Az MIT tudósai előállították a valaha mért legnagyobb plazmanyomást (2,05 atmoszféra) a massachusettsi intézet magfúziós reaktorában, ezzel pedig 15 százalékkal növelték a korábbi, 2005-ben elért teljesítményt.
Így két másodpercen át több mint 35 millió Celsius-fok hőmérséklet volt az Alcator C-Mod (tokamak típusú) reaktorban, ez pedig kétszer olyan meleg, mint Nap belseje. A magfúziós erőművekben egyébként szinte ugyanaz az energiatermelő folyamat zajlik kicsiben, mint a Napban:
az atommagok az óriási hőmérséklet hatására nagyobb atommagokká alakulnak, így pedig rengeteg energia szabadul fel.
(Kivéve a vasnál nehezebb elemek esetében, mert ezek a reakciók már endotermek, azaz hőt nyelnek el – és ehhez már szélsőséges körülmények szükségesek, például egy csillag felrobbanása.)
Szóval ezekben a reaktorokban azzal próbálkoznak, hogy a könnyű atommagok fúziójakor felszabaduló energiát hasznosítják. Ez pedig kulcsfontosságú lehetne, mert
egy ilyen erőmű tiszta, biztonságos és szénmentes energia előállítására lenne képes korlátlan mennyiségben.
A tokamak magas hőmérsékletű plazma létrehozására szolgáló berendezés, amely mágneses mezővel préseli és hevíti a hidrogén izotópokat több százmillió Celsius-fokra, amíg azok össze nem olvadnak.
A sikeres fúzió nagyjából azt jelenti, hogy
több energiát nyerhetünk ki, mint amennyit befektettünk.
És nem, ez nem varázslat. A történet lényege csupán annyi, hogy az atomokban emberi ésszel szinte felfoghatatlan energiamennyiség rejlik – viszont megfelelő nyomásra és hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy a fúzió beinduljon, és önfenntartóvá váljon.
A magfúziós erőművel a jelenlegieknél olcsóbb, tisztább és biztonságosabb energiatermelők jöhetnek létre, és szinte kimeríthetetlen energiakészlettel láthatnák el az emberiséget – üzembe állításukkal pedig teljesen megszűnhetne a világ függősége a fosszilis és nukleáris energiahordozóktól.
(forrás: The Guardian, MIT News, MTI)