Ha otthon vagy a mangák világában, és még a macskáknak is nagy puszipajtása vagy, akkor jó eséllyel hallottál már Doraemonról, az időutazó robotmacskáról, aki a 22. századból tért vissza, hogy segítse az egyik japán kamaszt, Nobi Nobitát a mindennapok viharában. Magával ragadó történet, mi?
Az 1969-ben indult mangasorozat összesen 45 kötetből és 1345 történetből áll, megalkotásáért pedig Fudzsimoto Hirosit és Abiko Motoót illeti köszönet. A történet a hetvenes évek végén animeadaptációt kapott, amely jelenleg is fut a képernyőkön, így aztán nem csoda, hogy időközben komoly médiafranchise alakult ki körülötte. Egyszóval Doraemon népszerű figura Japánban – annak ellenére, hogy sokak szerint feleselésre és lustálkodásra buzdítja a gyerekeket –, olyannyira, hogy a 2020-as Tokiói Olimpián is szerephez jut majd. Ennyi lett volna a bevezető.
Szóval adott egy macska, aki nem elég, hogy már kasztjából adódóan is a népszerűségre és világhódításra született, de még egy időutazó robot is egyben. Persze, hogy egy popkultikon a figura, egy hős, egy istenféleség, egy igazi Übermensch, vagyis Übermanch, aki milliók életét változtatja meg pusztán azzal, ha megcsendül a sárga csengője.
És természetesen az ember kényszert érez arra, hogy megalkossa, megformálja őt, oltárt és bálványt állítson neki, hogy így próbáljon kitörni az immanens létketrecéből, és valahogy enyhítsen a halandósággal járó permanens zaklatottságán. Az ember a történelem során így tett valamennyi olyan istenfigurával, aki nagy hatást gyakorolt az ő életére. Ékírásos táblák, na meg szobrok őrzik a babilóni–asszír nap- és igazságisten, Samas emlékét, de az azték mitológia főistene, Vitzilopocstli is megannyi ábrában és művészeti alkotásban visszaköszön.
Most akkor pont egy thaiföldi játékbolt-tulajdonos, mellékállásban macskarajongó ne próbálná meg kirakni építőkockákból Doreaemont?
A thaiföldi játékbolt-tulajdonos egy héten át vesződött a tekintélyes méretű macskaszobor megalkotásával. Ez a szám már önmagában komoly numerológiai jelentőséggel bír, elég csak, ha a világ hét csodájára gondolunk, a hét fő erényre, vagy arra, hogy a szolgák a hetedik évben felszabadulhatnak. Talán ez az ember is a saját felszabadulását látta abban, ha formába önti saját istenét?
De hősünket akár egy démiurgosz 21. századi fapados kiadásának is elképzelhetjük, egy modern mesterembernek, aki félúton helyezkedik el az ideák és az érzékek világa között.
Ő az, aki megpróbálja az anyagot az ideák mintájára önteni, de persze ez tökéletesen nem sikerülhet neki, hiszen az ideák immateriális, örök és változatlan lényegek, úgyszólván leutánozhatatlanok. S minden, amit magunk körül megtapasztalunk, ezeknek holmi árnyékai. Bár tény, hogy Doreaemon árnyéka már a kék palástja miatt is igencsak magával ragadó, ahogyan az elkészült bálvány is grandiózus lett a maga 60 centijével és 2432 darabjával.
Igen, lett és állt. Merthogy mindez már a múlté. A boltban ugyanis tartózkodott egy másik macska is, aki nem kért a hamis bálványokból, és egy kibaszott John Connorként harcba szállt az időutazó robottal.
De talán nem egy időutazó robotharcos és a fennmaradásért küzdő hős háborújaként kell értelmeznünk az eseményeket, hanem az istenek csatájaként, mint több ezer éve Hórusz és Széth között.
Bár a két egyiptomi kultuszalak közötti eredménytelen harc az istenek bíróságán végződött, érdemes megemlíteni, hogy a sólyomtestű isten elveszítette bal szemét, és egy amuletté vált. Az Udzsat- vagy Hórusz-szem a mai napig az egyiptomi szimbolika egyik legfontosabb jelképe, és hát nem lennénk meglepve azon, ha egy napon Doreaemon sárga csengője is hasonló szerepet töltene be a kulturális térben. Főleg, hogy ennek a csengőnek is fekete a szeme, amely magában őrzi azt az isteni végtelentekintetet, mint Hórusz amulettje. Véletlen lenne? Aligha.
Úgy fest, hogy Doreaemon uralkodásának ideje ezzel végleg lezárult, emléke a legendákban és a reklámiparban él majd tovább, helyette pedig egy új főisten igazgatja majd az utainkat. Csak ne felejtsünk el neki enni adni, mert akkor lesújt ránk.
