Sebestyén Balázs poénból lemezlovasnak állt, és most nincs akkora rendezvényhelyszín, amit ne tudna megtölteni. Mégis, mit árul el ez a tény a közízlésről?
Néhány hete a Facebook vidáman tolta az arcomba, hogy legalább harminc ismerősöm ott lesz DJ Oti közelgő parkos duplabulijának valamelyikén. Aztán azt vettem észre, hogy mindenki erről beszél; hogy ott lesz vagy hogy pont lemaradt – mert hogy mindkét eseményre elkapkodták a jegyeket néhány nap alatt –, hogy hol lehetne mégis jegyet venni, van-e valakinek eladó és hasonlók. Ugyanaz a vibráló várakozás remegett a levegőben, ami egy-egy híresebb banda magyarországi fellépését szokta megelőzni, miközben engem valamiért nem fertőzött meg az online valóságomban szétáradó YOLO-hangulat, sőt, kifejezetten irritált az egész felhajtás.
Hiszen itt ugye annyiról van szó, hogy Sebestyén Balázs, Magyarország egyik legértékesebb celebje tavaly kitalálta, hogy poénból DJ-nek áll, most meg ott tartunk, hogy kétszer is rottyra megtölti a Budapest Parkot, a népek meg kiforgatják az internetet a négy sarkából eladó jegyekért.
Rá is írtam az egyik ismerősömre, akiről tudtam, hogy ott lesz, hogy mégis, mi a tököm történik az emberek fejében? Hogyan lehet az, hogy egy jelképes – vagy inkább nulla – zenei előélettel rendelkező rádiós műsorvezető – vagy az influenszer most már komolyabb titulus? – csuklóból akkora hype-ot generál, ami nagy múltú zenészeknek sem mindig szokott összejönni? Ismerősöm válasza az volt, hogy ő ott volt DJ Oti tavalyi buliján, ami akkora mutatvány volt, hogy még csak be sem kellett basznia ahhoz, hogy végigtombolja az egészet. Továbbra sem értettem. Hiszen Dévényi Tibi bácsi is ugyanazt a bombasztikusan kínos retrót tolta, amikor még lemezlovasként haknizta körbe a fesztiválokat, sőt, ő még show-elemként labdákkal is meghajigálta a kedves közönséget, ahogy a Három kívánság című műsorában is tette annak idején, mégsem sikerült neki önálló bulikkal jegyeket eladnia.
Hiába fanyalogtam, senkit nem tudtam beleráncigálni egy jó kis vitába arról, hogy most már tényleg senkiháziak kezében van-e a popszakma, ezért nem maradt más választásom, a saját szememmel kellett megnéznem, mi az, amiről eddig lemaradtam és amit emiatt képtelen vagyok ép ésszel felfogni.
A jegy beszerzése közben úgy éreztem magam, mint Indiana Jones, amikor valami felbecsülhetetlen értékű antikvitás után kajtat. A legnépszerűbb online jegyértékesítő platformon hatezren kerestek állójegyeket DJ Oti bulijára, amikor pedig jött egy-egy értesítés a telefonomra, hogy valaki eladásra kínál egyet, mire kattintottam, már csak arról szerezhettem tudomást, hogy a jegyet az eltelt fél másodpercben valaki megvette. A frusztrációnak végül az vetett véget, hogy valamelyik reggelen csak úgy rápillantottam az online piactérre, és még azelőtt el tudtam csípni egy frissen meghirdetett küzdőteres jegyet, hogy az arra ácsingózó hatezer ember megkapta volna erről az értesítést.
Szóval DJ Oti, jövök, mutasd meg, mit tudsz!
A Budapest Parkhoz érve egészen gyorsan nyilvánvalóvá vált számomra, hogy erre a bulira nem katasztrófaturisták vettek jegyet. A Parkot elárasztó néptömeg meglepően nagy része hozott olyan outfitet, ami határozottan játszott rá a kilencvenes évekbeli hangulatra, sokan pedig büszkén kapták magukra azokat a DJ Otis láthatósági kukásmellényeket, amiket a szervezők osztogattak a bejáratnál. Amikor beértünk, már lement a bemelegítésért felelős Animal Cannibals és éppen Kozso üvöltötte a Szomorú szamurájt, a küzdőteret roskadásig megtöltő bulizók pedig láthatóan már most imádták az egészet.
Kötelező kitérő az italpult felé, vodkaszóda a kézbe, aztán kerestünk egy olyan helyet, ahonnan már valamennyire látni is lehetett a színpadot... és vártuk a csodát.
Mérsékelt lelkesedéssel fogadtam a kezdést, de még így is lenyűgözőnek találtam a videós felkonfot, amit a produkció mögött álló csapat gyakorlatilag teljes egészében képalkotó mesterséges intelligencia segítségével hozott össze. Ezek a klipek néhány éve még súlyos pénzekbe kerültek volna, most azonban elég megírni néhány ütős promptot, és máris kész van egy videó, amiben a kigyúrt DJ Oti Brezsnyevvel smárol, Angela Merkellel romantikázik, vagy Freddie Mercuryval pózol a színpadon. Ilyen, és ezekhez hasonló jelenetekkel indított a show, ami elképesztően profi színpadi technikával járt kéz a kézben.
