége után is tart az élmény, amikor elkezdjük fejben kibogozni a szálakat. Filmes puzzle. Zseniális, de nem mindenki szán rá időt. (Kritikánkat itt találod.)

Fékezhetetlen

Milyen? Könyvszerű

Lassú film lassú gengszterekről a szesztilalom korában. Matt Bondurant könyvét (The Wettest County) Nick Cave-nek sikerült úgy forgatókönyvvé varázsolni, hogy a végtermék nézése is olyan, mintha az ember könyvet olvasna. Tökéletes színészválasztások, lassan csordogáló sztori, vér és humor, ahogyan az egy nagy könyvben (mondjuk az eredetiben) meg van írva. Ajánlott darab minden western- és gengszterfilmrajongónak. (Kritikánk itt.)

Cosmopolis

Milyen? Szörnyű

Könyvben sem feltétlenül egyszerű darab a Cosmopolis, de filmen aztán végképp a nézhetetlenség határát súrolja. És erről nem a sokak által gyűlölt Robert Pattinson, az Alkonyat állandóan zombiarccal bámuló vámpírja tehet. Annyira tömény, nyomasztó és érthetetlen a film, hogy azt csakis David Cronenberg elvakult rajongóinak ajánlhatjuk. Sokkal inkább a könyv, ha már… (Olvasd el kritikánkat a filmről!)

Bel Ami

Milyen? Súlytalan

És akkor újra Robert Pattinson, aki láthatóan minden erővel megpróbálja maga mögött tudni a Twilight-univerzumot. Szerencsétlen srác folyamatosan rossz projektekbe nyúl bele. Hiába minőségi munka Maupassant története, filmen valahogy nem működik, és ezúttal erről Pattinson is vastagon tehet, a srác ugyanis folyamatosan sértett arccal bámul, és bár egyáltalán nem alakít pozitív karaktert, nemhogy elítélni nem tudjuk, de még csak arra sem tud minket rávenni, hogy érdekeljen a sztori. Valami baj lehetett a projekt körül, mert a javarészt Budapesten forgatott filmben Christina Ricci és Uma Thurman sem a legjobb. Ja, hogy nem egy elsőfilmes rendezőpárnak kellett volna forgatnia?

Az éhezők viadala

Milyen? Ügyes

Ugyan a film sikert sikerre halmozott, mégis erősen megosztó darab lett belőle. Sokan az Alkonyat-hoz hasonlítják, pedig nem lenne szabad, itt komolyabb történések is akadnak, sőt, még régi barátunk, a társadalombírálat is beköszön, de aki látta vagy olvasta a Battle Royale-t, az többre vágyik. Tény, hogy a The Hunger Games nem feltétlenül a felnőttek mozija, de ők is szerethetik, ha nem bánják, hogy akad benne egy kissé erőltetett romantikus szál. A könyv azonban jobb, érthetőbb, így sokkal inkább annak elolvasása javasolt. (Filmkritikánkat itt találod.)

Az emlékmás

Milyen? Értelmetlen

Maga Andy Vajna sem érti, minek kellett újra leforgatni a Philip K. Dick novellájából készült 1990-es mozit. Az akkori Schwarzenegger-csúcsmű ugyanis teljesen rendben volt, és bár mindig lehet jobbat készíteni, valamiért mégis a rosszabb mellett döntöttek az alkotók. Az új verzió lélektelen akcióorgia, ami ugyan felmondja a kötelező leckét, de jobbára csak belerondít az eredeti könyv emlékébe, mintsem tiszteleg előtte. Ezért kár volt. Sokkal inkább a Dick-mű, vagy a Schwarzi-változat. (Itt a kritika.)

Vadállatok

Milyen? Unalmas

Egy nagyon száraz film, amin nem sokat segítenek a közepes színészi játékok, valamint az sem, hogy maga Oliver Stone rendezte. Don Winslow könyve jobban működik, még akkor is, ha az ilyen sztorik elméletileg nagyon jól állnak a mozivászonnak. Talán egy jobb casting és egy (bármennyire is fáj ezt mondani, de) egy jobb rendező megoldotta volna a problémát. Ez így inkább egy elbaltázott lehetőség. Abszolút felejthető. (Itt a kritika.)

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
A Player férfias karácsonyához
Tíz (+60) elbaltázott magyar filmcím-fordítás