A Lumiákra jellemző fotós képességektől például elbúcsúzhatunk, és a Windows Phone 8.0 operációs rendszerrel is időbe telik megbarátkozni. Sok időbe. Már ebből is látszik, hogy a Nokia középkategóriás óriása egy elég megosztó telefon, amelyet lehet szeretni és lehet utálni is – hogy melyik táborhoz fogunk tartozni, az erősen személyiségfüggő. Ha valaki megfizethető Windows Phone-t futtató phabletre vágyik, annak eléggé egyszerű a helyzete, hiszen ebben a kicsit mondvacsinált kategóriában a 1320 jelenleg egyeduralkodó, a többiek viszont alapvetően három szempont szerint fognak dönteni: kijelző, Windows Phone, akksi – ez a három tulajdonság az, amely bizonyos szempontból kiemeli (vagy legalább is megkülönbözteti) a Nokia 1320-at a középkategóriás telefonok tengeréből, tehát elsősorban ezeket érdemes jobban megvizsgálni a vásárlás előtt.

Hatcolos kezesbárány

A nagyobb kijelző jobb, mint a kisebb – ezen kár is lenne vitatkozni, de azon is, hogy a nagyobb képernyő telefonok esetében több kompromisszumot kényszerít ránk. Példának a tavaly szeptemberben tesztelt Huawei Mate-et tudnám felhozni, amelynek 6,1 colos kijelzőjén a filmek, játékok, de még az olvasás is egészen új értelmet nyertek, viszont többnyire csak két kézzel lehetett kezelni, ami egy telefonnál nem feltétlenül vállalható kompromisszum.

A Nokia 1320 méretre szinte hajszálpontosan ugyanakkora, mint a Mate (164,2x85,9x9,8 mm), és kicsit nehezebb is (220 gramm), ami hasonló kezelhetőséget ígért, ehhez képest kellemes meglepetés volt, hogy a telefont általában egy kézzel is tudtam használni. Nem mondom, hogy hatalmas élmény, főleg, hogy a csúszós hátlap okoz egyfajta folyamatos bizonytalanságot, vajon egy intenzívebb mozdulat közben sikerül-e beépíteni a telefont az aszfaltba, de azért az esetek 90%-ában egy kézzel is elboldogultam a Nokiával. A Windows Phone elrendezése ebből a szempontból sokkal jobb az Androidnál, hiszen (a főképernyőt leszámítva) az alkalmazások nem egymás mellé vannak kipakolva, hanem egy menüben görgethetünk le és fel, így nyújtózkodni legfeljebb a vissza gomb eléréséhez kell.

A telefon elejtése egyébként nem feltétlenül okozna azonnali szívmegállást, hiszen a telefon hátlapja cserélhető, az eleje meg Corning Gorilla Glass, tehát (elméletben) törésálló. Ezt mondjuk nem próbáltam, az viszont biztos, hogy az extraérzékenységet beállítva a kijelző kesztyűben (szövetben és bőrben is) kitűnően kezelhető, és a méretes képernyő miatt még a bumszlibb kesztyűk sem okoznak túl nagy gondot. Igen, tudom, hogy éppen gőzerővel haladunk kifelé a télből, de lesz még idén április. A kialakításnál pici negatívum, hogy a képernyő alján található három érintésérzékeny gomb nem kapott háttérvilágítást, és bár elég messze helyezkednek el egymástól ahhoz, hogy ne nyomjunk félre sötétben sem, ezen igazán nem volt érdemes spórolni.

Erős középkategória

A nagyobb kijelző tehát jobb, főleg, ha egy 1280x720-as felbontású IPS kijelzőről van szó, amely még ekkora méretben (245 ppi-s pixelsűrűségre kell gondolni) sem okoz csalódást: a filmek, játékok gyönyörűek, a weboldalak nem gyötrik a szemünket, egyszóval minden adott a mértéktelen tartalomfogyasztáshoz. Ezt elrontani csak úgy lehetett volna, ha a képernyő mögé pakolt hardver nem bírja az iramot, de a kétmagos, 1,7 GHz-es Krait 300 procival szerelt Snapdragon S4 SoC az Adreno 305 grafikus csippel és az 1 GB RAM-mal derekasan állta a sarat. Ha megszállott mobilgémer lennék, akkor ezzel az erős középkategóriának számító konfiggal hosszútávra már nem terveznék, de a jelenlegi felhozatalból még az Asphalt 8 sem tudott rajta fogást találni, és a full HD-filmek is szépen, akadásmentesen futottak rajta.

A tekintélyes méretnek a fentieken kívül is számtalan előnye van, hogy csak egy példát mondjak, gépelni összehasonlíthatatlanul könnyebb volt a Nokia 1320-on, mint egy normál méretű kijelzővel szerelt telón. Annyival könnyebb, hogy ennek a cikknek egy részét is a telefonon írtam. Ha találtam volna olyan billentyűzetkiosztást, ahol az ékezetes karakterek is azonnal elérhetőek, akkor azt mondanám, hogy kiegészítő eszközként munkára is használható, de jegyzetelgetésre így is tökéletesen megfelelt. A dolog szoftveres oldalról is tisztességesen megtámogatott, hiszen alapból kapunk egy Office programot, de egyszerűbb szövegszerkesztői feladatokra a OneNote jegyzetprogram is használható, ami nekem gyorsan a kedvencem lett.

Okosodó Windows Phone

A telefonhoz egyébként alapból elég tisztességes mennyiségű (javarészt nokiás) alkalmazást kapunk, többek között a telefon képernyőjének más eszközön való megosztására használható Nokia Beamert, a HERE Maps és Drive térkép és navigációs szolgáltatásokat, PhotoBeamert, valamint a Lumiáknál már jól ismert Creative Studiót és Cinemagraphot, amelyekkel még a nem igazán minőségi, öt megapixeles kamerával készült képekből is kihozható valami, ha nem is túl sok. Ha részletesebben is érdekel a működésük, akkor a Nokia 925-tesztünkben olvashatsz erről, most csak a képeket rakom ide.

Google-alkalmazásokat természetesen nem kapunk alapból, ahogy Facebookot vagy Twittert sem – ezeket az alkalmazásboltból tudjuk letölteni, csakúgy, mint mondjuk a Spotifyt, Instagramot, Deezert is. Az elmúlt években szépen bővült a Windows Phone-ra elérhető alkalmazások köre, és bár mindegyiket nem próbáltam, de például a Facebook-alkalmazás a negatív kritikák ellenére is meglehetősen használhatónak bizonyult. A választék még érezhetően nem olyan széles, mint Androidon vagy iOS-en, videolejátszó-programból például egy igazán használhatót találtam (MoliPlayer), de tulajdonképpen ennél többre nincs is szükségünk ahhoz, hogy videókat nézzünk.

A fájlkezelő nélküli lét elviselhetetlen nehézsége

Sajnos a Windows Phone 8-nak ezzel együtt is vannak hiányosságai, ilyen a fájlkezelő hiánya is, ami Androidról váltva elég sok bosszúságot okozhat (bár a hamarosan érkező 8.1-ben már állítólag pótolva lesz). Hiába sikerült például letöltenem a telefonra egy egészen jó torrentalkalmazást (WP-re ugyebár HBO Go, Moziaréna és iTunes híján egyelőre esélyünk sincs legálisan magyar nyelvű filmeket szerezni), ha a letöltött filmet az alkalmazásból nem tudtam megnyitni, fájlkezelő híján pedig az alkalmazáson kívül sehogyan sem lehet elérni a download mappát. Persze előfordulhat, hogy csak én voltam béna, de ha nekem nem sikerült megoldani, akkor valószínűleg egy átlagos felhasználó is megtörik ezen a ponton.

Ha filmeket akarunk nézni, akkor tehát vagy adatkábellel kell átmásolnunk azokat egy olyan mappába, amelyet a videolejátszók is látnak (pl. Camera Roll vagy SD-kártya), vagy választhatjuk a MoliPlayer wifi transfer opcióját. Az alap videolejátszó egyébként az avi videókkal elboldogul, de nem érdemes erőltetni, hiszen a MoliPlayer úgyis ismeri az összes formátumot, és ha a menüben nem felejtjük el a feliratok kódolását angolra állítani, akkor a feliratokat is gond nélkül viszi.

