1981-ben egy közel két kilós aranyrúd fordult ki a földből egy mexikóvárosi építkezés során, melynek eredetéről a mai napig csak homályos elképzeléseink voltak.
Most azonban a Mexikói Független Nemzeti Egyetem alapos laborvizsgálata az ismert történelmi tényeket kiegészítve végre választ adott erre a kérdésre. Az aranyrúd a legvalószínűbb forgatókönyv szerint 1520 körül készült Tlaltecuhtli istennő tiszteletére, és annak a kincsnek az egyik darabja volt, melyet a hírhedt konkvisztádor, Hernán Cortés 1520 júniusában rabolt el az akkori azték főváros, a mai Mexikóváros elődje, Tenochtitlán főtemplomából.
Ez az esemény a mai napig élénken él a köztudatban, és épp idén ünneplik az ötszázadik évfordulóját. Cortés annak idején megszállás alatt tartotta Tenochtitlánt, uralkodóját, II. Moctezumát pedig bábkirályként tartotta pozícióban. A lakosság nem igazán volt együttműködő, ezért az ellenállás megtörése érdekében Cortés lemészárolta a város nemeseit és papjait, ami végül felkeléshez vezetett. A fegyvert ragadó lakosság végül túlerőbe került, így Cortésnek és katonáinak menekülniük kellett az akkoriban még egy sekély tó közepén álló városból kivezető pontonhidakon keresztül. Cortés távozás előtt természetesen minden mozdítható értéket összeszedett, így kerülhetett hozzá az aranyrúd is, mely végül az egyik hídon való áthaladás során beleeshetett a tóba.
A kitörés hatalmas áldozatokkal járt, egyes becslések szerint több ezren vesztették életüket, így nem csoda, hogy az eseményt a mexikóiak a mai napig La Noche Triste, azaz „szomorú éjszaka” néven emlegetik. Tenochtitlán aztán egy évvel később ismét visszakerült a spanyolok kezébe.
A 39 éve ismét megtalált aranyrudat Cortés egykori menekülésének útvonalán találták közel ötméteres mélységben. Történetének csak egy kis szelete a szomorú éjszaka, hiszen az arany, melyből a rudat készítették, feltehetőleg hadizsákmányként kerülhetett Azcapotzalcóba, mely ma Mexikóváros egyik kerülete, és ahol aranyrudat olvasztottak belőle.
Ki tudja, hány ember vére tapadt ehhez a kincshez, mire arra a helyre került, ahol ötszáz évnyi pihenés után rátaláltak az építkezésen dolgozó munkások.
(via)