Három meccs van hátra az idei Európa-bajnokságon, ma és holnap játsszák a két elődöntőt, vasárnap a döntőt. Ma este kilenctől a spanyol válogatott találkozik az olasszal, és könnyen lehet, hogy egy klasszikust, a torna egyik legjobb meccsét láthatjuk. Összeszedtük, mit érdemes tudni a két válogatott egymás elleni történelméről, idei Eb-jéről, és mi lehet a fináléba jutás kulcsa egyik és másik oldalon.
Történelem
A két válogatott eddig összesen 34 meccsen játszott egymás ellen, 12-szer a spanyolok nyertek, kilencszer az olaszok, 13 alkalommal döntetlen lett. Ami ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy ez lesz zsinórban a negyedik Európa-bajnokság, amikor a két válogatott egymással meccsel.
A 2008-as tornán Bécsben a nyolc között találkozott a két csapat, tizenegyesekkel 4–2-re nyertek a spanyolok, akik végül a tornát is megnyerték, ekkor született meg és indult be az aranygenerációjuk, amely két évvel később világbajnok lett, 2012-ben pedig megvédte az Európa-bajnoki címét.
A 2012-es tornán a döntőben rendeztek spanyol–olaszt. Ez volt Mario Balotelli kiemelkedő tornája, mellette olyan nevek alkották az olasz magot, mint Andrea Pirlo, Gianluigi Buffon, Cassano, De Rossi, Bonucci vagy Chiellini – utóbbi kettő a mostani keretben/kezdőben is ott van.
A spanyolok utolsó nagy tornagyőzelme alkalmával még Xavi, Iniesta, Ramos, David Silva vagy Casillas is ott volt a kezdőben. Maga a meccs a vártnál sokkal simább volt, 4–0-ra nyertek a spanyolok, David Silva, Jordi Alba, Fernando Torres és Juan Mata volt a gólszerző.
Az előző Eb-n már a 16 között összefutott a két válogatott, a spanyolok félig-meddig egy generációváltás közben, a vb-kudarc után próbáltak címet védeni, míg az olaszok egy eléggé lesajnált és nem feltétlen erős kerettel vettek részt a franciaországi tornán. Végül a nyolc között esett ki Antonio Conte csapata, előtte azonban búcsúztatta a címvédőt, 2–0-ra nyert Olaszország, Chiellini és Pellé góljával.
Út az elődöntőig
Az Eb-t megelőző felvezetőnkben azt írtuk, hogy az olaszok akár meg is nyerhetik a tornát, ami továbbra is áll, arra azonban kevesen gondoltak, hogy az olaszok egy offenzív, látványosan focit fognak játszani. A csoportkörben mind a három meccsüket megnyerték, hét gólt rúgtak, egyet sem kaptak. A 16 között aztán az osztrákok ellen hosszabbítást játszott Mancini csapata, de igazi veszélyben azért nem volt. A negyeddöntőben a torna egyik legjobb meccsét játszotta Belgium ellen, 80 percig kiválóan futballozott Olaszország, a hajrában pedig legalább ennyire okosan ráfeküdt az eredményre, búcsúztatta a szintén favorit Belgiumot.
A spanyolok az első két meccsükön csak két döntetlennel kezdtek, képtelenek voltak berúgni a helyzeteiket, a szlovákok ellen azonban már felszabadultabbak volt – egy öngól után – Enrique csapata, ötöt rúgott. Majd nyolcaddöntőben a vb-ezüstérmes horvátok ellen egy izgalmas, nyolcgólos meccsen jutott tovább Spanyolország. A nyolc között Svájc következett, végig dominált Spanyolország (főleg Remo Freuler kiállítása után), de Yann Sommer egészen hihetetlenül védett, a spanyol támadók meg sorra hagyták ki a helyzeteket, nem tudták berúgni a továbbjutást eldöntő gólt. Végül tizenegyespárbajban jutott tovább a La Furia Roja.
Mire számíthatunk az elődöntőben?
