Persze, stílust nem lehet vásárolni, Gramovoxot viszont igen, ami majdnem ugyanaz. Ezek után már nyugodtan kisétálhatsz az utcára zokniszandálban, ha valaki beugat, csak szólsz neki, hogy van otthon egy Gramovoxod, és rögtön vágni fogja, hogy mi a szitu.
A Gramovox nem az első vertikális lemezjátszó, a Sony például már a '80-as évek óta gyárt(ott) hasonlókat, de ettől függetlenül még egy igazi műremekkel van dolgunk, amit akkor is szívesen látnánk a nappalinkban, ha egy darab bakelitünk sem lenne.
A Gramovox egyébént semmilyen szuperképességgel nem rendelkezik egy normál lemezjátszóhoz képest: elpörgeti a 33-as és 45-ös lemezeket, meg van egy beépített sztereó hangszórója, és nagyjából ennyi.
Ha szeretnél egyet otthonra, akkor arra azért számíts, hogy mivel minden lejátszót kézzel raknak össze, ezért tíz-tizenkét hétbe is beletelhet, mire kipostázzák.
Attól mondjuk nem kell félned, hogy mire megkapod, addigra már mindenkinek ilyen lesz, ugyanis a lejátszó 400 dollárba, vagyis kábé 110 ezer forintba kerül (ami soknak elég sok, de ha azt vesszük, hogy van félmilliós lemezjátszó is, akkor inkább csak nézőpont kérdése).