Minden jel szerint a valaha volt egyik legjobb (alapszakasz) irányítója az utolsó meccsére készül a 2016-os Super Bowlon. Ha nyer az 50. SB-n, akkor azért, ha nem, akkor talán azért.
Peyton 1976-ban látta meg a napvilágot New Orleansban, ahol ekkor nem mellékesen édesapja, Archie Manning éppen a Saintsnél volt kezdő irányító. A családban három gyermek született, a rangidős Cooper, Peyton, és a legkisebb fiú, Eli. A gyerekek természetesen apjuk példáját követve egész életükben NFL-játékosok akartak lenni, és ezért már kiskoruktól kezdve minden lehetőséget megragadva gyakoroltak. Coopernek egy sajnálatos sérülés miatt le kellett mondania erről az álmáról, de a két fiatalabb testvér páratlan pályát futottak be a ligában.
Manning tehetsége már egész kiskorában feltűnő volt, ezért nem volt kérdéses, hogy fényes jövő áll előtte, az 1998-as NFL-draft előtt azonban komoly vita volt arról, hogy ő lesz-e az első kiválasztott. Az egy per egyes cetlivel rendelkező Indianapolis Colts jól döntött, elvitte Peytont ahelyett a Ryan Leaf helyett, akit minden idők egyik legnagyobb bukásaként emlegetnek, és mindössze három évet élt meg a ligában.
Peyton nagy elvárásokkal került a Coltshoz, ahol azonban nem okozott csalódást, a vezetésével az AFC egyik legnagyobb erejévé nőtték ki magukat a kék-fehérek. Pontos játékával, intelligenciájával a többi irányító felett volt a rangsorokban, a védelmek rettegtek tőle, még ha a kezdetekben igen sok labdát adott nekik is. 2004-ben azonban valami elindult nála, és minden idők egyik legjobb szezonját mutatta be: 49 touchdownnal és 121,1-es passer ratinggel, ami akkor minden idők legjobbja volt egy szezonban.
Ezt a zseniális teljesítményt viszont nem tudta átmenteni a playoffra, így gyűrű nélkül örülhetett zsinórban második MVP címének. Ekkor kezdék felütni a fejüket azok a hangok, amik szerint Peyton ugyan jó irányító, a rájátszásra azonban rendre elfogy, így lehet, soha nem is nyer Super Bowlt. Amikor már sokan el is hitték ezt, Peyton 2007 februárjában győzelemre vezette a csapatát, mondhatni felért a csúcsra, ám ennek a megismétlése a mai napig várat magára, miközben a kevésbé tehetséges öcsi már kettőnél jár.
2011-ben aztán kis híján véget is ért a karrierje: egy igen kockázatos nyakműtéten esett át, ami önmagában is véget vethet egy ember karrierjének, ha pedig az illető már 35 éves, akkor ennek az esélye jóval nagyobb. Manning azonban visszatért, de már nem Indianapolisba, hanem Denverbe, a Broncos ugyanis eltökélte, hogy nyernek még egy gyűrűt Peytonnak. A visszatérés sikeres volt, két évvel a műtét után karrierje legjobb szezonját futotta, megdöntve az egy szezonban szerzett legtöbb yard és touchdown rekordját is. Amikor a szezon végén a döntőre készült a Denver, mindenki kicsit remélte, meglesz az öregnek a második gyűrűje, és nyugodtan nézhet majd vissza karrierjére, ez azonban nem jött össze, a Seattle csúnyán megverte őket.
Manning igen közkedvelt ember, köszönhető ez a balhéktól mentes, nyugodt életvitelének, annak, hogy több ízben is segít építeni a közösséget, ahol éppen él, vagy élt, illetve a rengeteg vicces és komolytalan reklámnak, amikben szerepelt. Csapattársai elmondása szerint hihetetlen memóriával rendelkezik, első évében a csapat playbookját egy hét alatt kívülről tudta, ez manapság sok játékosnak még évek után sem sikerül.
Magánélete csendes, nem szokott negatív címlapokkal az újságokban szerepelni. Feleségével már tizenöt éve házasok, két gyermekük van, és a családi hagyományokat elnézve nem lennénk meglepve, ha egyszer Marshall Manning nevét hallhatnánk az NFL-ben.