Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Ha tehetem, nem ülök taxiba. Először is, tízből hétszer valami seggfej szájmenését kell hallgatnom, amikor úgy istenigazából én szívesebben bambulnék kifelé az ablakon, vagy beszélgetnék az utastársammal. Komolyan, a cipőm sarkához tapadt rágógumit sem érdekli, mit gondol a taxis a politikusokról, a migránsokról, vagy éppen arról, hogy szerinte kinek a kurvaanyja.

A múltkor például az ősöreg éjszakában kellett eljutnom a reptérről a Blahára, és egyéb opció híján kénytelen voltam behuppanni egy konkrétan közveszélyes fószer mögé. A faszi másfél méter követési távolságot tartva szlalomozott százharminccal a gyorsforgalmin, miközben válogatott jelzőkkel illette a vele egy irányban közlekedő "kibaszott mazsolákat". A Blahára érve a zöldnél lefulladt mellettünk egy ránézésre negyvenes anyuka, erre mit csinált ez a barom? Feltartva a sort megállt mellette, lehúzta az anyósülés felőli ablakot és teli pofával röhögve átordibált az anyukának, hogy "meg kéne tanulni vezetni, aranyom!" Nem hittem a fülemnek.

Szóval van baj, kedves taxisok. Persze nem akarom ennek a tompaagyúnak az intellektusát rávetíteni az egész szubkultúrátokra, de azért az is beszédes, hogy - bár nem reprezentatív - a fentebb említett 7:3-as arány tapasztalataim szerint nagyjából fedi a valóságot. Persze ez csak az egyik dolog, ami miatt kerülöm a fajtátokat, akár az agresszív hittérítőt az aluljáróban. A másik dolognak már több köze van az elveimhez, mint ahhoz, hogy nem szeretem más baromságait hallgatni.

Előttem már annyian leírták, hogy mekkora szarháziság volt a taxistársadalom jeleseitől kilobbizni a viteldíj hatósági rögzítését, hogy ezen már nincs is túl sok értelme pörögni. A lényeg, hogy sikerült kiirtanotok a piaci verseny írmagját is a budapesti személyszállítás szegmenséből, amit persze lehet magyarázni, csűrni-csavarni, de végső soron az a helyzet, hogy az árversenynek ránk, az utasokra nézve inkább előnyei voltak, mint hátrányai. Nektek persze nem volt annyira fasza, hogy akkoriban még bárki előállhatott egy kicsit mérsékeltebb haszonkulccsal, és így megpróbálhatott megélni abból, amiből szerintetek csak nektek szabad. Jött a szabott ár, a kisebb társaságok és az egyéniben taxizók mentek a levesbe, végül maradtatok ti, az utas pedig azóta – tetszik, nem tetszik - nem kap mást.

Aztán megérkezett az Uber, és ti megint akcióba lendültetek. Míg a közegészségügyben, a közoktatásban dolgozók valamiért évek alatt sem tudják kivívni, hogy a döntéshozók ne röhögjék őket pofán, addig ti néhány hónap alatt megcsináltatok valamit, amire első körben még fogadni sem mertünk volna; betiltattatok egy előremutató, emberközeli, kényelmes és legfőképpen olcsó (vagyis olcsóbb, mint ti) szolgáltatást, ami egyébként több európai országban él és virul.

Egészen nyilvánvaló, hogy nektek az elejétől fogva nem állt érdeketekben az Uber jogi problematikájának megnyugtató rendezése. "Követeljük az Uber alkalmazás azonnali kikapcsolását (oldják meg és kész)"eddig terjedt a spiritusz. Miután sikerült jónéhányszor bedugítanotok a Deákot, a Hősök terét, a repülőtéri gyorsforgalmit, ezzel szénné szopatva több ezer normális embert, és miután a lobbistáitok eljuttatták a megfelelő borítékokat a megfelelő helyekre, az alkalmazást tényleg kikapcsolták.

Ez a gusztustalan, a tisztességes verseny minden alapelvét keresztbe hugyozó magatartás már önmagában elég lenne, hogy ezt követően az elvek embere minimum ellenérzéssel üljön be egy sárga autóba, de a közelmúlt eseményei ismét rátettek egy lapáttal az általatok összehordott gőzölgő ganédombra. Bebizonyítottátok, hogy a taxis erkölcs, mint olyan, valahol a bányászbéka segge és Lucifer villájának hegye között nyugszik épp félúton.

