Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Nem valamiféle új szuperdrogról lesz szó, de remélhetőleg hamarosan emberek millióinak okoz örömöt egy kis gaz és némi kemikália. Kotyvassz magadnak napelemet otthon kerti hulladékból!

Az ötlet annyira egyszerű, hogy már ki is találták: mi lenne, ha azt a növényekben található proteint, amely a fotoszintézist végzi (és így áramot termel), rávennék, hogy a növényen kívül végezze munkáját. Bár az ötlet egyszerű, a kivitelezés már más tészta. Maga a molekulák stabilizálása is eltartott jó darabig Shuguang Zhang-nak, az MIT Orvosbiológiai Mérnök Központ vezetőjének, de aztán a projekt kissé megrekedt, amikor kiderült, hogy a fémlapra felhordott prototípus teljesítménye reménytelenül kicsi. Ám Zhang kollégája Andreas Mershin továbbgondolta a dolgot és megpróbálta kideríteni, hogy ha ennyire alacsony a teljesítménye ezen molekuláknak, akkor mégis miért olyan hatékony például egy fa az energiatermelésben. És ennek a lépcsőfoknak a meglépésével jutott el Andreas Mershin oda, hogy most mi is beszámolunk munkájáról. Míg Zhang professzor egyetlen rétegben vitte fel a molekulákat egy fémlemezre, addig Mershin a fákat lemodellezve, cink-oxid nanocsövekből és titánium-dioxid szivacsból miniatűr erdőt készített, ahol a Zhang-féle molekulák egymás felett, mellett helyezkednek el, rengeteg rétegben.

Ezzel Mershinnek sikerült megtízezerszereznie az első prototípus biopanel teljesítményét, ám még így is mindössze a nap sugarainak 0.1%-át képes hasznosítani az áramtermeléshez. Ahhoz, hogy már használható napcellákat festhessünk a tetőcserepeinkre a kutatóknak fel kell tornászniuk legalább egy-két százalékra a hasznosított napsugarak mennyiségét, ám ez Mershin szerint már csak pár év. A cink-oxid és a titánium-dioxid több szempontból is zseniális választás volt, mint a nanoerdő alapja, mivel a fotoszintézist végző proteinek egyik legnagyobb ellensége az UV sugárzás, amit viszont ez a két komponens (amit amúgy a naptejekben is bőséggel megtalálunk) igen hatékonyan szűr meg, ráadásul még az áramot is vezetik, így ezzel sem lesz gond a későbbiekben. A dolog legszebb része azonban az, hogy a bionapcella bárhol, szinte bármilyen körülmények között előállítható, köszönhetően annak, hogy a lekoppintott természet az elmúlt pár millió évben bizony nem steril laboratóriumokban dolgozott. Pár éven belül egyáltalán nem lesz meglepő tehát, ha a szomszéd átjön, hogy tojás helyett a két komponensű napcellához kérjen egy kis kötőanyagot, mivel épp lenyírta a füvet a kertben és a ház után, most a garázstetőt és a terasz tetejét is benapcellázná. Ráadásul mivel gyakorlatilag némi zöldhulladék és egy speciális, könnyen szállítható anyag kell csak a napcella létrehozásához, elképesztően alacsonyan tarthatók a költségek, így már nem is annyira utópisztikus gondolat, hogy fejlődő országok nemhogy felzárkóznak a villamosenergia felhasználásában, de még kereskedhetnek is a felesleges árammal, amit majd milliónyi bionapcella termel például az afrikai forróságban.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.