Jó látni, hogy eljutottunk arra a szintre, amikor végre van idő a részletekkel is foglalkozni. Pedig a laikus azt hiheti, hogy a BKV-nél nagy bajok vannak, normális buszok viszont csak alig, és egyelőre a négyes metró tehermentesítő képessége sem az igazi, biztos nem jut részletkérdésekre se idő, se pénz. Igaz, itt van a nép által bilihez, a BKK által éghez hasonlított színű busz, az viszont ugye nem került egy forinttal se többe, mintha a régihez hasonlóan „kissé komor, idejét múlt sötétkék” színre fújnák a frissen vett használt vagy a felújított használt buszokat, tehát ez a példa nem ér.

Mindenesetre a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) elért a teendőik listáján odáig, hogy lecserélték a 2009-ben öt ismert színész által fejenként egymilliós honoráriumért felmondatott szöveget, amelyek már úgy hozzá tartoztak a nagykörúti Combinókhoz, mint az ellenőrök.

Sem a BKK, sem más hivatalok nem szoktak csak úgy ok nélkül vagy kellő megfontoltság nélkül intézkedéseket hozni, természetesen ez esetben is nyomós érveik vannak. Ilyen például, hogy egyes megállók neve megváltozott. A színészek talán egymilliónál olcsóbban is vállalták volna, hogy szépen artikulálva elmondják, hogy Széll Kálmán tér, Harminckettesek tere meg Corvin-negyed, de hiába, mert az „egységes utastájékoztatási koncepcióval ütközne”, ha nem a hang, pontosabban A hang beszélne a Combinókon is, mint az összes többi vonalon.

A bili-égkék festés és A hang is egyértelműen jelzi tehát az egységesítési szándékot. Ez alapján sajnos el kell fogadnunk, hogy nem nagyon lesznek nyelveket beszélő ellenőrök, tiszta ülések, fedett utasvárók, és azon a kevés járaton is kikapcsolják majd a légkondit, amelyen van egyáltalán – hiszen ez mind eltér(ne) a megszokottól, az pedig a BKK szerint rossz.

De nincs mit tenni, minden szakmának vannak szabályai. A hangosbemondó-szakmának például az egyik szabálya – az ügyről író Blikknek eljuttatott BKK-közlemény szerint –, hogy „egy vonalon egyféle hang használata javasolt, hisz így az utasok ugyanazon hangot hallva, mindig tudhatják, nem utastársuk, hanem a tájékoztató hang szólalt meg”.

Kicsit előbb is léphettek volna: az elmúlt három évben utasok milliói hihették azt, hogy valamelyik közelükben lévő ülésen hol Szerednyei Béla, hol Nagy-Kálózy Eszter, hol Pusztaszeri Kornél, néha pedig Hegyi Barbara vagy Rudolf Péter mondja mindig hangosan a következő megálló nevét. Az utóbbi időben ráadásul hármat rosszul.

Hetvenévnyi amerikai álom néhány szobában – Cadillac Múzeum, Keszthely

(Fotó: BKV)