Nyugalom, nem akarom elbagatellizálni a sztorit! Elég csúnya ez a történet anélkül is, hogy kicsinyíteném a szereplők felelősségét. Kezdjük az elején! Aki netán lemaradt volna, ezzel a Facebookon megosztott bejegyzéssel egy perc alatt képbe kerülhet.

Egy srác két napja a Facebookon elmesélte, hogy Attila nevű, Down-szindrómás öccsét kitiltották egy budapesti konditeremből, mert állítása szerint zavarta a jelenléte azt a néhány "egészséges felnőtt" embert, akikkel a néhány alkalom alatt találkozott.

BAJNOK születik.... már ha találunk egy... - Mikó István Leon | Facebook

Ez pontosan egy olyan sztori, amihez értelmes ember csak úgy mer hozzányúlni, hogy előtte négyszer kezet mosott. Az érintett edzőterem tulajdonosa ezt mulasztotta el megtenni, aminek most issza is a levét rendesen. A testvér jogos kiakadását eddig a pillanatig közel nyolcezren osztották meg, ami nem is csoda, hiszen a történetet a média is felkapta, innen pedig már nincs megállás.

Ami az egyik oldalról egy valóban elkeserítő emberi történet, az a másik oldalról egy gigantikus, pusztító PR-szarvihar, amit ezen a ponton már képtelenség kezelni.

Az érintett edzőterem tulajdonosát több website is megszólaltatta. A hvg.hu-nak például még úgy nyilatkozott a neve elhallgatását kérve, mintha nem tudná, hogy tulajdonképpen már teljesen mindegy, miért tátog a szája. Az internet népe a homlokára nyomta a diszkrimináló, embertelen, kizsákmányoló, izomagyú rohadékoknak járó billogot, azt pedig nem lehet szónoklással lemosni. Ő azért megpróbálta. Elmondta, hogy nem küldték el a Down-szindrómás fiút, sőt, segítettek is neki "eligazodni az edzőteremben", azonban később a vendégek részéről "olyan visszajelzések is érkeztek, amik elmarasztalóak". A hvg-nek adott nyilatkozatát idézem: "Az edzőterem egy közösség, ide edzeni járnak az emberek. Nekünk ehhez kell igazodnunk. Jeleztem a szülőknek a problémát, de kitiltásról, meg szörnyű diszkriminációról szó sincs. Valamit meg kell érteni: 1. egy edzőterem veszélyes üzemnek számít, 2. egy edzőterem közösség, ahol többen végeznek munkát egymás mellett."

Kijelentette, hogy nem érti az "oktalan felháborodást és a gyűlöletkampányt", a Facebookon később közzétett bejegyzésében pedig leírta, hogy szerinte a legnagyobb hiba az volt, hogy maximális jószándékkal és segítőkészséggel felülbírálta a józan ész érveit és igent mondott az elején a szülőknek, mert most rászabadult a média.

És valóban, a Facebook testét felszaggató gyűlölethullám méreteit lassan már csak az Illés bácsi bezárt gödöllői cukija miatti felháborodás nagyságához lehet hasonlítani. A felháborodás ezúttal természetesen jogos, a gyűlölet viszont, mint mindig, most is oktalan. Én például egyáltalán nem tartom az edzőterem tulaját korunk főgonoszának. Ha feltételezem, hogy igaz, amit állít, akkor inkább azokat az embereket tudom sajnálni, akik képtelenek voltak tolerálni, hogy olyasvalaki akar velük egy légtérben edzeni, akinek nem adatott meg az a kincs, amit ők már értékelni is elfelejtettek. (Az egészségről beszélek.) Hozzájuk képest a tulajdonos csak egy vállalkozó, aki két tűz között próbált valami döntésfélét kiizzadni magából, amivel végül belefutott egy nagyon csúnya pofonba.

Attila testvére a bejegyzés alatti kommentek között később meg is osztotta az érintett terem Facebook-oldalát, ami a cikk megírásának pillanatában már nem elérhető.

Most azonban nem is erről, inkább az elszabaduló indulatokról szólnék néhány szót, a bejegyzés alatti kommentfolyam ugyanis legalább annyira elkeserítő kordokumentum, mint ez a történet maga.

Egy kommentelő beajánlotta a Siva Fitness nevű zuglói konditermet Attila testvérének, hátha ott több szerencsével járnak. Néhányan még jelezték is, hogy ezzel a teremmel nagyon jó tapasztalataik vannak, ehhez képest az ajánlott terem egy nappal később kénytelen volt a következő mentegetőzést közzétenni Facebook-oldalán:

Valószínűleg nem kell részleteznem mi történt, de azért nekifutok. A gyűlölet egy olyan dolog, ami sok esetben a mérlegelés és az információ hiányából fakad, az internet népének egy egyre tekintélyesebb része pedig sajnos utál olvasni, utánaolvasni meg még inkább. Ehhez még hozzájön az a nem túl gusztusos emberi magatartásforma, amikor valaki szardobálással akar kreditet szerezni akár maga, akár mások előtt – ezt konkrétan képmutatásnak hívják -, és már kész is van az adalék, ami miatt online berkekben még egy kitárgyalásra érdemes történet is képes vakvágányra futni.

Természetesen nem szabad fókuszt téveszteni; ez a történet a tolerancia fontosságáról, a közösség erejéről, a média felelősségéről szól, de azért azt is érdemes felírni a tanulságok közé, hogy a megfelelő körültekintés hiányában a gyűlölet gyorsabban söpör végig az interneten, mint egy best of macskás videók-összeállítás.

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az önjelölt szamaritánus pózában tetszelgő trollok szabadcsapata már majdnem olyan káros, mint egy maroknyi érzéketlen izomtibor.