1951. október 26-án, vagyis 70 éve rendezték a nehézsúlyú boksztörténelem egyik emlékezetes meccsét, amelyen a múlt nagy bajnoka, Joe Louis csapott össze a jövő veretlen nehézsúlyú uralkodójával, Rocky Marcianóval. Marciano egyik példaképe ellen bokszolt, élete egyik legfontosabb győzelmét követően pedig megsiratta, hogy ő vetett véget a nehézsúlyt 12 éven át uraló Louis karrierjének.
Joe Louis több volt, mint a boksztörténelem egyik legkiemelkedőbb bajnoka. Louis volt az egyik első olyan afro-amerikai sportoló az Egyesült Államokban, aki elérte, hogy a faji megkülönböztetések ellenére is ünnepelt sztárként kezeljék. 1938-ban már világbajnokként visszavágott az őt korábban legyőző német Max Schmelingnek, az első menetes kiütéses győzelme óriási sikernek számított abban az időben, amikor a náci Németország és Hitler épp világuralomra akart törni. Louis 25 alkalommal védte meg a nehézsúlyú világbajnoki címét, ez máig rekord, és 12 éven keresztül nem tudták megverni.
A már említett Max Schmeling elleni Yankee Stadionban megrendezett meccset a rádióban hallgatta egy akkor 14 éves srác, Rocco Marchegiano. Egy évtizeddel később Rocco Marchegiano Rocky Marciano néven bokszolónak állt, négy évvel később pedig már olyan magaságokba jutott, hogy egyik kedvence, a már említett Joe Louis ellen bokszolhatott a legendás Madison Square Gardenben.
Louis 1948-ban visszavonult, de mindössze két év után visszatért, és rögtön kikapott Ezzard Charlestól, ezt követően nagyjából tíz hónap alatt nyolc meccset nyert meg. Hiába nem ő volt a világbajnok, a szurkolók nagy része még mindig úgy tekintett rá, mint az igazi bajnokra. Vissza akarta szerezni a nehézsúlyú trónt, egyrészt, mert igazi bajnok volt, másrészt rá is volt kényszerülve, hogy bokszoljon, anyagi gondokkal küzdött, tartozott az adóhatóságnak.
Kész volt vállalni a meccset a feltörekvő és veretlen Rocky Marciano ellen, de csak azzal a feltétellel, ha a bevételek 45 százalékát megkapja. Marcianónak így csupán 15 százalék jutott, de végül így is beleegyezett a meccsbe, érezte, hogy óriási lehetőség kapujában áll, és az is plusz motivációt jelentett számára, hogy egy igazi bokszlegenda ellen léphetett ringbe. Louis végül 132 ezer dollárt keresett, míg Marciano 44 ezret.
A beszámolók szerint már-már a túledzettség határáig hajtotta magát Marciano, aki mindössze 83,5 kilósan mért be a meccs előtt, a magassága 179 centi volt. Louis eközben 188 centi magas és 97 kilós volt a meccset megelőzően.
Louis volt az egyértelmű favorit, a Barna Bombázóról 37 évesen is azt gondolták a szurkolók, hogy a legendás ütőerejével, folyamatosan presszingelő stílusával képes lesz győzni, és így megkapja a lehetőséget, hogy újra világbajnok legyen. A közönség egyértelműen Louis mellett állt, a helyszínen jelenlevő nagyjából 17 ezer néző azonban ledöbbent, amikor azt tapasztalta, Marciano az agresszívebb bokszoló, Louis pedig hátrálva próbálja megtörni a kőkemény Rockyt. Marciano az első két menetet megnyerte, komoly ütéseket vitt be, Louis nem volt ennyire nehéz helyzetben az 1936-os Max Schmeling elleni első meccse óta.
Joe Louisnak azonban óriási szíve volt, érezte, hogy karrierje utolsó nagy dobása a Marciano elleni meccs, nagyot küzdött, mindent kiadott magából és így a következő menetekben már szorosabb volt az állás. Hét menetet követően Marciano állt nyerésre, a 28 éves brocktoni bokszoló lassan felőrölte az idősödő ellenfelét, a nyolcadik menetben pedig véget vetett a legendás Joe Louis bokszpályafutásának. Marciano egy balhoroggal leküldte Louist, a meccsbíró nyolcig számolt, de Louis végül felállt. Itt viszont már érezhető volt, hogy már csak másodpercek vannak hátra egy kivételes pályafutásból, és Marciano pillanatok alatt levadássza a kóválygó volt bajnokot. Marcianónak még egy pontos kombinációra volt szüksége, miután ezt sikeresen végrehajtotta, Joe Louis ismét a padlóra került. Ekkor viszont már nem számolt nyolcig a bíró, három után beszüntette a meccset, és behívta az orvosokat. Minden idők egyik legnagyobb nehézsúlyú bajnokának ez volt az utolsó pillanata a ringben, eközben pedig megszületett a jövő nagy bajnoka.
Marciano később megszerezte a nehézsúlyú világbajnoki címet, összesen hat alkalommal védte meg, és a mai napig ő az egyetlen olyan nehézsúlyú világbajnok, aki a csúcson, veretlenül vonult vissza.
Louis legyőzése azonban nagyon megérintette. A meccset követően bement az öltözőbe, és elsírta magát. Louis odament gratulálni ellenfelének, Marciano pedig bocsánatot kért tőle:
Ne haragudj, Joe!
Louis a következőt választolta:
Nincs értelme sírni, a jobb ember győzött. Minden úgy történt, ahogy történnie kellett.
A Joe Louis–Rocky Marciano meccs annak ellenére vált a nehézsúlyú boksztörténelem egyik emlékezetes pillanatának, hogy nem a világbajnoki címért meccselt a két bokszoló. Ennek ellenére ez egy bajnoki mérkőzés volt, a múlt nagy bajnoka fejet hajtott a jövő veretlen bajnoka előtt. Az eredmény sokáig témát szolgálgatott a szurkolóknak, még ma is megoszlanak a vélemények, hogy mi történt volna, ha Joe Luis nem 37 évesen, hanem fénykorában mérkőzik meg Rocky Marcianóval.
A jelen egyik bajnokáról, Tyson Furyról itt írtunk: