Állítólag az első hackerek azok a telefonközpontos ifjak voltak, akik a kézi kapcsolás közben hallgatóztak vagy éppen tisztességtelen ajánlatokat tettek kisasszonyoknak a névtelenséget biztosító telefonhálózaton. Őket a panaszok nyomán gyorsan lecserélték telefonos kisasszonyokra, de a hackerek azóta is velünk élnek.

Ritkán szólnak hazai újságcikkek számítógépes kalózokról, januárban azonban két hacker története is bekerült a hírek közé. Az egyik a hollywoodi filmek, a másik a tudományos folyóiratcikkek szabad elérhetővé tétele miatt került szembe a törvénnyel. Az egyiket kommandós akció keretében fogták el kastélya pánikszobájában egy mordállyal. A másikat az MIT egyetem könyvtára előtt állította meg két FBI-ügynök. Az egyik  januárban visszakapta szabadságát és vagyonát. A másik nem bírta az ügyészségi nyomást és véget vetett az életének. Kim Dotcomról és Aaron Swartzról lesz szó, akiket sosem említenénk egy lapon, ha nem lenne tanulság.

Az új világ felé gyakran szabálysértéseken keresztül vezet az út. Ebbe az új világba vetett remény és a fennálló renddel szembeni bizalmatlanság táplálja a szabálysértések romantikáját. Imádjuk a gengszterfilmeket, a kalózos meséket, Rózsa Sándort és mindenkit, aki borsot tör a hatalom orra alá. Feltéve, ha az a hatalom nem mi vagyunk. A múlt század nyolcvanas évei óta a hackerek számítanak igazán izgalmas hősöknek. Kiterjedt számítógépes ismereteikkel mindig pár lépéssel a vén, korrupt és lomha hatalom előtt járnak. Fényt derítenek lappangó titkokra, adatokat szivárogtatnak ki. Tudásuk egyszerre félelmetes és reménykeltő. Képességeik lehetővé teszik, hogy pozitív társadalmi változást érjenek el, de arra is, hogy veszélyeztessék a társadalom rendjét.

Különc milliomos maffiával a garázsban

Kim Dotcom még nincs negyvenéves. A kilencvenes években programozó csodagyereknek számított, majd többször is elítélték, egyszer egy telefonhálózat feltöréséért, egyszer pedig bennfentes tőzsdei kereskedelemért. Telefonhálózatot a kilencvenes évekig majdnem mindenki tört, hogy korlátlan online kapcsolata legyen. A mára szentként tisztelt Steve Jobs és az Apple társalapítója, Steve Wozniak időben kiszálltak abból, hogy ilyen módon váltsák apróra tehetségüket.

Kim Dotcom harmadik ügye tavaly robbant ki, amikor kommandósok vették körbe új-zélandi birtokát a Megaupload nevű weboldala miatt. Ez hivatalosan egy tárhelyszolgáltatás, ahová bárki feltöltheti a fájljait és megoszthatja másokkal – főleg filmeket, szoftvereket és zenéket töltöttek fel – , akinek kevés a kiosztott sávszélesség, az prémium előfizetést vásárolhat magának. Pontosabban vásárolhatott, az oldalt ugyanis lekapcsolták a hatóságok, a domainen most csak egy hatósági közlemény olvasható. Addigra persze Dotcom már meggazdagodott.

Kim Dotcom egy kétméteres, százharminc kilós alfa-geek. Minden karikás szemű programozó álma, hogy egy szép napon a lábai előtt heverjen a világ, és mások takarítsák el a padlóról a pizzás dobozokat, az üres kólásüvegeket, és playboynyuszik cipőjéből igyák a pezsgőt medencés bulikon. Kim ennél messzebbre jutott, igazi excentrikus, különc milliomos lett. Testőrök védik, garázsában GOD, MAFIA és STONED rendszámmal ellátott álomautók állnak, és van egy kisebb arzenálja automata fegyverekből.

Rendszerint ágyból dolgozik kastélyának elsötétített szárnyában, ahol akkor van nappal, amikor ő akarja. Rendszeres Gumball-induló, és nem mellesleg ő a Call of Duty MW3 játékában a világranglista vezetője. Így látja őt a világ. Ő magát pedig úgy látja, hogy vállalkozásai az elöregedett szórakoztatóipar új üzleti modelljét hozzák el. Egy új világot ígér, ahol szabadon elérhetők a filmek, a zenék, a könyvek és a szoftverek. Egy bohém keresztesvitéz, aki az információhoz való jogunkat védi a nagyvállalati moguloktól és a velük szövetkező kormányoktól. Mára visszakapta lefoglalt vagyonát, és Mega néven új fájlmegosztó vállalkozást indított, amely a Megaupload 180 millió regisztrált felhasználójának kínál jobb szolgáltatásokat.

Szabadság és 35 év börtön

Aaron Swartz 14 évesen tűnt fel aktivista kóderként, aki hamarosan az internet szabványainak fejlesztésén dolgozott. Akkoriban még szülei kísérték konferenciákra, workshopokra  a hátizsákos fiút. Segített a szabad felhasználású tartalmakat jogosító Creative Commons licencek technológiai hátterének kialakításában, 2002-ben részt vett az RSS technológia fejlesztésében, amivel bárki szabadon hírfolyamokba szervezheti a különböző helyeken publikált tartalmakat. Gyakorlatilag ma is ezzel a technológiával követünk blogokat, weboldalakat, meccseredményeket. Alapítója volt a Reddit nevű hírmegosztó szolgáltatásnak.

Később ennek eladásából finanszírozta civil tevékenységét. A Google könyvdigitalizálási programjának hatására az Internet Archívumban megalapítója a Nyílt Könyvtárnak, hogy a hagyományos könyvtárak zártsága és a Google üzleti nyomulása helyett ingyenes hozzáférést kínáljon a könyvekhez. Sokáig lehetne még sorolni a szabad tudáseléréshez kapcsolható projektjeit, cikkeit. Mindenhol ott volt, ahol az információszabadság ügyét előre lehetett mozdítani.

És ott voltak az akciói, ezek egyike sodorta bajba. Több mint 4,8 millió tudományos cikket töltött le a nonprofit JSTORE akadémiai cikkadatbázis oldaláról. Bár a JSTORE elállt a pertől, a hozzáférést biztosító egyetem és az ügyészség példát akart statuálni az üggyel. 35 évnyi börtönnel és dollármilliós kártérítéssel fenyegették.

A súlyos depresszióban szenvedő Aaron másfél év után már nem bírta tovább a nyomást, és idén januárban öngyilkos lett. A digitális közösség döbbenten áll a tett előtt. Vannak, akik felelősöket keresnek, mások példát és iránymutatást a történetben. Mi Aaron öröksége?

Megváltoztatni a világot elég nehéz. Ezt az tudja csak igazán, akinek egy kicsit már sikerült, de nem egészen. Egészen sosem lehet, ahhoz mindig hiányzik egy kevés, jön egy újabb akadály, vagy felmerül egy újabb cél. A rendszerek működésének tökéletlenségét könnyebb felismerni, mint kijavítani. Akár egy karcsapás, akár egy másik élet kell a változás beteljesítéséhez, az ember sosem nyugszik. Ugyanakkor nagyon fárasztó az előrehaladás egy morálisan ennyire ingoványos talajon. A régi rend már csak korlátozottan érvényes, az új még nem alakult ki.

Tim Berners-Lee, az internet feltalálója visszaemlékezésében említi, hogy nem ismert Aaronnál etikusabb embert. Én egyszer találkoztam vele, itt, Budapesten, egy konferencián. Nagyon kedves és magának való fiú volt. Nem hordta fenn az orrát, nem adta a csodagyereket. Folyton kereste a mozaikdarabokat, hogyan lehet minél több információt szabadon hozzáférhetővé tenni. Furcsán hangzik ez egy büntetőügy gyanúsítottja esetében. De éppen ebben áll a lényeg.

Amikor eltervezett valamit, nem jogi, hanem etikai próbának vetette alá terveit. Folyton kereste a támpontokat annak eldöntésére, mi a helyes és mi a helytelen. És arra is, milyen eszközök használhatók egy helyes cél eléréséhez. Saját etika volt ez, egy olyan normarendszer, ami még csak most alakul azzal együtt, amit tudásról, a hatalom ellenőrzéséről, az átláthatóságról, a magánügy fogalmáról gondolunk.

A társadalom lemaradt

Nem segíti az új világ születését, hogy a kormányok azzal készültek fel a veszélyre, hogy sokszor nagyon szigorú és merev szabályokat hoztak a gyorsan változó technológiai környezet ellenőrzésére. A szabályok és alkalmazásuk kiszámíthatatlan, a szürkezóna határa gyorsan változik. Amiért az egyiknek szobrot adnak, a másiknak börtön jár. A változás sok nyertese mellett vannak fajsúlyos vesztesek is. A megoldások kidolgozását nem segíti, hogy Kim Dotcom-féle trollok tolakodnak előre, és vigyorognak bele a kamerába. Igyekeznek a futó sikerfilmek megosztását a tudás felszabadításaként hirdetni, magukat pedig üldözött szabadságharcosként beállítani.

A jog változása a társadalmi normák változását követi, rendszerint nagyon lassan. Ez rendjén is van, nem lehet minden változást gyorsan lekövetni, fontosabb a stabilitás. A jogalkalmazás való arra, hogy a kiszámítható és rugalmatlan szabályokat a környezetnek megfelelően józanul érvényesítse. A súlyos depressziós Aaron Swartz esetében a példastatuálás igénye és a szabályok alkalmazásának rugalmatlansága tragédiához vezetett.

Egy olyan ember halálához, aki 26 éves koráig nagyobb életművet hozott össze, mint a legnagyobbak. Ha nem teszi próbára az amerikai igazságszolgáltatás, akár még ötven évet is közöttünk dolgozhatott volna.

Egy társadalom civilizációs fokát jól mutatja, hogyan bánik a különceivel. Megteremti-e a lehetőséget arra, hogy éljenek, boldoguljanak, és alkossanak saját maguk és mindannyiunk üdvére? Most elbuktunk, de a modern demokráciák másik fontos erénye az, hogy tanul a hibáiból, és beépíti a működésébe a kritikáját. Aaron Swartz életével kell példává váljon, és nem halálával.

A szerzőről

Kitzinger Dávid jelenleg az Artisjusnál dolgozik, feladata többek között az online tartalompiac hazai fejlődésének támogatása. Korábban a Neumann-ház vezetőjeként olyan tartalomfejlesztési programokkal foglalkozott, mint a Nemzeti Audiovizuális Archívum, a Nemzeti Digitális Adattár vagy a Közadatkereső.

(Illusztráció: Jónás Csongor)

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon