2026. április 26. vastag betűvel kerül be a sporttörténelembe, múlt vasárnap Londonban először futott ember két órán belül versenykörülmények között a maratoni távon. Rögtön ketten is átlépték a sokáig álomhatárnak hitt két órát, Sabastian Sawe 1:59:30-as világcsúcsot futott, a maratoni távon debütáló Yomif Kejelcha 1:59:41-es időeredménnyel lett második. 2019-ben Eliud Kipchoge lett az első ember, aki a maratont két órán belül lefutotta, az az eredmény azonban nem volt hivatalos világcsúcs, Kipchogét végig egy futókból álló emberi fal vette körül, hogy a lehető legoptimálisabb szélviszonyok között tudjon haladni, így az időeredménye hivatalosan nem is számított világrekordnak.

Az afrikai atléták folyamatos fejlődése és a szupercipők megjelenése már évek óta előrevetítette, hogy hamarosan valaki két órán belül fog maratont futni, sokáig úgy tűnt, hogy Kelvin Kiptum lehet az első ember, aki eléri az álomhatárt, a korábbi világrekorder azonban két évvel ezelőtt egy autóbalesetben elhunyt. Végül

Sabastian Sawe lett az a sportoló, aki történelmet írt, most mindenki róla és a szupercipőjéről beszél. Kitérünk mindkettőre, ahogy arra is, mennyit fejlődött a hosszútávfutás az elmúlt évszázadban.

Az athéni legendától Londonig

A maratoni futás legendáját legalább felszínesen szinte mindenki ismeri, i.e. 490-ben kezdődött, egy katona, Pheidippidész heroikus teljesítményével. A maratoni táv standardizálására azonban egészen a 20. század elejéig kellett várni. Az 1908-as londoni olimpián véglegesítették a ma is ismert és nemzetközileg elfogadott 42,195 méteres távot. Először 42 kilométerben véglegesítették a távot, de Alexandra királynénak nem tetszett, hogy az olimpián résztvevő futók nem a királyi díszpáholy előtt érnek célba, ezért 195 métert hozzácsaptak az eredeti távhoz, így lett 42 195 méter a maraton, amelyet később a Nemzetközi Atlétikai Szövetség is elfogadott.

Londonban egy amerikai futó, Johnny Hayes lett az olimpiai bajnok, 2 óra 55 perc alatt futotta le a maratont, akkoriban azt gondolták, hogy képtelenség 3 órán belül teljesíteni a versenyt, ezt cáfolta meg Hayes. Ma már a 3 órán belüli idő amatőr futók számára sem elérhetetlen, ez is mutatja, hogy mekkora fejlődésen ment át a maratonfutás.

A világrekordok az évtizedek alatt folyamatosan fejlődtek, 1925-ben Albert Michelsen már 2:30 alá vitte a világcsúcsot, 1967-ben pedig az ausztrál Derek Clayton lett az első ember, aki 2:10 alá ment. Az elmúlt majdnem hat évtizedben valamennyire megtorpant a fejlődés, de így is folyamatosan javult a rekord. A 2000-es évek elejétől a kenyai és az etióp futók domináltak, olyan klasszisokkal, mint Paul Tergat vagy a legendás Haile Gebrselassie. Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt talán először vált realitásnak, hogy valaki a közeljövőben két óra alatt futja le a kicsivel több mint 42 kilométert.

Ez az ember végül minden idők legnagyobb maratonfutójaként emlegetett Eliud Kipchoge lett. 2019-ben a Nike és az INEOS erőforrást nem sajnálva belevágott egy projektbe, amelynek az volt a célja, hogy Kipchoge átlépje az álomhatárt. A már említett okok miatt Kipchoge ugyan történelmet írt, de a rekordját a Nemzetközi Atlétikai Szövetség nem fogadta el. Itt azonban már látszott, hogy előbb vagy utóbb, de valaki versenykörülmények között is bemegy két óra alá.

Kelvin Kiptum 2023-ban megdöntötte Kipchoge hivatalos (versenyen futott, két órán kívüli rekordját), a 2:00:35-ös idő – és az, ahogy Kiptum futott – előrevetítette, hogy a fiatal kenyai lehet az az ember, aki történelmet ír. Kiptum tragikus körülmények között életét vesztette, ezután egy-másfél évig úgy tűnt, megtorpant a fejlődés, de ekkor megjelent Sabastian Sawe, aki 2024-ben a valenciai versenyen 2:02-es maratoni debütálást mutatott be, majd nyert Berlinben és Londonban, idén pedig címet védett az angol fővárosban, övé lett a világrekord és a két órán belüli maratoni csúcs is.

A Szuperatléták mellé megjelentek a szupercipők

Kísérletek szupercipőkre korábban is voltak, de az igazi áttörést a Nike hozta el 2017-ben, amikor megjelent a karbonlemezes Nike ZoomX Vaporfly 4%. A Nike akkor azt mondta, hogy akár négy százalékkal is képes a cipő javítani a futóhatékonyságot, és bár Kipchoge abban az évben nem tudott bemenni két órán belülre (a két évvel későbbi bécsi kísérlethez hasonló koncepció során, csak egy monzai futáson), de az egyértelművé vált, hogy új korszak kezdődik: jön a cipőháború, érkeznek a karbonlemezes cipők, amelyek a topatléták esetében valóban segíthetnek a teljesítménynövelésen.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek 2020-ban egy új szabályt is be kellett hoznia, amely értelmében a versenycipőknél a talpvastagság maximum 40 mm lehet. Közben a többi gyártó is felzárkózott a Nike-hoz, minden nagyobb brandnek van már szupercipője. A Nike nyerte tehát az első csatát, ma azonban a nagy rivális, az Adidas áll nyerésre.

Sabastian Sawe világcsúcsa amiatt is különleges, hogy a cipőháború is új szintre lépett. A kenyai versenyző az Adidas Adizero Adios Pro Evo 3-ban futotta a világrekordot, egy mindössze 97 grammos versenycipőben, amely az Adidas szerint 30 százalékkal könnyebb az elődjénél, 11 százalékkal nagyobb az energia-visszaadási képessége, illetve 1,6 százalékkal javítja a futógazdagosságot az Adidas előző szupercipőjéhez képest. Ez utóbbi azt jelenti, hogy adott tempóhoz ezzel a cipővel kevesebb energiára van szükség, mint más cipők esetében.

Szupercipő ide vagy oda, azért fontos kiemelni, hogy a technológia fontos része a fejlődésnek, valószínűleg felgyorsította azt, de Sawe és a hozzá hasonló atléták szandálban vagy mezítláb is piszkosul gyorsan tudnak futni, és karbonlemezes cipők nélkül is valószínűleg éveken belül elértek volna a kétórás maratoni időig, ezt a fejlődést azonban szó szerint megdobta a technológia.

Hol lehet az emberi teljesítőképesség határa?

Felmerül a kérdés, hogy hol lehet a határ? A friss világrekorder a londoni győzelme után azt mondta, tud ennél gyorsabban futni, szerinte az 1:58-as időeredmény sem elképzelhetetlen a közeljövőben.

1991-ben egy Dr. Michael Joyner által a Journal of Applied Physiology folyóiratban publikált elemzés szerint 1:57:58 lehet az elméleti maximum, ha egy atlétának VO2maxa (az oxigénfelvételi maximuma), a Laktát-küszöbe (az a pont, ameddig a test képes tejsavfelhalmozódás nélkül futni), illetve a futás hatékonysága az addig mért legmagasabb értéket eléri. Sawe mostani futása azt mutatja, hogy ez az időeredmény nem elméleti maximum, hanem az elkövetkező évek realitása is lehet akár.

A World Athletics-nek van egy ponttáblázata, amelyet Dr. Spiriev Bojidar magyar statisztikus fejlesztett ki eredetileg. Ebben a rendszerben az időeredményeket matematikai képletek alapján pontokra alakítják át. Ebben a táblázatban a legmagasabb pontszám az 1400 pont, a maratoni táv esetében ehhez 1:55:54-et kellene futnia valakinek, vagyis majdnem négy perccel jobb időeredményt Sawe mostani világrekordjánál. Sawe ideje egyébként 1328 pontot ér, viszonyításként Usain Bolt 9.58-as 100 méteres világcsúcsa 1356 pontot kapott, vagyis ha ezt a táblázatot nézzük, akkor Bolt teljesítménye az értékesebb.

Hogy hogyan alakul a maratoni világcsúcs, azt nyilván nem lehet megmondani, de az meglepő lenne, ha most évekig stagnálás következne. Ezt támasztja alá az is, hogy Yomif Kejelcha élete első maratonján már két órán belül futott, és a különböző nagy maratonok pályacsúcsai is folyamatosan javulnak, és persze a cipőtechnológia is fejlődik.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Getty Images)