A mai negyvenes korosztály tagjai még tisztán emlékezhetnek arra, hogy a nyolcvanas évekbe nyúló kamaszkoruk során milyen poszterekkel kergették őrületbe a család konzervatívabb tagjait.
Rég volt már, sokan pedig még nem is éltek ekkor. Nem ekkor lázadtak, nem ennek a fiatalságnak a drámáit élték át, és nem ennek a kornak a nagy művészeit követték napi rendszerességgel.
A frissen alakult Nirvana, Guns N’ Roses és Depeche Mode; a fénykorát élő David Bowie, Michael Jackson, Pink Floyd és Queen; a néhány éve feloszlott Joy Division és Sex Pistols; na és a Bon Scott-érát végleg lezáró AC/DC
– ismerősen csengő nevek ezek napjainkban is, többségük örök klasszikus, a zenetörténelem legendás zenekarjai és alakjai. Egyesek már távoztak közülük, mások viszont még napjainkban is igen aktívak, hirtelen nehéz is elhinni, hogy voltak évek, amikor egy egész nemzedéknek ez az időszak bizony nem a dicső múlt, hanem a pezsgő jelen volt. De van rá bizonyítékunk: beszéljenek hát helyettünk a falak.
Ez is érdekelhet: