A viktoriánus portrékban van valami közös, mármint azon túl, hogy a 19. század java részében uralkodó Viktória királynő uralkodása idejében készültek. A portréalanyok merevek, nem mosolyognak, olyanok, mint valami kitömött hullák, vagy mint akik épp azt nézik, amint valakit kitömnek.
Egyes magyarázatok szerint a korabeli technikával csak ezekhez hasonló, merev arcokról lehetett jó minőségű képeket készíteni, de ez csak részigazság, hiszen a mechanikus zárszerkezetek megjelenésével az expozíciós idő gyorsan csökkent.
Inkább a kamera és a portréalany viszonya volt más. Idegenebb.
Nem volt elég rutinjuk a fényépezkedésben: elsősorban gépként tekintettek a kamerára, és nem egy olyan lehetőségként, amellyel a pillanatot megőrizhetik az utókornak. Továbbá a viktoriánus korra jellemző kissé görcsös közgondolkodás a (túlzott) mosolygáshoz a bohémságot párosította, amelyeket főként az arisztokrata körökben nagyon nem néztek jó szemmel.
Így kissé bizarr ezeket a feszengő portrékat mai szemmel nézni, azonban ha a 21. századi popkulturális köntösbe bújtatjuk őket, máris változik a gyerek fekvése. Egy New York-i művész, Alex Gross megfogta a több mint száz éves képeket, és szuperhősökké, emblematikus film- és sorozatkarakterekké változtatta az unott arcokat. Mi imádtuk, hatalmas lett!
Ez is érdekelhet: