Az MLSZ, vagy mondjuk úgy, hogy Csányi Sándor a hivatalos közlés szerint adott még egy esélyt a kapitánynak az Andorra elleni teljesen megmagyarázhatatlan, vállalhatatlan, rém kellemetlen vereség után. A német felajánlotta a lemondását, ám nem fogadták el.

Meglepetés?

Nem, koránt sem, Storck ugyanis olyan mélyen be van betonozva a magyar fociba, hogy igen sokba került volna újra alapozni a tákolmányt – szó szerint is. A kapitány ugyanis korábbi hírek szerint évi 1 millió eurót keres, vagyis nagyjából 308 millió forintot.

„Bernd Storck elküldése huszonötmillió forintba került volna a szövetségnek” – mondta Csányi Sándor, ami a 300-hoz képes aprópénz, ha igaz.

Ennél sokkal meghatározóbb maga a koncepció, az irány, ami alapjaiban bedőlt volna, ha felállítják Storckot. Nem jó a választás? Tévúton jár az ország első számú sportja, sőt a nemzet legfontosabb mozgatórúgója? Besült kapitányként? Akkor mi a búbánatért felel ő mindenért, de tényleg minden szakmai részletért az MLSZ-ben? – tehettük volna fel joggal a kérdést.

De így nem lehet ezen rugózni, hiszen ez csak egy kínos megcsúszás, amúgy minden rendben, nincs itt semmi látnivaló. (Persze nem felejtjük el neki soha a norvég-verést és az Eb-élmény, de azért Dárdainak is jár ám pacsi.) Egyébként is a 2020-as Európa-bajnokságra készülünk. És a döntés után egyértelműnek tűnik, hogy Storckkal, elvégre már zajlik a felkészülés, elkezdődött a fiatalítás, nyilván az hajtja végre, aki majd vezeti a selejtező-sorozatban a válogatottat.

Amúgy meg Bölöni László foglalta össze legjobban a maradás melletti érvet:

„Más békáját lenyelni senkinek sem kellemes, ezért engedném, hogy végigvigye az elkezdett munkát...”

Meg is kapta a második esélyt. Na de tényleg csak a másodikat? És a Feröer elleni 0–0? Az, hogy az előző négy meccsen rúgott gól nélkül kaptunk ki (0–9)?

Már csak arra lennénk kíváncsiak, mi a véleménye Pintér Attilának a második esélyekről.

(Fotó: Kovács Attila/MTI)