Ehhez a spanyol lofthoz még tényleg megközelítőleg hasonlót sem láttunk.

1973-ban Ricardo Bofill spanyol építész talált egy elhagyatott cementgyárat, amit már elég intenzíven benőtt a dzsungel. A 30 silót és rengeteg géptermet tartalmazó épületet döbbenetes módon két év alatt átpofozták, ami jelenleg is a Taller de Arquitectura főhadiszállása, de emellett lakásként és többek között koncertteremként is funkcionál.

A régi elemekből rengeteget meghagytak a maga szürrealitásában: romos lépcsőket, amelyek nem vezetnek sehová, függő acélszerkezeteket, amelyek az új épületben már csak dekorációs célokat szolgálnak, óriási, üres és megközelíthetetlennek tűnő helyeket a maguk varázslatában.

A falakat úgy bontották ki, hogy a betonelemek már-már szobrászati műremekekként bukkantak elő – a végső épületstruktúra után pedig a részben kiirtott növényzetet is újraültették, hogy megmaradjon az a dzsungeles, vad hangulat, amiben az épületeket találták.

Az eredetileg 30 silóból nyolcat hagytak meg, melyekből irodák, modellező laborok, archív dokumentumok levéltárai, könyvtárak, vetítőtermek lettek, valamint egy hatalmas, katedrálisnak keresztelt hely, ahol kiállításokat, koncerteket és egyéb izgalmas kulturális eseményeket szerveznek.

A Sant Jus Desvern-i projekt gyönyörű megnyilvánulása annak, hogy egy éles szemű és hatalmas képzelőerejű építész hogyan tudja teljesen megváltoztatni egy hely funkcióját úgy, hogy meghagy eredeti elemeket és mégis túllép rajtuk.

(Építész: Ricardo Bofill)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon