Panoráma - (Tangerine Dream: Choronzon) A műsor, amit látva tudtad, fellőtték a pizsamát. Holnap suli, és amúgy sem gyereknek való látvány a Balkán-háborúról szóló riport, vagy a Ceaușescu elfogásáról, kivégzéséről készült képsorok. A műsor 1981-ben került először képernyőre, és főcím zenéje mellett a képi anyag is érdekes.

Egy Youtube kommentből kiderült, hogy az utolsó kockáig hazai alkotás, az egyik készítő válaszolt így a külföldi lopást feltételező felhasználónak: "A főcím rendezője Gém György, az operatőre Szabó Gábor, én pedig a gyártásvezetője voltam. Teljes egészében itthon 35 mm-es filmre  forgattuk.  A főpostán a csőposta képeket, a metróban az alagút képeket a SZÁMALK-ban az írógépes snittet ( a háttérben az akkori szekrénnyi számító gépekkel) A kamera objektívjének a képét a IV-es stúdió kamera tárában vettük fel. A szem pedig egy világosító kolléga szeme. A mozgást úgynevezett pixillációs technikával hoztuk létre."

Ablak - (Space: Final Signal)A nyolcvanas években szinte minden magazinműsor olyan elektronikus ütemekkel indult, hogy bódult fejjel könnyen mozgó fraktálokká változott a virágmintás tapéta a Videoton tévé felett. Az Ablak sem volt kivétel, az 1977-1980 között alkotó francia űrdiszkóban nyomuló formáció a Space igazi földönkívüli szettet pakolt össze, érdemes végighallgatni az eredeti verziót.

Maga a műsor szintén kitörölhetetlen nyomként ül korunk felnőtt generációijainak agyában. Egyeseknek, mint nyugdíjas műsor maradt meg, de az Évgyűrűk nevű blokk csak egy része volt a péntek délutáni műsorfolyamnak.

Friderikusz Sándor így összegzi pár mondatban az Ablakot: "Nekem az Ablak egyet jelent Déri Jancsival. Péntekenként kora este gyakran azért ültem az „Ablak” elé, mert hihetetlenül elkötelezettje voltam - és vagyok - az élő adásnak. Déri - és még néhányan a műsorvezetők közül - azt a hatást tudták kelteni bennem, hogy mindaz, ami a műsorban történik, szinte kiszámíthatatlan, esetenként fésületlen, de ettől szép."

Delta - (Tom Dissevelt-Kid Baltan: Song of the Second Moon) Nincs ennél ismertebb, félelmetesebb dallam amit a tévé agyunk felé sugárzott az elmúlt évtizedekben. Aki gyerekként nem félt a Delta bevezető képsoraitól, az nyugodtan sorba állhat a bátorság érdeméremért. Szuhay-Havas Ervin szerkesztőnek akkoriban volt egy másik műsora is, a Nagy pillanatok - nagy felfedezések, ennek különböző epizódjaiból szemezgették ki a Delta-főcímhez a snitteket. Így került a főcímbe a Vezúv kitörése, a deltaszárnyú gép, a Himalájáról készített légifelvétel, vagy a csillagos ég.

A Song of the Second Moon 1957-ben jelent meg, mintha csak földönkívüliek hagyták volna itt az elektronikus zene iránymutatójaként, jóval a szintetizátorok kora előtt. A 60-as években a rádió technikai rendezőjét, Behorszky Károlyt bízták meg, hogy a Delta műsorához főcímzenét találjon és az egyik Csehszlovákiából hozott lemezén volt ez a zene.

Cimbora - (Cseh Tamás: Cimbora) Elhagyva a szintetizátorok keltette hanggörbék világát a Cimbora főcímzenéje merőben más stílussal húzta tévé elé az aktuális fiatalságot. Horgas Béla verse Cseh Tamástól több hangszerelésben maradt fenn, de talán az alábbi a legismertebb verzió.

Szeszélyes évszakok - (Rick Wakeman: Pedra da Gavea) A Szeszélyes évszakokat 1980-ban indította útjára az MTV, sikerességét pedig mi sem jelzi jobban, hogy huszonnégy évig műsoron volt, és a kereskedelmi televíziózás történetének legmagasabb nézettsége is egy Szeszélyes részhez köthető. A kabaréra 3,7 millió néző volt kíváncsi, csak egy Vészhelyzet epizód előzi meg az örökranglistán.

Regionális híradó - (Presser Gábor: La Balletta no. 2.) Mi sem mutatja jobban Pici bácsi zeneszerzői zsenialitását, hogy a szóban forgó művének jogait később a BBC vásárolta meg, így az esti világhíradójuknak a kezdőszignálja lett. Mindemellett a zene tényleg annyira erős, hogy csak emiatt emlékezetes a regionális híradó, nincs élő ember, aki a dallamon kívül bármi mást fel tudna idézni a műsorból. 

A HÉT - (  Vangelis: L'Enfant) A Hét című, vasárnap esténként kezdődő műsor gyerekkori hatását tekintve párban jár a Panorámával, leszámítva utóbbi zseniális nyitó képsorait. Kül- és belpolitika, a rendszer határait feszegető szemszögből bemutatva. Kezdőszignálja 1981-től Vangelis 1979-es L’enfant című műve, amely a Veszélyes élet éve című filmből lehet még ismerős.