Manspreading. Mansplaining. Hepeating. Meglehetősen új angol kifejezések. A kedvenceim. A manspreading magyarul kanterpeszt jelent. Azt, amikor egy férfi úgy ül le, hogy szétveti a lábait. A mansplaining ezzel szemben azt a jelenséget írja le, amikor a hülye férfi meg akarja magyarázni a hülyeségét az okos nőnek, a hepeating pedig azt, amikor egy nő okosat mond, de a hülye férfi inkább úgy tesz, mintha meg sem hallaná.

Férfiként manapság egy rakás emberiség elleni bűntettet követhetsz el, ráadásul úgy, hogy észre sem veszed magad. Ez különösen akkor lehet fárasztó, amikor egyébként világ életedben odafigyeltél rá, hogy ne bánts meg senkit, ha nem muszáj, ne vedd elő a farkad, ha senki nem kérte, és egyenlő félként kezeld a nőket, nemcsak otthon, de a munkahelyeden is.

Szóval lehettél te jó arc, jött a #metoo, és durván a fejedre koppintott. Integethetsz persze, hogy te nem vagy olyan, de hiába. Ha el akarsz magyarázni valamit, akkor nyilván a mansplaining eszközével élsz, amikor meg Katalin az értekezleten faszságokat beszél (bocsánat, női munkatársak biztosan nem csinálnak olyat, csak a példa kedvéért rugaszkodok el a valóságtól) és a többiek vita helyett inkább ignorálják, akkor meg hepeating van, de izomból.

Amikor egy rendes férfi kéri ki magának ezeket, arra egy magára valamit is adó keményvonalas feminista azt mondja, hogy eddig a nők voltak elnyomva és a változáshoz hangosnak kell lenni, ami néha nem igazságos, de csak így vívhatják ki a tényleges egyenlőséget. Vagyis kollaterális áldozat vagy, békélj meg vele!

Vagy ne békélj meg vele, és mondd azt, amit én; ha a változás nem igazságos, akkor nem jó. Ahogy az sem jó, ha Katalin azért keres kevesebbet Petinél ugyanazért a munkáért, mert nő. Ha valaki az egyenlőségért küzd, úgy bólogatok, hogy majd' leesik a fejem. Még tapsolok is neki, sőt, hajlandó vagyok hozzájárulni a céljaihoz, amennyire tőlem telik. Párbeszéd helyett lövészárkokat ásni azonban soha nem jó stratégia. És ezúttal még csak nem is azokról a férfiakról beszélek, akiket teszemazt ártatlanul vádoltak meg szexuális visszaéléssel. Most kizárólag a definíciógyártással történő megbélyegzésről van szó.

Nyilván megvonhatod a vállad, hiszen itt, Magyarországon a népesség 90 százalékának nagyon mindegy, hogy a hülye amcsik kikkel szemben és milyen szavak segítségével gyakorolják az általánosítás eszközét, de az a helyzet, hogy különösen a kanterpesz ideája már elkezdett begyűrűzni a magyar nagyvárosi folklórba is.

Ezek a szavak a nemek harcának frontvonalában születtek. Ott, ahol minden férfi hímsoviniszta barom, és minden nő ledér ringyó, nincsenek egyéb verziók. És komolyan, vannak olyanok, akik ebben a frontvonalban élik le a mindennapjaikat, de úgy, hogy egyébként nem is lenne nekik muszáj. Ezek az emberek jellemzően nem az elnyomottak, hanem épp ellenkezőleg: azok, akiknek megvannak az eszközeik, hogy piacképes jelképeket keressenek a másik nem ellen indított offenzívához, és ezeket el is juttassák a tömegekhez.

Na de maradjunk a kanterpesznél, mert ezt a fogalmat még azelőtt kellene kigyomlálni a kollektív tudatból, hogy itthon is átmenne közhasználatúba. Volt ugye az az orosz videó, melyben egy szőke csajszi mérgező fehérítővel löttyintette ágyékon a metrón terpeszkedő faszikat.

Itt van, ha kimaradt volna:

Muszáj persze azt is megemlíteni, hogy utólag kiderült a felvételről, hogy megrendezett, és a feministák elleni hangulatkeltés céljával készült. Először is két dolog:

  1. A ruszkiktól érkező mozgóképes anyagoknak eztán csak akkor hiszünk, ha Putyinfejű kismacskák potyognak az égből.
  2. Ha a kamuvideó készítője nem lett volna hóthülye, és alapból elmondta volna, hogy a felvétel megrendezett, akkor most nem arról beszélne mindenki, hogy az oroszok már megint aljas eszközökkel próbálták manipulálni a közvéleményt, hanem arról, hogy végre valaki odatartott egy görbe tükröt azok elé, akik tényleg a kanterpeszben látják a férfitársadalom legnagyobb elnyomó fegyverét.

Mert egyébként nem ártana az a görbe tükör, a terpesztés miatti nyávogás ugyanis tökéletes példája annak a fajta túlkapásnak, ami miatt egy seregnyi normális gondolkodású férfi képtelen komolyan venni az újhullámos feminizmust.

Az interneteken egyébként erről már azóta megy a vita, hogy valaki először használta a manspreading kifejezést. Természetesen a legtöbben nem mennek annál tovább, hogy idegből kikérik maguknak a pejoratív jelzőket, de azért vannak olyanok is, akik veszik a fáradtságot és észérvekkel támogatják meg a témát. Ilyen észérv például az is, amivel egyébként mindenki tisztában van, aki nem lát mindenhol maszkulin összeesküvést, hogy a tömegközlekedés rákfenéje, vagyis az emberi bunkóság távolról sem nemfüggő.

Megjegyzem, az is megérne egy vitakört, hogy a következők közül melyik utastárs a legidegesítőbb:

  • a szatyrával/retiküljével/egyéb szarával plusz egy helyet foglaló,
  • a keresztbe vetett lábaival a középső, közlekedőfolyosóként használt térből pont annyit elfoglaló, hogy oldalazni kelljen miatta,
  • a büdös, ápolatlan,
  • a feltűnési viszketegségben szenvedő,
  • meg a többiek,

és ugye első pillantásra az is nyilvánvaló, hogy a fentiek közül nem mindegyik kizárólag a férfiúi nem sajátja.

Azzal azonban tényleg hajlandó vagyok egyet érteni, hogy a terpesztés az esetek túlnyomó többségében a hímekre jellemző magatartás.

Na de mégis, miért? A negyvenmilliós kérdésre az az egyszerűbb válasz, hogy azért, mert a férfiak ezzel fejezik ki alapvető dominanciájukat a női nem felett, de ezt a választ Vágó Pityu biztosan nem javasolná bejelölésre. Persze, vannak olyanok is, akik azért rakják szét a lábaikat, mert rohadt kemények. Ismerek is ilyeneket. Ők mondjuk leginkább a többi hím felett szeretnék kifejezni a dominanciájukat, de az én ismerősi körömben uralkodó elnyomási szokásokból nyilván nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

A helyes válasz ennél sokkal összetettebb. Kezdjük azzal a biológiai ténnyel, hogy a nőknek sokkal könnyebb keresztbe vetett lábakkal helyet foglalni, mint a férfiaknak. Más a csontjaink szerkezete, különösen a csípő és a medence környékén, hiszen egyenjogúság ide vagy oda, a szülés fájdalmas ám csodálatos feladata egyelőre még a nőkre hárul.

Valahogy így:

Balra nő, jobbra férfi

A második fontos tényező, hogy a férfiak átlagosan magasabbak, mint a nők (emiatt most biztosan szarul érzi magát néhány 170 alatti férfitársam, na de én sem vagyok egy égimeszelő a 180 centimmel), ami bizony következményekkel jár. Minél magasabb ugyanis valaki, annál nehezebb biztonságos üléspozíciót felvennie összezárt lábakkal.

Ezt valahogy úgy képzeld el, hogy egy toronyháznak is komolyabb alapra van szüksége, mint egy földszintes családi háznak. Amikor leülsz, ösztönösen olyan pozíciót veszel fel, amivel meg tudod tartani az egyensúlyodat. Ha magasabb vagy, a tömegközéppontod is magasabban van, így jobban szét kell nyitnod a lábaidat, hogy ezzel támaszd meg magad, és ne borulj fel, mint Drótos Karesz a huszadik vegyigyümi után.

Ábra is van, mutatom:

Juli alacsony, nem terpeszt

A harmadik, és legfontosabb tényező: a lányoknak nunijuk van, a fiúknak meg kukijuk. (Ehhez valószínűleg nincs szükség ábrára.) Arról biztosan hallottál már, hogy a hímivarsejtek nem igazán szeretik a meleget. Annyira nem, hogy még a tested hőmérsékletétől is izzadnak szegények, ezért a természet úgy intézte, hogy a kis virgoncok inkább kívül, a herezacskóban dekkolnak, amíg dolguk nem akad odakint. A herezacskónak van egyrészt térbeli kiterjedése, ami már alapból meggátolja, hogy udvariasan, összezárt lábakkal üljünk órák hosszat, meg aztán a környezet hőmérséklete is sokat számít, ami hajlamos emelkedni, ha nincs meg a kellő szellőzés.

A melegre egyébként több fizikai válaszreakció is létezik. Először is a herezacskó elernyed, a heréket így még távolabb juttatva a melegedő testtől (hidegben pont emiatt ellenkező a hatás, hiszen olyankor a hímivarsejteknek melegre van szükségük, ezért a zacsi összemegy és a test felé húzza a heréket), másodszor pedig az ember fia – ismét csak ösztönösen – szétnyitja a lábait.

Szóval van azért még néhány tényező, melyek eredményeképpen tele van a világ terpeszkedő férfiakkal. Aki ez ellen ágál, az megkérdezheti magától, hogy nem éppen egy másik újhullámos tevékenységnek, a bodyshamingnek hódol-e. Embereket savazni ugyanis, csak azért, mert más a testük, nem épp a világ legudvariasabb dolga.

Zárásként a fentiekkel együtt is muszáj megjegyeznem, hogy a cikk főképén speciel pont egy tahó látható. Ellene nyugodtan szervezhet bárki tüntetést, lincselést, boszorkányüldözést, csak épp nem biztos, hogy érdemes. Tahók ugyanis addig lesznek, amíg világ a világ, a nemi egyenjogúság ügyén pedig vajmi keveset segít, ha degradáló bélyegekkel tematizáljuk a vélelmezett ellenséget.

Magyarán: nyugodtan szóljunk a bunkónak, ha leszorít minket az ülésről, de a normális férfiakat inkább hagyjuk békén az ilyen baromságokkal! Ellenkező esetben beleragadunk abba a szituba, hogy te azt mondod, kanterpesz, mire én azt, hogy nőstényrinya, közben meg nem halad semmi semerre.

Nem túl jó játék, igaz?

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon