Azért az megnyugtató, hogy ezúttal nem a pénisz, hanem a herék méretéről van szó, vagyis nem kell kikérned magadnak az infót, ha történetesen te épp jól nézel ki. A tanulmány szerzője, Stefan Lüpold összesen 103 főemlős fajt (köztük az embert) vizsgált meg a herék mérete és a hím egyedek külseje közötti kapcsolat után kutatva. Ennek során arra jött rá, hogy minél vonzóbb egy hím, annál kisebbek a golyói, így annál lassabban termelődnek a hímivarsejtjei.

Ez természetesen evolúciós okokra vezethető vissza és a magyarázat igazából pofonegyszerű. Ha egy hím vonzó, könnyebben jut szexhez, vagyis nincs szüksége arra, hogy minden alkalommal bivalyerős és nagy számú hímivarsejtet küldjön csatába. Ezzel szemben a kevésbé vonzó, vagyis a párkeresésben nem annyira sikeres, ritkábban szexelő egyedeknek szükségük van arra, hogy rendesen fel legyenek szerelkezve.

A végső cél ugyanis a szaporodás, vagyis a fenti szempontok szerint egy egyed két esetben lehet sikeres:

• ha sokat szexel és az együttlétek valamelyike során megtörténik a fogamzás, vagy
• ha keveset szexel, de ezen alkalmakkor nagyobb eséllyel nemz utódot a szerencsés nősténnyel.

Lüpold természetesen minden egyes megvizsgált fajnál más-más attribútumok mentén határozta meg azt, hogy mi számít vonzónak. Egyes fajoknál, ahol ezt nehezebb volt meghatározni, azt is figyelte, hogy az adott hím hol áll a kommuna ranglétráján és mennyire sikeres az udvarlásban. Más fajok esetében már sokkal könnyebb dolga volt. A borneói nagyorrú majmoknál például minél nagyobb egy hím orra, annál vonzóbbnak számít, és a tanulmány szerint az orr- és a hereméret náluk is fordítottan volt arányos.

A lényeg Lüpold saját szavaival élve:

A péniszméretről ezúttal nem volt szó, így még mindig nem dőlt meg a férfiistenek legendája. (Lásd féjlécképünket!)

És ha már hereméret...

(via)