Ha a torna eddigi történéseit nézzük, akkor egy szórakoztató, jó meccsre. Persze simán lehet egy unalmas, izzadságszagú elődöntő is, a számok és az előző mérkőzések azonban nem ezt mutatják. 12 gólt rúgtak a spanyolok eddig, 11-et az olaszok, a torna két leggólerősebb válogatottja találkozik. Az UEFA hivatalos statisztikái szerint Olaszország 101, Spanyolország 95 helyzetet alakított ki – első és második helyen áll a két válogatott ebben a mutatóban.
Az olaszok – saját magukhoz képest – egy magas labdabirtoklású (55,8%, a harmadik legnagyobb a mezőnyben) focit játszottak a tornán, ahol a kulcs a labdavesztés utáni azonnali agresszív letámadás és labdaszerzés volt, és ezekből a minél gyorsabban történő visszatámadás. A belgák ellen leginkább a baloldalon tudtak dominálni, Spinazzola, Verratti és Insigne is jól játszott, utóbbi egy gyönyörű gólt is rúgott.
Spinazzola a torna egyik szenzációja (volt), a jobblábas baloldali szélső védő támadásban az egyik legfontosabb láncszem (volt) Mancininél, a belgák ellen viszont súlyosan megsérült, hónapokat kell kihagynia. A helyén Emerson fog szerepelni, aki Wales ellen kezdett és Belgium ellen is becserélték. A Chelsea futballistája azonban támadásban korlátoltabb, a kialakított helyzetek, a támadóharmadbeli labdaérintések, és előre irányuló passzok terén is elmarad Spinazzola mögött. Így valószínűleg Mancini is változtatni fog valamelyest a taktikán és kevesebbet fog kérni Emersontól támadásban, mint tette Spinazzolától.
A spanyol válogatott nem meglepő módon kiemelkedik az Eb-mezőnyből a labdabirtoklást illetően (67,2 %), és ennek a labdabirtoklás-orientált focinak áll a középpontjában a még mindig csak 18 éves Pedri. A Barcelona középpályása futotta a legtöbbet az egész tornán, és a spanyolok legfontosabb játékosa a lövések kialakítását illetően. A fontossága gólokban és gólpasszokban nem mindig mérhető, mert általában nem ő adja az utolsó passzokat, de az azt megelőző építkezésben kulcsszerepe van. 35 olyan akcióban vett részt, ami végül kapura lövéssel zárult, ez a legmagasabb szám az Eb-n egy futballistától. 90 percre levetítve 15 olyan labdavezetése van mérkőzésenként, ami legalább öt méteren át az ellenfél kapujának irányába történik, csak összehasonlításképp ez a szám Koke esetében 7,6, Busquets-nél 6,1 míg Rodrinál 4,1. Vagyis a támadások építésében kiemelten fontos szerepe van a tinédzser középpályásnak. A támadások befejezésében pedig Álvaro Moratának és az általában csereként beálló Gerard Morenónak lenne hasonló szerepe, de egyiknek sincs jó tornája, utóbbinak konkrétan a várható gólok mennyiségét illetően már legalább három találattal kellene rendelkeznie, de még nem tudott betalálni.
A fenti megközelítésből Pedrinek érdekes különmeccse lehet Marco Verrattival, aki az olasz oldalon meccsenként a legtöbb helyzetet (4,7) alakítja ki és annak ellenére is van már két gólpassza, hogy két meccset kihagyott. Ahogy érdekes lesz a két középpálya csatája is, olasz oldalról a Verratti-Barrella-Jorginho trióval, Jorginhóval a védekezőbb szerepkörben, neki szintén jó tornája van, 13 labdaszerzéssel második a vonatkozó kategóriában.
Összességében tehát minden adott, hogy egy szórakoztató, jó meccset láthassunk. Egy olyan olasz válogatottal, amely Mancini irányítása alatt nagyon megtalálta az identitását, a játékát, és már rendkívül távolinak tűnik a három évvel ezelőtti vb-lemaradás, és egy olyan megújuló spanyol csapattal, amely bizonyos statisztikai mutatókban (például a non-penalty xG) felülmúlja a korábbi Eb-győztes spanyol csapatokat, ugyanakkor elért eredmények tekintetében természetesen még nagyon távol áll tőle.
Ha a tippjeink érdekelnek: