Elmesélte, mennyi áldozatot kellett hoznia – mert mindenáron futballista akart lenni.

Luis Suárez óta az egyiptomi Mohamed Szalah a Liverpool történetének legeredményesebb támadója, aki pedig alapvetően szélső. A 18 forduló alatt 14 gólt szerzett a Premier League-ben, ezzel vezeti a góllövőlistát, emellett a BL-ben is szerzett hatot, összesen tehát húsznál jár.

Meg is választották Afrika legjobbjának, és novemberben a PL legjobbja is volt, és eközben kivezette Egyiptomot a vébére. Szalah az egyik legkiválóbb arab sportoló, egy szupersztár lehet. Azonban a liverpoolfc.com-nak adott exkluzív interjúban elmesélte, mindezért kőkeményen megdolgozott, nélkülözött.

A 25 éves támadónak igen komoly gyerekkora volt, egy egyiptomi kisvárosból csak hatalmas áldozatokkal és akarattal lehet eljutni a csúcsra.

Napi 9 órát buszozott, 4-5-szöri átszállással.

Eredetileg egy olyan csapatban játszottam, amely félórányi útra volt a lakhelyünktől, Baszjuntól. Aztán átigazoltam egy másik klubhoz, Tantába, ami másfél órányira volt. Onnan viszont Kairóba szerződtem, így négy-négy és fél órát kellett utaznom egy edzésre. Csak oda.

Hamarabb el kellett jönnöm az iskolából az edzések miatt. A klub adott egy hivatalos dokumentumot, hogy délután 2-re oda kell érnem az edzésre, így 7 és 9 között voltam a suliban, csupán két órát. Azt hiszem, lennének gondjaim az életben, ha most nem futballista lennék.

Négy-öt éven keresztül minden egyes héten öt napon át éltem így. Reggel kilenc órakor már az edzésre indultam, délután kettőkor vagy fél háromkor érkeztem meg az edzőpályára. A tréningek vagy fél 4-kor, vagy 4-kor kezdődtek. Úgy nagyjából 6 óra körül végeztünk, aztán elindultam haza, este 10, fél 11 fele érkeztem meg. Ettem valamit, majd aludtam, a következő reggel pedig kezdődött elölről.

És nem csak egy busszal utaztam. Háromszor, négyszer, de volt, hogy ötször is át kellett szállnom. Fiatal voltam, labdarúgó szerettem volna lenni. Különlegessé, nagy névvé akartam válni.

Mo Szalah az Egyiptom– Kongó meccsen (AFP)

Számomra sem volt akkor teljesen világos, hogy hova vezet az utam. Tulajdonképpen a semmiből jöttem, egy tizennégy éves srác voltam, álmokkal. Nem tudtam, hogy meg fog történni, csak azt tudtam, hogy nagyon akarom, hogy megtörténjen.

Aztán 2012-ben, 20 évesen átigazolt Európába, a Baselbe, onnan ment a Chelsea-hez, aztán Fiorentina, Roma, a többit pedig már tudjuk. Írja a történelmet.

És ezt olvastad már?
Így nézne ki az Aranylabda-győztesek listája Messi és Ronaldo nélkül