Adatkommunikációban erős

Másik nagy hiányosság egy Opera Mini-szerű böngésző, amivel Androidon nagyon hatékonyan tudjuk csökkenteni az adatforgalmunkat úgy, hogy közben a grafikus elemeket sem kell kikapcsolnunk. Az Internet Explorer 10 egyébként nem rossz, és van néhány egészen használható alternatíva is (pl. UC Browser), de adatforgalom szempontjából ezek a Chrome-hoz hasonlóan fogyasztják a havi keretünket, napi két–három óra netezéssel lazán össze lehet hozni havi másfél gigabájtnyi adatforgalmat is. Ezt legegyszerűbben a DataSense-szel tudjuk nyomon követni, amelynek egyetlen hibája, hogy napi bontásban nem látjuk az adatforgalmunkat, de amúgy mindent tud, amit egy ilyen alkalmazástól elvárhatunk, például beállíthatjuk a havi adatkeretet, és lebontva is megnézhetjük, hogy a netezés, torrentezés, zenehallgatás stb. mennyi adatforgalmat generált.

Adatkapcsolat szempontjából egyébként a Lumia 1320-ra egy szavunk sem lehet: a 802.11b/g/n wifi nagyon stabilan tartja a jelet, emellett kapunk LTE-támogatást és 4.0-s Bluetooth-t is, tehát a telefon ebből a szempontból abszolút felveszi a versenyt a mai csúcskészülékekkel.

Kisétkű óriás

3400 mAh-s akksi ide vagy oda, üzemidő szempontjából nem vártam sokat a Nokiától, hiszen a hatalmas kijelző és a kicsit már elavult csipkészlet kombója nem ígért kiemelkedő állóképességet. Ezzel szemben a 1320 készenléti ideje egészen brutális, filmezésnél és játékoknál sem kell amiatt aggódnunk, van-e a közelben konnektor.

Full HD-filmeket nagyjából hat–hét, sima filmeket pedig nyolc–kilenc óráig nézhetünk folyamatosan, de még a kifejezetten akkumulátorgyilkos Asphalt 8 is négy–öt óráig pöröghetne egyfolytában, ha ez nem lenne teljesen valószerűtlen élethelyzet. Reálisabb példáknál maradva: maximális fényerőn a telefon átlagos használat mellett (két–három óra netezés, néhány telefon, SMS stb.) nagyjából 30% akksit zabált egy munkanap alatt, amikor viszont a fényerőt közepesre állítottam és bekapcsoltam az akksikímélő üzemmódot is, a napi energiafogyasztás 5%-ra esett vissza. Ezt nem akartam elhinni, ezért másnap ugyanezekkel a beállításokkal újra nekifutottam, és 15 óra alatt sikerült kemény 18%-ot lealkudni az akkumulátor töltöttségéből, ami még így is legalább ötnapnyi folyamatos használatot ígér.

Alapszabály, hogy kocsmába és színházba nem viszünk magunkkal teszttelefont, így pénteken (amikor a kettő közül az egyikbe mentem) a Nokia egész nap otthon pihent az asztalomon. Bár a telefonnak nincs vezeték nélküli töltés-funkciója, amikor másnap reggel ránéztem, néhány pillanatig erre gyanakodtam, ugyanis a teló gyakorlatilag visszautasította az energiafogyasztást, 24 óra alatt mindössze 3%-ot merült. Objektíven nézve a telefon üzemideje a közvetlen konkurenciából a Samsung Galaxy Mega 6.3-nál kicsit jobb, a Huawei Ascend Mate-től ellenben egy hangyányit elmarad, de összességében így is nagyon jól muzsikál, velem nagyon régóta először fordult elő, hogy nem éreztem magam rosszul miatta, ha reggel csak félig töltött telóval indultam el otthonról.

Fényképészek kerüljék

A kártyafüggetlenül már 85 ezer forintért beszerezhető Nokia Lumia 1320 ár-érték arányban hozza az izmosabb 1520 szintjét, így ajánlani csak azoknak nem tudom, akik a telefonjukkal gyakran szoktak fényképezni, vagy úgy érzik, hogy azt a kevés kellemetlenséget sem tudják vállalni, amelyet jelenleg a Windows Phone rendszer jelent (és amiből egy átlag felhasználó valószínűleg annyit sem fog érzékelni, mint én). A nagy és minőségi kijelző, a jó üzemidő és a méretéhez képest kényelmes használat viszont kétségkívül komoly előnyök, amelyekért megéri kompromisszumot kötni, így a 1320 mindenképpen jó vétel azoknak, akik ekkora méretben keresnek megfizethető telefont.