Nem hagyják hosszabban hátul és nem fésülik félre a hajukat, más az öltözékük is, az ezerkettes Ladától a 123-as, 124-es, 210-es Mercedesen át eljutottak a 211-esig és a Skoda Superbig, de a véleményük nem változott. Ha megnézzük, miről beszéltek a taxisok évekkel, évtizedekkel ezelőtt, tapasztalhatjuk, hogy azért a mindig változó világban is jelen van az állandóság. Minden őket érintő jogszabályváltozás és üzemanyagár-emelés után elmondták tévében, rádióban, utasnak, hogy eddig se volt könnyű, de most már tényleg csődbe mennek, és nem lesz egy darab taxi sem, mert egyszerűen nem éri meg taxizni.

Mára tehát a konok taxisok éhen haltak, a rugalmasabbak átképezték magukat boltosnak, marketingesnek vagy egyetemi tanárnak, és csak az idősebbek emlékeznek arra, egykor elég volt integetni az út szélén, ha valahová utazni akartak, amikor még léteztek taxik. Gondolhatnánk. Ehelyett ott tartunk, hogy a taxisok azt mondják, hogy most már tényleg ellehetetleníti őket, ha a főváros elfogadja a taxizást szabályzó rendeletet, egyébként meg Budapesten a becslések szerint legalább hatezer taxi van, míg mondjuk a hasonló lakosságszámú Bécsben kevesebb mint négyezer.

Ha egy Excel-tábla segítségével próbálnánk megérteni a látszólag ellentmondásos helyzetet, és összeírnánk a taxisok kiadásait – a társaságnak fizetendő díjat, a kocsi árát (amelynek az áfáját nem lehet visszaigényelni, mint mondjuk egy hasonlóan munkaeszközként funkcionáló teherautóét), a szervizköltséget, és persze az üzemanyagárat, hogy az autó értékvesztését és az apróbb tételeket ne is említsük –, és egy másik oszlopba a bevételt jelentő alap- és kilométerdíjat, amiből ugye még adózni is kell, akkor a fentiek alapján két dolgot is megállapíthatunk.

A taxisok mióta világ a világ panaszkodnak, és a mostani helyzetüket nézve (lehet, hogy a korábbi alapján is, de azt nem írtuk be az Excelbe) igazuk is van.

Ha emberi áldozat árán is, de azért lehetne előnye ennek az állapotnak is. A túlkínálat miatt beindulhatna a természetes szelekció, piacon maradhatna az udvarias, kulturált, becsületes taxis, és kiszorulhatna a csaló bunkó. Hát, jelentsük ki: a mostani rendszernek egyáltalán nincs előnye.

A Fővárosi Önkormányzat egy fontos és rendezésre szoruló helyzetet akarna rendezni. Lehet vitatkozni a taxik színéről, azon, mennyire kreatív és jellegzetes, ha barcelonai taxikkal árasztjuk el a várost, lehet centizni, hogy biztos kell-e 2550 mm tengelytáv a kényelmes utazáshoz, vagy elég lenne 2540 mm is, és akkor mondjuk a sok nyomasztóbb és szűkebb hatású, de legalább tíz milliméterrel nagyobb tengelytávú autók mellett például a Citroën C3 Picasso is jó lehetne taxinak. Egy tényezővel nehéz vitatkozni: azzal, hogy a megfelelő kihasználtság esetén éjjel-nappal a várost járó autók minél kevésbé terheljék a környezetet.

Néhány éve, amikor szmogriadókor a tizedannyira szennyező kocsikat kitiltották Budapestről, a füstoszlopot húzó, de megfelelően páros vagy páratlan rendszámúakat viszont nem, több médium is megkérdezte azokat, akik szabálytalanul, de büntethetőségi jogszabály híján elég nyugodtan autóztak. A legtöbben elmondták egyéni nehézségeiket, hogy oviba kell vinni a gyereket, aztán menni kell dolgozni, közben még elszaladni az anyóshoz, meg cipelni se lehet busszal stb., szóval egyszerűen nem tudják megoldani kocsi nélkül a dolgot, de persze sajnálják, hogy közben meg szmog van. Aztán amikor lett szabály, és százezer forinttal fenyegették őket, akkor azért csak megoldották mégis.

Ha nem kényszerítik az embereket, maguktól inkább megfulladnak, mint hogy akár minimális kényelmetlenséget is vállaljanak a környezetért, a közösségért, amelynek egyébként maguk is tagjai. A taxisrendelet tehát ebből a szempontból is hasznos.

És vezessük is be minél előbb, legyenek egységes arculatú, épp csak alig kipufogó, kényelmes, nagy csomagterű taxik, jól látható és áttekinthető tarifatáblázattal, ez méltó egy európai világvároshoz. Ez legalább olyan fontos itt élő és turista számára egyaránt, mint az egységes arculatú, kényelmes, biztonságos és környezetkímélő tömegközlekedési eszközök, használatarányos tarifarendszerrel, segítőkész, nyelveket beszélő alkalmazottakkal.

Hát itt azért megdöccenhet kicsit a gondolatmenet. Jelenleg a hagyományos kékek mellett fakószürke, halvány trafiksárga és magabiztos türkiz buszok is szállítják az utasokat.  A régi Ikarusok felújítgatásakor a zöld csíkokat már el is hagyják, pedig a humor sok minden átsegít, a metrók gyorsabban és megbízhatóbban járnának, ha nem árammal, hanem füsttel hajtanák őket, a segítőkész ellenőrök szívesen szótagolják a külföldinek, hogy je-gyet, bér-le-tet, a kevésbé segítőkészek meg egyszerűen mondanak egy összeget nekik, azt akár angolul is.

Tisztában vannak a BKV helyzetével a városvezetők is, nem telik el nap a nehézségekről, finanszírozásról szóló hírek nélkül. De hát nincs pénz. Ha lenne, mindent meg lehetne oldani hamar, így viszont marad a használtbusz-beszerzés (akkor is, ha a végösszeg nemzetgazdasági szempontból mégsem olcsóbb, mint ha újakat vennének), amelyeket már át sem festenek, marad a tűzoltás, a kényelmetlenség.

Látszólag hasonló a főváros és a taxisok helyzete. Nincs pénzük, ezért nem tudnak az elvárásoknak megfelelő szolgáltatást nyújtani, főleg nem átállási időszak nélkül. De vannak azért alapvető különbségek: a főváros hozhat rendeletet rövid határidővel. A taxisok meg akár tüntethetnek is.

Fizessenek több adót az autósok!

(Nyitókép: hallotaxi.hu. A cikkben lévő fénykép Barcelonában készült, fotó: BoHeMIo)