1976-ban, azaz harminchét éve a japán Orient cég kiadott egy órát LED kijelzővel és kapacitív érintéstechnológiával. Ez az a fajta érintésérzékelés, ami mintegy harmincegy évvel később, az első iPhone bemutatásával vált elterjedt technológiává. Az óra működése egyszerű volt: ha egyszer koppintottál a számlapra, akkor kijelezte az időt, ha kétszer, akkor a dátumot. Egyébként pedig nem mutatott semmit. Nincs kéz, nincs csoki.

Ez az óra is eltörpül azonban a Casio 1984-ben kiadott AT–550-es szintén érintőkijelzős modellje mellett. De mi volt ebben az újítás? A Casio hozzáadott egy újabb trükköt, a gesztusvezérlést: az óra alapvetően analóg volt, de a tetején helyet foglalt egy egysoros kijelző, a későbbi digitális órák minden funkciójával. Az óra egyben számológép is volt, méghozzá gombok nélkül: a számokat és a műveleti jeleket az érintőképernyőre (ami gyakorlatilag akkor még csak egy sima óraüveg volt) kellett ujjal rajzolni. 1984-ben, majdnem harminc éve. És még csak nem is adták szemtelenül drágán az órát: a szerencsések száz dollárért vihették haza, ami mai pénzre átszámítva körülbelül kétszázhúsz dollárt (ötvenezer forint) jelent.