„Tisztában vagyunk vele, hogy most éppen nem kedvel minket. Lehet, hogy ennél még negatívabb érzéseket táplál irányunkban” – olvashatják azok, akiknek a Vállalkozói Érdekvédelem Alapítvány (VÉA) fizetési felszólítást küld. A címzettek száma több száz, egy részük telefonba üvöltözéssel és fenyegetőzéssel fejezi ki negatívabb érzéseit. Viszont sok tíz- vagy százezer olyan ember vagy cég van itthon, aki nem tudja, vagy néhány ezer forintos tartozását meg sem próbálja behajtani. Tőlük kér adományokat az alapítvány.

Társadalmi célú tartozásadományozás

„Az erőnk abban van, hogy azt tesszük, amit ígérünk, és ez nagyon szokatlan” – foglalja össze Bujdosó Gergely kuratóriumi elnök a több szempontból is rendhagyó kezdeményezés alapelvét. Az adósok ugyanis általában pontosan tudják, hogy húsz–harminc ezer forintos követelésért senki nem fog a bíróságra menni – Magyarországon amolyan vállalkozással kapcsolatos költségnek számít, hogy időnként elbukik pár tízezret itt-ott valaki azért, mert egyszerűen nem fizetik ki, a jogi hercehurca pedig több évbe, és akár a tartozás összegének többszörösébe kerülhet, amit gyakran nyertes pernél sem lehet behajtani, mert az adós céget addigra már felszámolták.

A Vállalkozói Érdekvédelem Alapítvány szerint tízezer forintos nagyságrendnél jóval súlyosabb probléma ez: a behajthatatlan kintlévőségek az egész vállalkozói kultúrára rossz hatással vannak, csökkentik a vállalkozói kedvet, szélsőséges esetben csődbe juttathatnak amúgy működőképes cégeket, a tisztességtelen magatartás normává válása (nem fizetek, úgyse csinálhatsz semmit) pedig más területeken (feketemunka, korrupció) is tisztességtelenségre ösztönöz.

Ezért arra kérik azokat, akiknek olyan kintlévőségük van, amiről már lemondtak, hogy adományozzák azt az alapítványnak. Ez megéri nekik? Idézet a honlapjukról, az elegtetel.hu-ról: „Nem, mi is itt élünk, nekünk ugyan annyira nem éri meg, mint másnak és mi is évekig fogunk pereskedni és valószínűleg mi sem kapjuk meg a pénzt.”

De megéri bárkinek? Az alapítvány szerint hosszú távon igen, méghozzá sokaknak. Ők ugyanis azt vállalják, hogy akár a néhány ezer forintos ügyeket is perre viszik. Az adós idézést kap, előbb-utóbb meg kell jelennie a bíróságon, tehát időt, és a jogerős ítélet után ideális esetben pénzt is veszít. Legközelebb talán nem legyint, hogy úgyse perelik be pár ezer forintért, és ha híre megy, hogy a VÉA sikeresen működik, a neve említése is elég lehet a fizetés kikényszerítéséhez.

Mindez a gyakorlatban

„Lehet, hogy naivnak tűnünk” – ismeri el Bujdosó Gergely, de a rendszer, ahogy elmondja, fenntarthatónak tűnik. Az alapítvány segítői gyakorlatilag hobbiból dolgoznak, megélhetésüket mindannyian másból fedezik, a célt pedig mintegy háromszáz ügyvéd is támogatja, akik a szokásos ügyvédi óradíj töredékéért, néhány ezer forintért bíróságra juttatnak egy ügyet. Ha nyernek, a pénz az alapítványé lesz, tehát újabb ügyekben tudnak perelni.

Október óta küldözgetik a felszólító leveleket, mostanában születnek meg az első jogerős ítéletek, egy másik ügyük pedig már végrehajtási szakaszban van. Gyorsítani ők sem tudják a köztudottan nem villámtempójú ügymenetet, de azt ígérik, akár évekig is járnak a bíróságra akár egy hatezer-ötszáz forintos tartozás miatt is.

Aki megkeresi őket, annak a követelését megvizsgálják az alapítvány ügyvédei. Ha jogszerűnek találják, akkor aláíratnak a károsulttal egy adományozási megállapodást, amelyben az illető lemond a nulla forint piaci értékű tartozásáról. Az alapítvány pedig kiküldi a levelet az adósnak. A reakció vegyes: sokszor nincs semmilyen visszajelzés, sokszor viszont tajtékozva hívják fel őket. A tartozás tényét a legritkább esetben vitatják (ha igen, akkor megkérik az adóst, mutassa be a bizonyítékait, hogy az adósságot rendezte), inkább a levél stílusába kötnek bele, meg abba, hogy lehet ez az utolsó felszólítás, amikor korábban egy sem volt.

„Tévhit, hogy többszöri felszólítás kell” – mondja erre a kuratórium vezetője, aki már megszokta a telefonos fenyegetéseket. „A beszélgetéseket – ahogy a felszólító levélben is leírjuk – rögzítjük, és adott esetben felhasználjuk a bíróságon” – ahol egyébként szintén „van némi agresszió, de nem vagyunk ijedősek” – nyugtat meg mindenkit Bujdosó Gergely.

Elkedvetleníteni a potyalesőket

Előfordulhat persze az is, hogy valaki fizetne, de nem tud – például mert neki is tartozik valaki. Ilyen esetben az alapítvány nyitott az együttműködésre, részletfizetési megállapodást kötnek. Ha viszont valaki már a rendeléskor pontosan tudta, hogy nem fog fizetni, mert behajtani úgyse fogják rajta, akkor ő a felszólító levélben ismertetett második csoporthoz tartozik:

„Ekkor ön az ellenségünk. Önt és az önhöz hasonlókat tartjuk azoknak az élősködőknek, akik miatt nehéz helyzetben van a legtöbb hazai vállalkozó. […] Nekünk is drága és körülményes behajtani a pénzt. Lehet, hogy igaza lesz abban, hogy nem fogja megérni. Az a jó, hogy mi nem profitorientált szervezet vagyunk. A mi célunk nem a pénzszerzés, hanem elkedvetleníteni a potyalesőket. Azt pedig egy módon lehet megtenni. Ha akkor is végigcsináljuk a jogi utat, ha nem éri meg.”