Diószeghy Sámuel utca, VIII. kerület

2012 tavaszán a TEK, a Terrorelhárítási Központ itt hajtotta végre történetének eddigi legnagyobb akcióját, amely során több bérházat kutattak át 120 kommandós részvételével. A mérleg: 150 adag kábítószer, fegyverek, csempészett cigaretta, nyolc letartóztatás. Adott a hamisítatlan compton feeling: van itt hajléktalanszálló, egy mobil-rendőrőrsöt is telepítettek az utcába, de továbbra is a bandák földje. Ha arra szeretnénk turistáskodni, a legszerencsésebb, ha bezárt autóval hajtunk keresztül rajta. Drága fényképezőgéppel ne sétálgassunk a környéken, nem jó ötlet, de fényképezőgép nélkül sem annyira briliáns gondolat. Akad még pár ilyen hely a városban – mi is tudjuk –, a Magdolna utca, a Klinikák, az Orczy tér környéke is elég betyáros vidék, ha pedig unjuk a Hősök terét, válasszuk helyette a Hős utcát!

Szabadkai út, IX. kerület

Dolgozó lányok és munkaadóik terepe ez, tulajdonképpen évek óta nem hivatalos türelmi zónaként működik a Soroksári és a Gubacsi út közötti szakaszon, ahol csúcsidőben öt méterenként integetnek a kevésruhás lányok a potenciális érdeklődőknek, akiket a hölgyekhez hasonlóan könnyű felismerni. No nem az öltözékükről, hanem arról, hogy sétatempóban gurulnak autójukkal. Ajánlott célpontok még ugyanebben a témakörben: Dunakeszi út, kőbányai Gyógyszergyári út.

Vonattemető

Egy temető akkor sem vidám hely, ha csak vonatokat talál benne az ember. Az Istvántelki Főműhely vonattemető néven ismert, és bár egyesek kifejezetten romantikusnak találják, depresszióra hajlamos egyéneknek mégsem ajánlott. A Nyugatitól két vonatmegállóra lévő ipartelepen az elmúlt évtizedek szerelvényei, mozdonyai rothadnak – szendereg a robogás –, talán egyszer összevonják majd a Vasúttörténet Parkkal, és megmentik a MÁV egykori büszkeségeit. Amíg ez nem történik meg – hadd tudják meg a vonatok is, milyen, amikor várni kell valamire –, addig az alternatív túrákat szervező BudapestScenes segítségével juthatunk el ide.

Nyugati téri aluljáró

Az éjszakai aluljárókban van valami kimondhatatlanul baljós, amit még tetéz, hogy éjszaka ezek a földalatti betonjáratok rendszerint megtelnek a társadalom peremén élőkkel, hajléktalanokkal, prostituáltakkal, főnökeikkel, vevőkörükkel. A Nyugati téri aluljáró nappal sem szép (viszont könnyen lehet újrahasznosított BKV-jegyet és -bérletet venni), de éjszaka pattogó neonfényeivel olyan mesterséges, vigasztalan, vizeletszagú művilággá transzformálódik, amit jobb elkerülni, vagy ha kénytelen végigmenni rajtuk az ember, akkor szeretne minél hamarabb kijutni onnan. Azok a nők, akik látták a Visszafordíthatatlan című film idevágó jelenetét Monica Belluccival, nyilván nem rajonganak az ilyen földalatti helyekért. Ajánlott helyek még borzongásra: Nagyvárad téri metrómegálló, Baross téri aluljáró.

Közvágóhíd

A Közvágóhíd valaha valóban a köz vágóhídja volt, az emberek oda hordták háziállataikat, hogy aztán darabokra szedve vigyék haza őket. A valaha impozáns épület méretét tekintve egyre fogy, egyedül az itt próbáló zenekarok, illetve az R33 klub csempészett vissza ide valami életet, de az elhipszteresedéstől még messze vagyunk. Meglehetősen bizarr helyszínválasztás, főleg, ha végigsétálunk azon a halálsoron, ahol az állatokat felterelték az első emeletre. A hosszú betonfolyosó akármelyik hangulatgyilkos Tarr Béla-filmben megállná a helyét, nincs az a feng shui mester, aki javítani tudna a szokatlan építészeti objektum baljós hangulatán. Csoda, ha az ember az R33-ba érve nekiáll inni.

Kamaraerdei út, XXII. ker.

Nem a prostitúció túlreprezentálása miatt szerepel még egy ilyen tematikájú helyszín összeállításunkban, hanem azért, mert a Tétényi-fennsíkon átvezető útszakasz egészen más hangulatú. Kihalt táj, gazos, bokros környezet, keskeny, rossz minőségű út, amely mellett úgy százméterenként kis oázisoknál rozsdás olajoshordókban ég a tűz, este bizarr fényt vetve a mellette melegedő lányokra, akik ha fáradtabbak, mint amennyire fáznak, a kiszuperált foteleken pihenhetnek kicsit.

Csepel Művek

Ez a szocializmus igazi szoborparkja, a vas és acél-koncepció nagyjából 250 hektáron elterülő Csernobilja, szerencsére sugárzás nélkül. Megrogyott téglaépületek, gazzal benőtt csarnokok, a lebontott vörös csillagok nyomai a falakon – valaha 25 ezer munkás építette itt a szocializmust, a háború előtt meg a kapitalizmust, igaz, akkor még nem a Csepel Művek, hanem Weiss Manfréd Acél- és Fémművek dolgozóiként. Ez is olyan pontja a városnak, ahol megállt az idő, így aztán nem csoda, hogy elég sok filmforgatás és fotózás zajlik itt. A gyárat érdemes a korábban már említett BudapestScenes-szel felfedezni egy éjszakai bunkertúra keretében. Ajánlott látnivalók még: a MÁV egykori központja az Andrássy úton, óvóhelyek.

OPNI, Lipótmező

Ugyan nem látogatható, de hogy lehetne kihagyni az óriási parkban lévő, még működése alatt is romos, azóta pedig teljesen elhagyatott egykori tébolydát egy bizarrhelyszín-válogatásból? Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) földrajzi elhelyezkedése miatt Lipótmezőként, falszíne miatt pedig sárga házként is közismert volt, és az ma is, noha 2007 végén végleg bezárták (ezt stílusosan az év április elsején, bolondok napján rendelték el), lakói egy része állítólag az utcára került. Kastélyszerű épülete a Parlament után Magyarország második legnagyobb középülete, hihetetlen értékes telken fekszik, ám az egyre lepusztultabb, de még így is lenyűgöző sárga házat mostanában legfeljebb az őrök vagy a klipforgatásra érkező zenészek/stábok látják.

Ha van még ötleted a lista folytatására, akkor ne tartsd magadban, várjuk a kommented Facebookon!

(Fotók: Tóth István, mrgarrison, wilber)