A Sony MILC-gépének legújabb verziója már akkor megvett magának, amikor a szememet a keresőhöz emelve a gép automatikusan átváltott az LCD kijelzőről a keresőre. Nem tudom, hogy ez manapság mennyire általános a drágább gépeknél, de az biztos, hogy az Alpha 6000 még nem tudott ilyen trükköt, pedig a maga korában toronymagasan a legjobb tükör nélküli, cserélhető objektíves gépnek számított.

Na igen, jó pár év eltelt azóta, hogy utoljára MILC gépet fogtam a kezembe, így jó volt látni, hogy a Sony nem azzal töltötte az időt, hogy elégedetten ült a babérjain, hanem teljes gőzzel nyomták a gázpedált. Erre persze szükségük is volt, hiszen a MILC gépek piaca az elmúlt években szinte felrobbant, így ma már jóval komolyabb konkurenciával kell szembenézniük, mint öt-hat évvel ezelőtt. Hogy az Alpha 7 III még mindig ugyanolyan egyeduralkodó-e, mint amilyen az elődje volt, azt összehasonlítás híján nem tudom megmondani, de az biztos, hogy egy olyan készülékről van szó, amibe szinte lehetetlen belekötni.

Ennek persze megkérik az árát, hiszen a Vario-Tessar 24-70 mm-es, Carl Zeiss optikával ellátott objektívjével együtt közel 1,2 millió forint lengedezett a nyakamban Párizsban, ami persze csak egy hobbifotósnak riasztó szám, egy haladó felhasználónak, pláne egy profinak viszont teljesen vállalható kategória. Én egyik sem vagyok, ennek ellenére még teljesen laikusként is éreztem, hogy milyen tökéletesre csiszolt eszközt fogok a kezemben: a gép annyira pengén végzi el a beállításokat helyetted, hogy ha semmihez sem értesz, akkor elég, ha nyomogatod a gombot, ő meg csinálja a kiváló minőségű képeket. Nevezhetnénk akár a fényképezőgépek iPhone-jának is, leszámítva, hogy az Alpha 7 III-nak a maga kategóriájában sokkal jobb az üzemideje.

Természetesen itt nem egy hobbifotós átlagos gépéről van szó, hanem ízig-vérig professzionális gépről, amin a legkisebb beállításokat is elvégezheted manuálisan az ISO-érzékenységtől az expozíció eltolásig. Talán itt érhető tetten az Alpha 7 III egyetlen kisebb hátulütője, ugyanis a Sony annyira komolyan vette, hogy minden lehetőséget a kezünkbe adjon, hogy ennek eredményeként megszületett a Végtelenül Hosszú Menü, amit elsőre (de még másodikra és harmadikra is) elég nehéz áttekinteni. Szerencsére erre is van megoldás, ugyanis a leggyakrabban használt menü beállításokat kiemelhetjük egy külön oldalra, így miután kiismertük a gépet, már ritkán lesz rá szükség, hogy végiglépegessünk az egész menün a megfelelő beállítást keresve.

A Sony Alpha 7 III-ba egy továbbfejlesztett 35 mm-es, Full Frame, 24,2 megapixeles Exmor R CMOS képérzékelő került, aminek a különlegessége, hogy hátsó megvilágítású, így lényegesen több fényt tud beengedni egységnyi idő alatt, mint a hagyományos szenzorok. Ennek nem csak éjszakai fotóknál vehetjük komoly hasznát, de a képeink kevésbé lesznek zajosak és a gép képfeldolgozási sebessége is javult. Utóbbiról a BIONZ X képfeldolgozó processzor gondoskodik, ami saját tapasztalt alapján valóban rendkívül gyorsan dolgozik.

Na de miért is lehetetlen rossz fotókat készíteni az Alpha 7 III-mal? Ez nyilván egy eléggé összetett kérdés, de ha tételesen megnézzük a gép képességeit, akkor azért elkezdjük sejteni, hogyan lehetséges ez:

• a Sony Alpha 7 III ISO-érzékenysége 100 és 51200 között mozog, ami kiterjeszthető 50-204800 közötti tartományra is,
• a hibrid fókuszrendszer 639 fáziskülönbség-érzékelő fókuszponttal és 425 kontrasztérzékelő mezővel rendelkezik,
• és akkor még nem is beszéltünk a 15 fokozatú dinamikatartományról,
• az öttengelyes képstabilizálásról,
• vagy arról, hogy a fotók mellett UHD felbontású, 3840x2160 pixeles videók készítésére is lehetőségünk nyílik.

Az Alpha 7 III-nak nem igazán van olyan tulajdonsága, amiben ne emelkedne ki a mezőnyből, mindeközben pedig tényleg az egész gép olyan, mint egy kezesbárány: a manuális fókuszt például egyszerűen beállíthatjuk az érintésérzékeny kijelzőn, az Eye AF funkcióval (ami automatikusan a szemekre fókuszál) bárki profi portréfotósnak érezheti magát, a témakövető fókusszal pedig mozgó témákról is tökéletes fotókat lőhetünk, másodpercenként akár tízet.

A legújabb Sony Alpha tehát megint csak egy olyan gép lett, ami úgy vérprofi, hogy közben egy full amatőr fotós számára is az első pillanattól élvezet használni. A már említett Vario-Tessar objektív elég sokoldalú ahhoz, hogy majdnem bármilyen témánál használható legyen, de ha valaki ennél jobban is szeretné kihasználni a MILC-gépek nyújtotta előnyöket, a Sony hatalmas portfóliójában egész biztosan megtalálja a számára legmegfelelőbb objektíveket.