A furcsa szerzet – LG DP1W médialejátszó
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az LG DP1W névre kereszt jószág egy igen meglepő darab. Egyrészt puritán egyszerűsége mellett képes hálózati lejátszóként működni, akár kábelek nélkül, másrészt szakít az általános nézettel, hogy a multimédia lejátszókat általában elrejtjük a szem elől, mivel ez a médialejátszó csinosra és egyedire sikeredett.

A félrevezető külcsín

A DP1W-t (kár, hogy nem találtak ki neki valami hangzatosabb, vevőcsalogató nevet) is elrejthetjük, de szokatlan LCD TV-szerű kialakítása valahogy vonzza a szemet, ami ugyan nem elsődleges, de mégiscsak szempont. A lejátszó (bár ez szubjektív tényező) szép, nézzük meg van-e annyira jó belül, mint kívül. Első kicsomagoláskor a furcsa kialakítás miatt megörültem, hogy végre egy multimédiás ketyere, amit TV nélkül is használhatunk, hiszen bőséggel akad hely egy kijelzőnek, a lejátszandó zenék adatainak megjelenítésére, ám sajnos csalódnom kellett. Ráadásul igen örvendetes módon a vezérlőgombok sincsenek elfelejtve, ugyanis a készülék tetején minden lényeges vezérlőt megtalálunk érintésérzékeny piktogramok formájában, így tényleg nem lenne akadálya a TV nélküli zenelejátszásnak, ha lenne egy akár egy faék egyszerűségű, egysoros kijelző az előlapon.

A lejátszó bár jól áll csatlakozók terén, egyáltalán nincs túlbonyolítva: kapunk egy HDMI (még szép), egy LAN, egy optikai hangkijáratot és talán a helyhiány miatt egy speciális, 3,5-ös jack csatlakozót, melybe a mellékelt átalakítóval a klasszikus RCA dugókkal a sztereó hanghoz és a kompozit videó képéhez juthatunk, amennyiben nem nagyfelbontású megjelenítőnk van. A távirányító jól átgondolt, könnyen használható és bár háttérvilágítás nincs, gyakorlatilag pár óra alatt megtanuljuk az alapvető vezérlőgombok helyét, így ha nem is könnyű, de nem lehetetlen használni a „messzivezérlőt” sötétben sem.

Ahhoz, hogy valamilyen tartalommal megetessük a DP1W-t a készülék jobb oldalán elhelyezett két USB csatlakozót használhatjuk, amik kissé túl közel kerültek egymáshoz, így a régebbi, vaskosabb pendrive-ok közül egyszerre kettőt biztosan nem tudunk használni. Azzal, hogy nem (a legtöbb gyártóhoz hasonlóan) az előlapra és/vagy a készülék hátuljára került az adathordozók csatlakozója azt érte el az LG, hogy nem csúfítja el a lejátszót a front oldali USB-ből kiálló szigony jellel ellátott, fekete dugó, de nem is kell turkálnunk a készülék mögött, ha egy új hordozót tartalmára vagyunk kíváncsiak.

Egyszerű, mint a szög

A DP1W magyar nyelvű menüje igazán nem fogja megijeszteni még a multimédialejátszót soha nem látott közönséget sem, így az első, picit több figyelmet igénylő beállítások elvégzése után akár szüleinkre is rábízhatjuk a készülék huzamosabb használatát. A színes és jól látható piktogramok egyértelműen jelzik, hogy milyen tartalmakat érhetünk el a menüpontok alatt: videó, fotó, zene, ráadásul nagyon mellé sem tudunk nyúlni, mivel pl. videó módban egyszerűen nem jeleníti meg a fotókat és a zenéket és fordítva. A negyedik funkció a Home Link nevet kapta a keresztségben, amit szüleink talán nem, de notebookkal, pc-vel rendelkező fiatalok biztosan használni fognak, mivel itt rejteznek a hálózaton elérhető eszközök. Windowsban és Mac OS alatt is pár kattintással felfedezhetjük a lejátszót PC-nkről, amennyiben az LG lejátszója akár WiFi, akár LAN kábel segítségével az otthoni hálózatra van kötve, így a PC-n, lapotopon tárolt médiafájljainkat nem csak lejátszani tudjuk, de a DP1W-hez csatlakoztatott adathordozók tartalmát is elérjük.

A NetCast menüpontban három abszolút használható webes alkalmazást találunk, már amennyiben az egyszerű beállítási segédleten végigokézva felcsatlakoztunk a netre. Az első a jó öreg YouTube, ahonnan HD tartalmakat nem, de normál felbontású videókat nézhetünk, az AccuWeather applikációval megtudhatjuk a következő napok időjárását, végül a Picasa klienssel pedig a webes képszolgáltatás és természetesen ha használjuk a Picasa-t, akkor a saját fotóink között is barangolhatunk. Ha már eléggé átcsócsáltuk a készülék és a menü kialakítását, térjünk a lényegre, a lejátszható formátumokra.

A lista igencsak hosszú, mind a videó, hang és képformátumok esetén, ami igencsak jó hír egy multimédialejátszó esetében, így szinte biztos, hogy a dolgos hétköznapok utáni mozizás, zenehallgatás közben nem futunk bele lejátszhatatlan anyagokba. Természetesen azt nem ígérhetem, hogy minden létező formátummal kipróbáltam a lejátszót, de a DP1W-t nem hozzák zavarba a FullHD MKV kiterjesztésű videók, FLAC, vagy OGG zeneformátum, de még a lejátszók által mostohán kezelt GIF, vagy TIF képformátumokkal is megbirkózik. Ráadásul a készülék szoftvere könnyedén frissíthető, így ha az LG nem felejt el minket, akkor a DP1W sokáig tehet szolgálatot a nappalinkban. Az elmúlt pár napban sikerült megszerettetnie magát az LG furcsa szerzetének, hiszen a megfizethető ár igen kevés és elhanyagolható kompromisszumot hoz, máskülönben egy igen sokoldalú, könnyen kezelhető és funkcionális lejátszó a DP1W, így teljes joggal érdemli meg az Ajánlott plecsnit.

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.