Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Csatár akart lenni, mert azoké a dicsőség, a kapusoké pedig a szégyen, ha gólt kapnak. Aztán ő lett a világ egyik legjobb kapusa, az Aranycsapat tagja, olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója. 88 évesen érte a halál.

Grosics Gyula Dorogon kezdte pályafutását, majd a Mateosz, a Budapest Honvéd és a Tatabánya csapataiban szerepelt. A magyar labdarúgó-válogatott kapujában 1947 és 1962 között 86-szor védett, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpia bajnoki címet szerzett.

Az Aranycsapat 1953-ban. Állnak: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II László, guggolnak: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula

A Magyar Labdarúgó Szövetség honlapján olvasható megemlékezésből kiderül, hogy a kiváló kapust az újságírók hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába. Négyszer jelölték Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt. 1999-ben beválasztották minden idők tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben – az olimpiai győzelem évében – az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év Labdarúgója volt.

Grosics Gyulát az elmúlt években többször kórházban ápolták, bevallása szerint három szívinfarktus érte, az egyiknél, amikor elesett, eltört a bordája, majd többször kilyukadt a tüdeje. Családja csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy a szokásos kontrollvizsgálatot követően ismét kórházban ápolják. Június 13-án, pénteken délelőtt, álmában halt meg.

Buzánszky egyedül maradt

A legendás Aranycsapatból – amely 1953-ban Londonban 6–3-ra verte Angliát – már csak Buzánszky Jenő él, a vele együtt 2011-ben a Nemzet Sportolói közé választott Grosicsot megelőzően Puskás Ferenc 2006-ban távozott az élők sorából.

Buzánszkynak pénteken kora délután együtt kellett volna utaznia Grosiccsal Berlinbe, a Német Labdarúgó Szövetség ugyanis meghívta őket az 1954-es berni világbajnoki döntő hatvanadik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre.

"A barátom marad örökre. Együtt éltünk át szép sikereket és kudarcokat. Mindig lehetett rá számítani – mondta az MTI-nek telefonon a repülőgép felszállására váró Buzánszky. – A napokban kórházban volt, és mondta, hogy nem tud jönni Berlinbe velem. Reméltem, hogy felgyógyul, hazamehet, és megint mehettünk volna ünnepségekre, baráti összejövetelekre. Ennek a közös útnak most vége."

(Forrás: MTI, portré: Illyés Tibor – MTI)

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.