Kényelmes fotel, jéghideg sör, finom ropogtatnivaló és egy hatalmas képernyő. Ez minden sportrajongó álma, amiből az első hármat nem olyan nehéz meglépni, a negyedikhez pedig adunk némi segítséget, hogy megfelelő tévét válassz a nagy összecsapásokhoz.
Az idei foci Eb és az olimpia a tévégyártók második karácsonya. Ilyenkor akció akció hátán, mind a készülékek, mind pedig az szolgáltatói előfizetések szempontjából. Világszinten jellemző tendencia, hogy ilyenkor frissül a legtöbb családnál a képmegjelenítő, hiszen apuci az új nagytévén szeretné nézni a meccseket. Bár még nem kezdődött el az igazi számháború az akciós csomagokkal, egy kis előkészülettel és tájékozódással elkerülhető a nagy csalódás.
1. A méret a lényeg
A tévékre is igaz a mondás: minél nagyobb, annál jobb! Bár ezért a házimozi szaksajtó prominens kollégái biztosan meglincselnek, de elég jól használható az az alapszabály miszerint a legjobb nézőtávolságot egy egyszerű képlet alapján ki tudjuk számolni. A tévé képátlójának két és félszereséről kapjuk az igazi élményt, ami egy 40 colos (102 centi) tévénél kb. két és fél métert jelent. Ez az a távolság, hol kijön a 720p-s anyagok minősége, FullHD esetében még egy kicsit közelebb kell ülnünk, ha mindent látni akarunk. Nyilván ezt a szabályt kevesen fogják/tudják betartani, mivel egy rendes nappaliban, ahol akár a három métert is meghaladja a tévé és a kanapé közti távolság, oda legalább 60-65 colos tévé illene, aminek helyet is kell csinálni a falon, vagy a TV-állványon.
2. Képminőség
Technológia szempontjából az eddigi tapasztalatok alapján nagyjából kijelenthető, hogy aki képcsöves TV-ről vált lapostévére annak a plazma képe jobban tetszik majd, mivel elsőre zavaró lehet az LCD televíziók (na, nem a filléres darabok) tűéles, túl precíz és az áruházakban látható, általunk csak parasztvakító módnak nevezett képe. Ráadásul, ha alapvetően inkább normál felbontású adásokat fogunk nézni (vagyis nincs HD előfizetésünk), akkor plazmából a technológia jellemzői miatt az olcsóbb modellek is szebben jelenítik meg az SD adásokat, szemben az olcsó LCD-kkel, ahol néha a sírógörcs kerülgeti az embert egy új kibeszélő só megtekintése közben és itt a képminőségre gondolok, nem feltétlenül a tartalomra. LCD tévék esetében sem a hangzatos full LED, edge LED, Smart TV, bla,bla számítanak, hanem a képminőség.
Ha limitált az anyagi keretünk, érdemes feláldozni mondjuk az internetre csatlakoztathatóság, vagy a multimédia lejátszó képességeket (sőt, akár még a 3D-t is), ha a tévé képe amúgy meggyőző számunkra. És ez az amit nem kommunikálnak túlzottan a gyártók, mert egyrészt a dolog valamennyire szubjektív, másrészt sokkal több magyarázatot igényel, mint ami a 20-30 másodperces reklámokba, vagy az óriásplakátokra elfér. Vegyük például a Sony X-Reality PRO technológiáját, ahol a normál felbontású tartalmak képkockáit (másodpercenként akár több tucatszor) összeveti a tévé adatbázisában(!) tárolt fotókkal és a megfelelő fotók pixeleivel feljavítja a mozgóképet. És az eredmény tényleg lenyűgöző! Mindegyik gyártónak megvannak a hasonló szoftveres trükkjei, amik jól működnek, de egyrészt ez nem a belépőszintű modellekre jellemző, másrészt meg a saját szemeddel kell ezt megtapasztalni, ráadásul olyan tartalommal, amit ismerünk, így nincs is jobb tanácsunk annál, hogy menj el, nézd meg mit tudnak azok a készülékek, amiket kinéztél a preferenciák alapján magadnak.
A nagyobb áruházakban biztosan megtalálod a legújabb modelleket és remélhetőleg nem küldenek el Üzbegisztánba, ha viszel egy pendrive-ot és egy memóriakártyát (esetleg egy DVD-t) saját fotókkal, videós anyagokkal, mivel a legtöbb tévén már van legalább egy kártyaolvasó és/vagy USB csatlakozó, de legalább egy DVD, vagy Blu-ray lejátszó valahol rá van kötve a cuccra. Ehhez a mutatványhoz használhatod jóbarátaink a Prohardver által összeállított tesztvideó csomagot, illetve ezeket a képeket, amik nagyon szépen megmutatják a megjelenítő erősségeit és gyengéit. A tesztvideók esetében ne ess kétségbe, ha a felével sem boldogulnak el tévék beépített lejátszói, ez a csomag ugyanis a multimédiás ketyerék megizzasztására lett összeállítva, így a most képminőséget nézd, ne a fájlformátumot, de a speciális tesztfotók szinte biztos, hogy működni fognak.
3. A sport gyors
Ahhoz, hogy az Eb alatt a labdából ne csak halvány, elmosódott pacát láss, fontos, hogy milyen a képfrissítése az adott készüléknek. Sokat fejlődött a képfrissítési technológia az elmúlt évek alatt, így igazából drámaian rossz tévével (természetesen az ismert márkákat figyelembe véve) már nem találkozhatunk. Ezen technológiák is szoftveresek, mint az egyéb képjavító alkalmazások, amiket fentebb taglaltunk és ezeknek is megvan a gyártónkénti fantázianevük, mint például az LG Motion Clarity technológiája, ahol már az 1000Hz-es, elképesztő számmal is találkozhatunk. Alapvetően egy 200Hz-es tévé már biztosan meg tudja jeleníteni a gyors jeleneteket, így kb. ez a minimum ahol érdemes nézelődni a gyártóknál, ami általában a középkategóriától felfelé már alapszolgáltatásnak számít.
4. 3D, előfizetések, csatlakozók és a dizájn
Ha a fenti paramétereknek maximálisan megfelelő tévét szeretnénk, akkor 99%, hogy az a képmegjelenítő már a 3D tartalmak megjelenítésére is alkalmas lesz. Jelenleg két technológia található a piacon, az aktív- és a passzív szemüveggel működő 3D megjelenítők. Az aktív tévét onnan ismerjük fel, hogy szép nagydarab és bekapcsoló gombbal rendelkező szemüveget kapunk a tévéhez, míg a passzív 3D megjelenítők lencséi, könnyű, vékony, már-már napszemüveg-szerű keretben kapnak helyet. Mindkét technológiának megvannak az előnyei. Az aktív 3D-nél 100%-ban élvezhetjük a FullHD felbontást, de cserébe nehéz és drága a szemüveg, plusz tölteni kell, míg a passzív megjelenítőknél nagy a betekintési szög, de vesztünk a valódi FullHD felbontásból (bár ezt valószínűleg nem fogjuk látni). Ez megint olyan dolog, amit ki kell próbálnunk, hogy eldöntsük, melyik technológiára tesszük le a voksunkat. A 3D a foci EB kapcsán azért lehet fontos, mivel a Mindig TV szolgáltatást üzemeltető Antenna Hungária ezalatt az idő alatt fogja tesztelni az olimpiára ígért 3D sugárzást, így ha nem is minden meccset, de párat biztosan megnézhetünk 3D-ben, már ha Budapesten, vagy a főváros közelében élünk.
Ha már Mindig TV. Mivel a közszolgálati Magyar Televízió közvetíti az Eb meccseit, ezért külön tv-előfizetésre nem lesz szükségünk (ha jelenleg tudjuk fogni valahogy az MTV-t), de ha a fenti 3D tesztadásba be szeretnénk csatlakozni, akkor valószínűleg kelleni fog egy Mindig TV vételére alkalmas készülék. Ma már mindegyik új tévé képes erre, gond csak akkor lehet, ha az Antenna Hungária a fizetős csatornakiosztásba pakolja be a tesztadást (ami eddig még nem tisztázott), ekkor ugyanis olyan eszköz kell, amibe betehetjük a fizetős Mindig TV kártyánkat. Ez lehet egy párezer forintos külső Set-top-box, de a legtöbb tévében van már kártyafoglalat, amibe viszont vennünk kell egy kártyamodult (10 ezer forint körüli összegért), aminél legalább kétszer ellenőrizzük, hogy 100%-ban kompatibilis a Mindig TV szolgáltatásával, de egyszerűbb, ha egyben vesszük a kártyával.
A dizájn alapvetően harmadlagos szempont legyen, de természetesen nem baj, ha gyomorforgás nélkül is rá tudunk nézni a kikapcsolt tévére. Alapvetően a vékonyság addig számít, amíg haza nem visszük a készüléket, mivel ha a saját talpán nézzük a tévét, akkor kb. mindegy milyen vastag, a talpazat biztos vaskosabb lesz. Ha azonban a falra tesszük a készüléket, akkor már érdekesebb lehet, hogy mennyire áll el a faltól a tévé, mennyire hasonlít egy festményre. Egy dolog azonban elronthatja a fali applikációt, ez pedig az, ha a készülék csatlakozói a hátlapból kifelé állnak, így ugyanis hiába a ceruzavékonyságú géptest, legalább 5-10 centire el fog állni a tévé a faltól, hogy akár csak a tápkábelt bedugjuk. Szerencsére erre ma már az összes neves gyártó odafigyel, de egy utolsó csekkolást azért megér a dolog.
Ha fenti preferenciákból kiválasztjuk a nekünk legfontosabbakat és természetesen a kevésbé fontosaknál sem lövünk túlzottan alá, akkor egész biztosan őrjöngve fogjuk letolni a nemsoká kezdődő sportfiesztákat.