MI EZ?
Maga a közszolgálati tévézés a ’80-as években. Amikor még messze volt a kereskedelmi csatornák térhódítása, amikor még nagyjából bármit megnéztünk. A Vers mindenkinek nagyjából három-négyperces klasszikusok gyűjteménye, úgy elszavalva, mintha a kedves előadónak az élete múlna rajta. Lehet, hogy többnyire múlott is. Ez az a műfaj, ami mostanában séróból kiveri a néző fejében a biztosítékot, max. a Duna tévén fér el jelenleg, de ott sem dönt nézettségi csúcsot. A retró jegyében viszont minden visszatér, és meg is kajáljuk újra, jól rácsodálkozva arra, miért is néztünk ilyeneket anno. De suttyomban mindenki élvezi, ahogy Halász Judit verset mond, és nem az almaszószról énekel. A jelenlegi kiadás nem kevesebb, mint 250 költeményt tartalmaz, ami közel sem teljes gyűjtemény, hiszen a műsor fennállása alatt 15 éven keresztül 782-szer szólalt meg a kultikus főcímzene, és aludtunk be majdnem miatta a kötelező esti film előtt. A díszdoboz 640 percét végignézni nagy vállalás, de nem lehetetlen.
KÉP+HANG+EXTRÁK
Extrát természetesen nem kapunk, miért is kapnánk, nincsenek kimaradt jelenetek, bakik, alternatív verziók, bár azt megnéznénk, ahogy Latinovits Zoltán kiborul egy forgatáson, és összetöri a háttérben sunyin megbúvó páfrányt. A Vers mindenkinek „legjobb pillanatainak” DVD kiadása első hallásra kissé abszurd, ennél már csak akkor néztünk volna nagyobb szemekkel, ha Blu-rayen jön ki, újrakevert DTS HD hanggal. De amikor megláttuk a boltokban közvetlenül a Szomszédok mellé helyezve, azonnal eltűnt minden kérdés. Miért is ne jött volna ki, amikor Taki bácsiékat sem tudjuk megunni, még akkor sem, ha történetesen már vizuális orgazmusokhoz és politikamentes napi sorozatokhoz vagyunk szokva? Miért is ne jött volna ki, hiszen semmi meló nincs vele, a régi verziók minimális leporolásával készen is van a mű, mehet lemezre, a kép és a hangminőség ebben az esetben egyáltalán nem fontos szempont. Csak valamilyen módon szólaljon meg az a bizonyos hárfa, amitől ugyancsak valamilyen mágikus módon régen sem kaptunk nettó idegbajt, hanem végignéztük, ahogy Jordán Tamás elszavalja Janus Pannonius versét. Akkor még tudtunk várni. Vajon manapság hány pillanat alatt kapcsolnánk el a tévét, ha elindulna egy ilyen hatalmas szórakoztató értékkel bíró műsor? A Vers mindenkinek célja a költemények megkedveltetése volt, amit ugyan végtelenül unalmas formában tett, de valamiért mégis néztük. Nem volt más. És függetlenül attól, hogy ez így ebben a minőségben VHS-en is kijöhetett volna, akár még vicces is lehet.
KINEK?
Randira semmiképp, hacsak nem reménybeli költő a lány. Buli előtt, közben ugyancsak felejtős, Kállay Ferenc szigorú szavalataival egy közepes erősségű party hangulatát is tönkre lehetne tenni. Ez az a kiadvány, amiről nehéz eldönteni, kinek készült, de valamiért mindenki elgondolkodik rajta, hogy jól mutatna a polcon, vagy csak úgy belenézne. Otthon üléshez, nosztalgiázáshoz, nagyinak, nagyapának, dédinek ajándékba, másnapossághoz, amikor a legszelídebb zene is Slayernek hangzik, illetve azért, hogy eldöntsük, képesek vagyunk-e most befogadni az ilyen jellegű „szórakoztatást”, érdemes beszerezni a dobozt. Arra viszont nem tennénk nagy téteket, hogy lesz olyan ember, aki maratonban végigtolja mind az öt lemezt. Legközelebb nem lepődnénk meg, ha előkerülne a Zenebutik, vagy a Három kívánság összes, illetve szorgalmaznánk Benkő Dániel régebbi szilveszteri lantjátékaiból egy finomabb összeállítást.