Mire DJ Oti fentről leereszkedett a keverőpult mögé, az emberek már teljes transzban várták, hogy megszólaljon az első szám, a bevallottan rave-rajongó Balázs pedig a Scooter Endless Summer című darabjával adta meg a kezdőrúgást. A Budapest Parkban nagyjából 12 ezer jelenlévő agya egyszerre dobta le az ékszíjat.
Te jó Isten, mi ez?
Az van, hogy szerintem Sebestyén Balázs meghekkelte a rendszert. Az nem volt újdonság, hogy az emberek imádják a kilencvenes évek zenéjét, hiszen több bulisorozat is ezekkel a nótákkal húzott be rendszeresen komoly tömegeket, de ennyire jól talán még senki nem monetizálta ezt a szép emlékű évtizedet. A sikerhez Balázsnak csak annyit kellett tennie, hogy arcot adott a korszaknak, az NDK-s szuperhős, azaz DJ Oti pedig egy olyan arc, aki egyszerre hozza Michael Knight csibészségét, Walker, a texasi kopó karizmáját és MacGyver penge agyát.
Az persze csak a siker egyik komponense, hogy ez a szinte már gázosan macsó, félistenszerű entitás rendkívül szórakoztató, a buli tracklistje is körültekintő tervezéssel lett összeválogatva. DJ Oti sikeresen elkerüli az elkoptatott darabokat – így az a bizonyos felhő ezúttal nem szállt le közénk –, megszólal azonban Darude Sandstormja, a Kernkraft 400 Zombie Nationje és Gigi D’Agostino L’Amour Toujours-ja. A buli akkor működik a legjobban, amikor ezekre a kolosszális partyhimnuszokra Oti is ott szeletel a színpadon és a sokszor direkte gáz poénjai, a fénytechnika, a konfettiágyúk és a félig átlátszó LED-falon megjelenő animációk egyszerre szórakoztatják a közönséget.
Kicsit meg is töri a lendületet, amikor megjelennek a buli címében szereplő und die Freunde, akik alatt olyan vendégeket kell érteni, mint Krisz Rudi, a Splash, a Snap vagy az Ice MC. Tök jó őket látni, de végül egy kicsit visszaélnek a közönség vendégszeretetével. A Tedd fel a kezed alatt az ember tényleg önfeledten tud csápolni, de amikor ennek vége és DJ Oti helyett még mindig Sári Éviék vannak a színpadon, én sem igazán értem, hol marad ilyen sokáig az NDK csodafegyvere. A Snap és az Ice MC is egyslágeres előadók, az ő produkcióik ennek fényében szinte már zavaróan hosszúra vannak nyújtva, de mindez talán szintén a terv része, hiszen amikor Oti végre visszatér, a Park szinte felrobban a lelkesedéstől.
És tényleg lehet, hogy ez a buli grammra ki lett mérve. Amikor Oti pakolja a lemezeket – pontosabban: bedugja a pendrive-ját, ahogyan ő mondja – minden olyan pontosan működik, mint a Scooter basszusai. Minden egyes geg, minden poén pont akkor jön, amikor szükség van rá, még a strobi is akkor villan, a konfetti is akkor robban, amikor kell.
„Őrizzétek azt a gyereket, ami bennetek van!”
A Budapest Parkban előadott mutatvány egy körültekintően összepakolt, hihetetlenül profi showműsor volt, amit nem lehet kizárólag zenei eseményként kritizálni, Sebestyén Balázst pedig főleg nem lehet azzal vádolni, hogy valójában hozzáadott érték nélkül egy megúszósra vett haknival rántott volna le pár milliót a követőiről.
Volt Oti-szkeptikusként jelenleg nem tudnék még egy olyan eseményt mondani, ami ennyire képes lenne visszarepíteni a bulizókat az átkozott közösségi média előtti évekbe, amikor még körberöhögés nélkül lehettünk gázak, mert valamilyen értelemben mindenki más is az volt. DJ Oti éppen ezt a felszabadultságot tűzi a zászlajára, amivel már helyből tömegek képesek rezonálni, a dolgot pedig a megvalósítás profizmusa emeli egy olyan eseménnyé, amire tényleg érdemes felvenni a neonszínű kukásmellényt.
Most az az ígéret, hogy jövőre DJ Otinak csak egyetlen bulija lesz valami sokkal nagyobb befogadóképességű helyen, amivel a show alkotói még ezt a mostani két fellépést is túl fogják licitálni. Úgy alakult, hogy tapasztalataim birtokában erre az eseményre már sokkal kevésbé értetlenül fogom kifizetni a jegy árát.
(Képek: Soós Bertalan)
Ez is érdekelhet:
Íme a Margaret Island utolsó dala
A Superalbum Nagykoncerten élőben is meghallgathatod.