Arra az országimázs-építő tevékenységre gondolok, amivel a Sziget alatt sikerült megtámogatnotok kis hazánkat. Az ír fesztiválozót 25 ezer forintért kiraboló taxisról most ne is beszéljünk, hiszen az a tag egy echte erőszakos bűnöző, nem összekeverendő egy mezei, kisstílű csalóval. Az index.hu cikke szerint a BKK által a Sziget ideje alatt végrehajtott ellenőrzések során az ellenőrök 82-ből 59 esetben szembesültek valamilyen jogsértéssel, ami lehetett akár a vonatkozó engedélyek hiánya, de jellemzőbb lehet a taxióra megnoszogatása, mert az a köreitekben egyébként is népsport. Az ellenőrzött fuvarok több mint hetven százalékánál bebuktatok valamin, kedves taxisok, ez pedig nagyon nem frankó.

Persze a bulizni vágyó külföldi nem azt fogja hírül vinni az otthoniaknak, hogy Magyarországra be ne merjék tenni a lábukat (legalábbis reméljük!), de arra már igen nagy az esély, hogy figyelmeztetni fogja őket a rafkós, csaló taxisokra, akik azonnal ugranak, ha az utas nem tiszta magyarsággal mondja be a címet.

Én meg mennyire vagyok fasz, hogy általánosítok? Ha taxis vagy, akkor már biztos habzik a szád széle, de ha nem vagy az, akkor beláthatod, ha egy közösségben ennyire elfogadott és/vagy megtűrt a csalás, az bizony felveti az egész közösség felelősségét. Minden szubkultúrának megvannak a maga önszabályozó mechanizmusai. Lehet szépen szólni, lehet határozottan, lehet jelezni oldalirányban, lehet jelezni fölfelé, végső esetben pedig ki lehet vágni a hiénát a falkából, ha máshogy nem megy. Egyébként meg nehogy már én, az utas mondjam meg, hogyan gyomláljátok ki a hátsó kertet. Oldjátok meg, és kész!

Mivel azonban a kuncsaft kontójára ügyeskedés láthatóan a kultúrátok elidegeníthetetlen részét képezi, ezért úgy érzem, nekem is tennem kell valamit a szebb jövő érdekében. Először is, ahogy mondtam, nem ülök be mellétek, ha egy mód van rá. Persze végső soron nekem kell majd szopni az éjszakai járatokkal, de legalább nagyon átbaszva sem fogom érezni magam. Ha viszont muszáj leszek mellétek ülni, akkor a következőt fogom csinálni:

Ennek a hatósági díjszabásnak, amivel sikerült kinyírnotok mindenkit, akik nem ti vagytok, van egy vitathatatlan előnye; pontosan tudom, ha mégis használnom kell a szolgáltatásotokat, mennyit kell fizetnem az út végén. Úgy néz ki a dolog, hogy amikor várakoztatás nélkül ülök be a sárga kocsiba, a taxióra 450 forintot mutathat, nem többet, utána pedig a viteldíj kilométerenként 280 forinttal, illetve percenként 70 forinttal emelkedhet.

Már a legegyszerűbb okostelefonos navigációs alkalmazás is képes mérni a megtett utat és időt, az így rögzített adatokat pedig nagyjából tíz másodperces matekozással össze lehet vetni a fuvar végén kapott nyugtával. Ha a kettő között nincs egyezés, öt percbe kerül írni egy kedves emailt a BKK-nak a nyugtáról készült kép csatolásával, amihez én még az alkalmazás által rögzített adatokat is csatolni fogom, mert időhatékony vagyok, mint azok a seggarcok, akik képesek a külföldi szigetelőtől egy húszast elkérni két híd közötti távolságért.

Szóval, ha nem megy egyedül, kedves taxisok, én szívesen segítek nektek megtisztítani a közéletet. Ha már ennyire vigyáztok arra, hogy az utasok színvonalas, korszerű szolgáltatást kapjanak - mert hogy folyamatosan ezzel a lózunggal szűkítettétek a piac szereplőinek körét önmagatokra -, akkor biztosan ti is örültök annak, hogy végül erre az elhatározásra jutottam.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.