Eltelt pár hónap azóta, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) közölte: megsemmisült az ExoMars űrexpedíció TGO űrszondájának a Schiaparelli leszállóegysége. Ugye emlékszünk? Ez lett volna az első olyan európai űrjármű, amelynek összejött volna a marsi kaland. De persze nem jött össze.

Ugorjunk egyet egészen decemberig, amikor is a 20 milliárd eurós Galileo műholdas navigációs és helyzetmeghatározó rendszer – mely az ESA és az EU közös projektje – megkezdte a működését 18 műholddal. És akkor lépjünk át a jelenbe, merthogy tegnap jött a hír, miszerint egy hónap után a navigációs rendszerhez szükséges atomórák közül kilenc is leállt – három rubídiumos, illetve hat hidrogénes. Persze az ESA szerint nincs ok aggodalomra, ugyanis ez cseppet sem befolyásolja a szolgáltatás működését. (Nem, egyelőre.)

A Galileo-műholdak

– mondta szerdai párizsi sajtótájékoztatóján Jan Wörner, az ESA igazgatója. Mindegyik Galileo-műhold fedélzetén négy atomóra jár, ezért eddig nem keletkezett zavar a decemberben elindított rendszer működésében – az atomórák leállásának okát pedig eddig nem találták meg.

Jan Wörner

A műholdaknak egyébként egyszerre kibocsátaniuk a jeleket, hogy a Földön használt navigációs eszközök a lehető legpontosabban meg tudják határozni a koordinátáinkat – ehhez műholdanként egyetlen óra is elég, ezért még egyelőre működik a dolog. (De ha még több óra kifingik, akkor jöhet majd az igazi fejvakarás az ESA-nál.)

De ha így folytatják, nehezen fog összejönni.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon