Egyre népszerűbb a futás, folyamatosan növekedik az amatőr sportolók száma, és ezáltal egyre több a futáshoz kapcsolódó tartalom a közösségi médiában. Ezeknek a tartalmaknak egy része nagyon félre vihet, és a folyamatos féligazságok, hasonlítgatások elvehetik a futás örömét. Ne dőlj be ezeknek!
A napjaim szerves része a futás, és mivel a sport mellett az elméleti része is érdekel, a különböző közösségi médiás hírfolyamaim tele vannak futós tartalmakkal. Olyan futók posztjait látom a Facebookon, akiket nem ismerek, az Instagram és a TikTok pedig a rövid videós formátumban tolja az arcomba a kontenteket.
Mivel szerencsére egyre népszerűbb az amatőr sport, így az online tartalmak mennyisége is drasztikusan megnőtt. Ez összességében pozitív, hiszen kellő szelektálással rengeteg ingyenes tudást és infót kaphatunk meg, ha ráfordítjuk az időt. A hype magával hozza a márkák előrenyomulását, amiből egyenesen következik a tartalomgyártók intenzív térnyerése is.
Ennek a világnak van egy olyan szelete, ami nem feltétlen pozitív, és leginkább a féligazságok uralják. A külföldi fórumokat és futós tartalmakat pörgetve
egyre inkább az az érzésem, hogy kialakulóban van egy olyan narratíva, ami nemhogy meghozza az emberek kedvét a hobbisporthoz, de inkább elveszi.
(Talán te is belefutottál olyan influenszerekbe, akik a maraton végén tökéletes frizurával veszik át az érmüket, közben azt az érzést keltve, hogy meg sem izzadtak, és amúgy sem készültek a versenyre, mert minek?!)
Ez nem egyedi jelenség: a közösségi médiában látott dolgokra úgy kell tekinteni, mintha az adott személy profi futballista lenne, és csak a legnagyobb góljait látnánk. Többnyire azt töltjük fel az internetre, amire büszkék vagyunk, amit szeretnénk, hogy lássanak rólunk. Érthető, és ezzel nincs is gond, és ezt valahol mindenki tudja. Ettől függetlenül nem mindig egyszerű tudatosítani magunkban, főleg egy olyan világban, amikor napi szinten több száz inger ér, és egy idő után már csak passzív befogadók és fogyasztók vagyunk.
Kanapéról a maratonig edzés nélkül?
Vissza a futáshoz. Egyre több olyan kontent jön velem szembe, aminek az az üzenete, hogy nulla edzéssel teljesíteni különböző távokat (félmaratonokat, maratonokat, ultratávokat) mennyire menő és egyébként sem nehéz. Mert végül is bárki képes a kanapéról felállva lefutni egy félmaratont, maratont.
Az a szomorú vagy nem szomorú valóság, hogy ez nem igaz. Ha ezt valaki elhiszi, akkor beleszaladhat egy sérülésbe vagy olyan versenyélménybe, ami amellett, hogy nem lesz kellemes, végsősoron a kedvét is elveheti a futástól.
És ha az utóbbi megtörténik, az már nem annyira jó. Hiszen az a cél, hogy
ha valaki távtól és tempótól függetlenül kimegy futni, tesz az egészségéért, feszegeti a határait, és jól érzi magát, akkor a nap végén elégedetten menjen haza. És amikor pörgeti otthon az Instagramot, és belefut ezekbe a kiszínezett, hamis valóságmorzsákba, egyetlen másodpercre se érezze magát kevesebbnek.
Egyrészt a fentebb leírtak miatt, másrészt a hasonlítgatás sem mindig szerencsés. Lehet motiváló hatású, ugyanakkor el is veheti a mozgás örömét. Mert hiába vagy túl egy tök jó futáson, ha felmész a Stravára, és azt látod, hogy a szomszéd Józsi mennyivel gyorsabb nálad, és ettől úgy érzed, hogy kevesebb vagy. Lehet, hogy ő évekkel előrébb tart, mint te, jobbak az adottságai, kitartóbb, képes nagyobb áldozatokat hozni és lehet tovább folytatni a sort. Ha valakihez hasonlítanod akarod magad, akkor a legszerencsésebb, ha saját magad korábbi verzióját veszed alapul. És ez nem egy motivációs bullshit.
A lényeg: ne dőlj be a közösségi média hülyeségeinek úgy általánosságban se, de akkor se, ha futsz. Ha teszel az egészségedért, kicsit is odafigyelsz magadra, akkor már nyertél. És ez számít. Kerüld a felesleges online szemetet, kövess be olyan futókat, akik minőséget képviselnek. Szerencsére a magyar futóközösségben is sok ilyen alak van.
Ez is érdekelhet:
Neked való az 500 eurós szupercipő, amiben megfutották a maratoni világcsúcsot?
Mutatjuk a cipőt, amiről most mindenki beszél.
Az emberi teljesítőképesség új korszakába lépett a maratonfutás, és ez még csak a kezdet
Mennyit fejlődött az emberi test az elmúlt közel egy évszázadban, mekkora szerepe van a technológiának, és hol lehet a határ? Ezekre próbálunk meg válaszolni.
(Fotó: Getty Images)
