Egyáltalán nem csak annyit kell tudni az autópálya-használatról, hogy díjköteles. Néhány alapvető szabály betartása a túlélést segítheti, mert bár az autók mennyiségét és a pályahosszt figyelembe véve az autópályán van a legkevesebb baleset, a nagy sebesség miatt sok közülük a súlyos vagy halálos kimenetelű. Az alábbiak betartásának értelme tehát jóval túlmutat a szabálysértési bírság megspórolásán.

Gyújtsd fel a lámpát!

Kötelező, de nem a büntetés a legrosszabb, ami történhet egy nehezen látható kocsival. A KRESZ szerint a nappali menetfény használható a tompított helyett, de a helyzetjelzőnyi fényerősségű, utólagos LED-sorral inkább büszkélkedj a városban.

A külső sáv a tiéd!

1941 júliusától Magyarországon is a jobbra tarts! elve érvényes a közlekedésben, de sokan mintha még mindig nem tudnák, hogy a kifejezésnek a politikain kívül van egy másik jelentése is. Autópályán ugyanúgy a párhuzamos közlekedés szabályai érvényesek, vagyis alapvetően a jobb oldali, külső sáv szolgál a folyamatos haladásra, a belső sáv előzésre való, előzés után pedig vissza kell térni a külsőbe. Nem, a – sűrű forgalmat kivéve – 130-cal sem szabad a belső sávban folyamatosan haladni, aki nem rendőr, az ne hivatkozzon arra, hogy ennél gyorsabban úgyse szabad menni, mert úgyis lesz, akit ez nem érdekel, és az önjelölt rendfenntartó mögött sem fogja felvenni a szabályos tempót. Viszont rá fog tapadni, villogni, mutogatni és dudálni fog, aztán jobbról előzni, rossz esetben befékezni – életveszélyes valamennyi.

Ne tapadj rá az előtted haladóra!

Ideális körülmények között (száraz úton, jó reakcióképességgel, új gumikkal) 130-as sebességről vészfékezve több mint nyolcvan méter alatt áll meg az autó. Ez több mint tizenöt autó hossza – a bunkóság és a szabálytalanság mellett ez is tartson vissza, hogy ne toljuk le az előttünk lévőt. Elrettentésnek még egy adat: szintén 130-as tempóról fékezve, nedves aszfalton, nem új, de még használható gumikkal, átlagos reakcióidővel a fékhossz körülbelül 170 méter, majdnem negyven átlagos autó hossza.

Indexelj, amikor kell!

Az irányváltást eleve kötelező jelezni – csak autópályán ennek elmulasztása is súlyosabb következményekkel járhat. Például megölhetsz egy motorost, akit észre sem veszel a tükörből. Ha te túléled, a tárgyaláson majd mondhatod, hogy túl gyorsan jött, csak addigra már tönkretettél néhány életet.

Eszedbe ne jusson tolatni!

Elnézted a kijáratot? Hidd el, hogy lesz egy következő! Igen, lehet, hogy csak tíz perc múlva, ahonnan még legalább ugyanannyi idő a visszaút, a tekergést nem is számítva, a temetés viszont többórás procedúra még hosszabb folytatással.

Kapcsold be a vészvillogót, ha megáll a sor!

Köztudott, hogy az ember mindig rossz irányba téved: a távolságot túl-, a sebességet pedig alábecsüli. Az autópályán ráadásul az a megszokott, hogy haladni lehet, méghozzá gyorsan, ezért könnyű elnézni, hogy az előttünk lévő csak finoman lassít, azért égnek a féklámpái, vagy valamiért áll előtte az egész kocsisor. A vészvillogó használata egyértelműsíti a helyzetet: fel kell készülni a megállásra.

Lehet lassan is menni!

Furcsa dolog ötvennel menni egy gyér forgalmú autópályán – de ha nem látsz a szakadó esőtől vagy a ködben, akkor még az is lehet nagyon gyors, és bizony lassítani kell. Ilyenkor kapcsold be a hátsó ködlámpát, ha pedig szörnyű a helyzet, a következő pihenőnél várd meg, amíg jobbra fordul az idő!

Ne állj meg a leállósávban!

Ha a leállósáv helyett végre elterjedne a vészsáv kifejezés, nem kellene magyarázni, hogy valami miért nem arra való, ahogyan hívják. Brutális adat, de a vészsávban (hívjuk így, hátha előbb-utóbb elterjed) a túlélési idő átlagosan húsz perc – így talán érhető, miért kell azonnal elhagyni, amint lehet. A KRESZ – a különböző, munkát végző járműveken kívül – kizárólag műszaki hiba miatt engedi a megállást a vészsávban (persze megfelelően jelezve ezt a többi közlekedőnek). Megigazítani a csomagokat, pisilni, nyújtózni nem ott kell, és nem elsősorban a szabálytalanság, hanem a természetes életösztön miatt.

Ha műszaki hiba miatt mégis a vészsávba kényszerülünk, kapcsoljuk be a vészvillogót, láthatósági mellényben szálljunk ki, az utasokat küldjük a szalagkorlát mögé – előtte győződjünk meg, nem felüljárón vagyunk-e –, tegyük ki a háromszöget kb. 150 méterre a kocsi mögé, és ott várjuk a segítséget.

Civilnek a vészsávban haladni, vagy főleg ott előzni, a taplóság netovábbja és súlyosan balesetveszélyes.

Rögzítsd a csomagokat!

Ami a kertben álló kocsi tetején ott marad, az simán lerepülhet autópályán. Akkor is, ha teszel rá egy gumipókot. Nagy sebességnél ugyanis durva légáramlatok cibálnak mindent, ami a tetőn vagy az utánfutón van, kerüld el, hogy a cuccok alá kaphasson a szél, rögzíts mindent alaposabban, mint ahogy elégnek gondolod, és ellenőrizd néha, hogy nem lazult-e ki a kötés!

Pihenj!

Hiába a klíma, a masszírozós ülés, a monoton autópályázás néhány száz kilométer alatt elfáraszt. Érdemes megállni egy benzinkútnál inni valamit, vagy egy pihenőnél kicsit kiszállni és mozogni egy keveset.

Tudni szeretnéd, hogy készült az ország első autópályája? Itt a tipikusan magyar sztori!