Már megint ezek a mai fiatalok. És még csak nem is a tizenéves suhancok, hanem a felelősségteljes, huszonéves, keresztény egyetemisták. Szóval az van, papus, hogy ezek tejesen rágyógyultak a telefonjukra, és még csak nem is szégyellik bevallani, mennyire.
A "világ megérett a pusztulásra" című többfelvonásos dráma következő fejezetében a kutatók a texasi Baylor baptista egyetemre mentek kutakodni. Csupa jóravaló, tiszta tekintetű, pedáns fiatal, akik inkább elrohannak a legközelebbi rendőrségre, és gyönyörű élőszóban kommunikálják le a jardnak, hogy a szomszéd szobában éppen több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett vízipipázás van kibontakozóban, mint hogy kezükbe vegyék a sátán walkie talkie-ját – gondolhatták, de nagyot kellett csalódniuk. Következzenek a megdöbbentő számok:
- A női hallgatók saját bevallásuk szerint naponta nagyjából tíz órát mobiloznak. A férfiak kicsit önmegtartóztatóbb életet élnek, ők csak nyolc órán keresztül legeltetik a szemüket a kijelzőn.
- A hallgatók 60%-a elismerte, hogy amit csinálnak, az már valószínűleg függőség.
- A hallgatók a legtöbb időt sms-ezéssel töltik, ezt követi az e-mailezés és a facebookozás.
És ha most azt gondolod, hogy ez csak azért van, mert egy keresztény egyetemen nincsenek jó csajnak öltözött jó csajok, akiket a telefon kijelzője helyett lehetne bámulni, akkor bizony hatalmasat tévedsz. Go Baylor Bears!