1970 áprilisában az amerikai hadsereg 173. repülő dandárja a vietnámi Phu Tai közelében állomásozott, amikor az egyik este egy vietkong orvlövész egy AK-47-essel a bázis melletti sziklás domboldalról megsorozta a kerítésen belül felállított sátrakat.

A támadások aztán több éjszaka is megismétlődtek, míg végül az egyik lövedék ki nem oltotta egy amerikai katona életét. A bázis parancsnoka elrendelte a készültséget és kiadta az ukázt, hogy a magányos harcos következő támadásakor maximális erőbedobással kell válaszolni a fenyegetésre.

Itt teljesített szolgálatot a 22 éves James Speed Hensinger is, aki a következő támadás estéjén nem a fegyvere, hanem a kamerája után nyúlt. Amikor a domboldalon eldördültek az első lövések, Nikon fényképezőgépét egy homokzsákra támasztotta és hosszú záridővel fényképezni kezdte, mi történik.

A fotós

Minden toronyban három-három őrszem volt, amikor az orvlövész a bázisra támadt, így a torkolattüzből egészen pontosan meg tudták határozni az ellenség pozícióját. A válaszreakció részeként először az őrszemek kezdtek tüzelni a náluk lévő M60-asokkal. Mivel a betárazott töltények közül minden negyedik fényjelzős volt, így a tábor teljes állománya jól láthatta, melyik irányba kell elszabadítani az ide telepített pusztító erőt.

Nem csak a többi őrségbe beosztott katona szórta meg a célterületet robbanólövedékekkel, gánátokkal, de egy M42-es tank 40mm-es kaliberű légvédelmi ágyúját is rámordították a domboldalra.

Így nézett ki a teljes válaszcsapás Hensinger lencséjén keresztül:

Másnap reggel felküldtek egy szakasznyi katonát, hogy fésüljék át a ronggyá lőtt területet a célpont holtteste után, de végül az amerikaiak csak egy apró vérfoltot találtak. Így nem tudni, mi lett a magányos orvlövész sorsa, de a támadások végül nem folytatódtak.

(via)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon