Az Ubisoftnál egy csillogó szemű marketinges az egyik értekezleten feltette a kérdést: „Mi lenne, ha november végén kitolnánk az év akciójátékát?” Mivel éppen senkinek nem volt jobb ötlete, megcsinálták. A Far Cry 3 jött, látott, majd fenekestül felforgatta az idei év felhozatalából összeállított képzeletbeli dobogót.

Jason Brody csak bulizni akart. Nem mintha erre nem lett volna alkalma a nagyvárosban, ahol második generációs yuppie-ként élte energiaitallal felpörgetett mindennapjait, de néha még egy Los Angeles-i partiarcnak is szabadjára kell engednie egy kis adrenalint. A Rook-szigetcsoport ideális célpontnak tűnt egy rövidebb extrémsport-kiruccanás levezényléséhez a haverokkal, ám a kéjutazás csúnya véget ér, amikor a csipet-csapatot foglyul ejti egy helyi bűnszervezet kiskirálya, Vaas Montenegro.

A bevezetőben a társasági ivászat képeiről a cselekmény egy izmos ugrással bepattan a rácsok mögött sínylődő foglyok mellé, ahol Vaas éppen kiselőadást tart hőseinknek az utazás tanulságairól. A videojátékban ritkán látható izmos hangulati váltás már ezen a ponton jelzi, nem volt kidobott pénz a kreatív munkára átutalt sok ezer dollár. A sötét hangulat az eszményi környezet és az fps parasztvakításra hajlamos műfaja ellenére átlengi az egész sztorit.

A Far Cry 3 szereplői viszik a prímet. Vaas például egy mozdulattal rárúgja az ajtót 2012 legjobb videojátékos karaktereire, aztán a sorban álló nevezőket plüssmacikként hajigálja ki az előszobába. Rajta kívül is nagyítóval kell keresni azokat a karaktereket, akiknek nem jutott legalább egy emlékezetes pillanat a játékban. A készítők a kultjáték-érzést irodalmi és filmes utalásokkal is erősítették. Ne csodálkozzunk, ha a főhős – meghallva, hogy a következő kontaktját Bucknak hívják – a Kill Bill megfelelő sorát idézi, és a Grindhouse: Halálbiztos ötsoros versikéje is megmosolyogtatja az arra érdemes játékosokat.

A játékkal kapcsolatos know how megismerése nem ördöngösség, hiszen az első küldetések még a műfajban totálisan járatlan felhasználóknak is képesek a szájukba rágni a túlélés alapvető törvényeit. Unatkozni egyszerűen képtelenség. A program mellékküldetések, vadászható állatfajok, gyűjthető tárgyak, bekapcsolható rádiótornyok és elfoglalható táborok garmadáját önti a játékosok nyakába. Annak, aki magasról tesz arra, hogy az online azonosítója mellett mennyi gamerscore vagy trófea pislog, van egy örömhírünk: a Far Cry 3-ban a főszálon kívüli tevékenységek nem csupán üresjáratok, hanem közvetlenül a túlélést szolgálják.

A játék okosan üti fel az fps-ek szabályrendszerét a sandbox legjobb összetevőivel. Ha úgy tartja kedved, a bozótok között lopakodva, a strázsáló rosszfiúk torkát hátulról átnyisszantva tisztíthatód meg az utadba kerülő bázisokat, ha pedig nem vagy a csendes megoldások híve, akkor a hangtompítós távcsöves helyett előveheted a nagypapit, és a főutcán komótosan végigsétálva csipkézheted ki a tábor lakóinak valagát.

Az évről évre a Call of Duty aktuális részének néhány órás sztorijain tengődő játékosok a Rook-szigetcsoport partjaira lépve az első órákban csak kapkodják majd a fejüket. A Far Cry 3 a rövid betanulás után átpasszolja a gyeplőt a gémer kezébe, aki a hatalmas mozgásszabadságot engedő szabályrendszer tág határain belül jóformán mindent megtehet, és meg is akar majd tenni.

Tipikusan egy olyan alkotásról van szó, mellyel nem kell túl sok időt eltölteni ahhoz, hogy egyértelművé váljon; ezúttal valami különlegessel van dolgunk. Az érzés óráról órára erősödik egészen addig a pontig, amikor már nem lehet nem kimondani: A Far Cry 3 az év akciójátéka!

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
USB-s karácsonyfákhoz
Kellemetlen karácsonyt kíván az AC Milan

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon