Az osztrák-magyar a franciaországi Európa-bajnokságon, az első Eb-meccsünk 44 év után, az első világversenyünk harminc év után. És nem csak, hogy ott voltunk, hanem Szalai és Stieber góljával meg is nyertük a meccset, később pedig veretlenül (!) nyerve a csoportot (!) nyolcaddöntőt játszottunk (!). A helyszínen szurkolók extázisba estek, Budapest és az ország felrobbant és két hétre teljesen megőrült. Akkor még úgy tűnhetett, hogy az éjjel soha nem fog véget érni, Bernd Storckról pedig teret fognak elnevezni.

Aztán öt napja jött egy andorrai meccs, és ránk virradt, a csapat meg darabokban, és itt vagyunk mi, szurkolók, akik elmegyünk a világ végére, hogy aztán végignézzük, amint egy Andorra – egy Andorra!, bazmeg, na ne már…

Szóval mi marad nekünk?

A nosztalgia.

A 62. és a 87. perc. Meg egy tabella. Ezekbe kapaszkodunk most.