„Itt vagyunk, eljött a pillanat, amiről azt gondoltam, soha nem érkezik el. A napokban sokat olvastam magamról: jó, szép dolgokat. Sírtam magamban minden nap, mint egy bolond, mert 25 évet nem lehet elfelejteni.

Végig mögöttem álltatok, segítettetek a nehéz pillanatokban, ezért is akarok köszönetet mondani nektek. Tudjátok, nem beszélek sokat, de sokat gondolkodom. És ezekben a napokban sokat beszélgettem a feleségemmel erről a mezről, erről az egyedülálló mezről. Írtam nektek egy levelet, remélem, képes leszek felolvasni, ha nem, akkor a lányom fogja.”

„Köszönöm Róma, köszönöm anya és apa, köszönöm tesó, köszönöm a barátaimnak, a feleségemnek és a gyerekeimmel. Köszönettel akartam kezdeni, mert nem tudom, képes leszek-e felolvasni ezeket a sorokat zokogás nélkül. 28 év történetét lehetetlen néhány sorban elmondani.

Nem vagyok jó az írásban, a lábaimmal fejezem ki magam, így egyszerűbb. Tudjátok, mi a kedvenc játékszerem? A labda. Még mindig. Egyszer azonban mindenki megöregszik, az élet egyszer csak azt mondja, felnőttél, az idő döntött.

Az az idő, amelyet 2001. június 17-én előre pörgettünk volna, alig vártuk, hogy a játékvezető lefújja a meccset, hogy együtt ünnepeljük a bajnoki címet. Még most is libabőrös vagyok tőle. Ez az idő azt mondta ma, fel kell nőnöm, nem érezhetem többé a cipőmön a fű illatát, nem süthet a szemembe a nap, nem érezhetem az adrenalint.

Az elmúlt napokban azt kérdeztem magamtól: Miért kell felébrednem ebből az álomból?

Ez a levél nektek szól, a gyerekeknek, az apáknak, akik nemrég még gyerekek voltak. Örülök, hogy a karrierem számotokra egy olyan sztori, amiről talán szívesen meséltek.

Most tényleg vége, utoljára viselem ezt a mezt. Félek, és nem úgy, mint amikor be kell rúgni a büntetőt. Most nem tudom, mi lesz utána. Engedjétek meg, hogy kicsit féljek, most nekem van szükségem a segítségetekre…

Kiváltság rómainak, Roma-drukkernek lenni, megtiszteltetés ennek a csapatnak a kapitányának lenni. A lábaimmal nem foglak többé izgalomba hozni, de a szívem mindig veletek lesz. Boldog és büszke vagyok, hogy 28 évnyi szeretetet adhattam nektek.”

(Fotók: AFP)