Hogy mennyire lehet komolyan venni a bizonyítást, az már más kérdés, hiszen alapvetően egy Motorola-reklámról van szó, mindenesetre a kiindulóhelyzet biztosan mindenki számára ismerős.
Vagyis az, amikor éppen foglalkoznál valamivel, amikor az aljadék telefon pittyen egyet, neked pedig, ha nem akarsz beleőrülni a kíváncsiságba, nincs más választásod, mint hogy azonnal megnézd, hogy ki telefonált, írt, füstjelezett, posztolt a Facebookra stb.
Ezt a pavlovi reflexet a Motorola úgy modellezte, hogy az embereket beültették egy szobába, és megkérték őket, hogy tartsák a kezüket az asztalon, amíg lefuttatnak egy tesztet. Igen ám, de a teszt megkezdése után az asztal közepén levő telefonjuk váratlanul megszólalt, a látványosan szenvedő alanyok pedig végül egytől-egyig elbuktak, és csekkolták a telefonjukat. A hősiesebbek mondjuk több mint két percig is bírták, mielőtt feladták a küzdelmet.
Arról azért nem vagyunk teljesen meggyőződve, hogy ez a mobilfüggőség jele lenne (meg arról sem, hogy nem színészekkel vették fel a reklámot), hiszen a kísérlet résztvevői itt azt hitték, hogy valaki írt nekik, vagy éppen hívja őket, tehát nem teljesen céltalanul babráltak a telefonjukkal, de amikor egy nap alatt ötvenedszer vesszük elő a telefonunkat, csak azért, hogy aztán újra eltehessük, akkor azért eléggé biztosan tudjuk, hogy a mobilfüggőség tényleg létezik.