Évtizedekig hajszolták a világ legjobb futói az atlétika egyik legnehezebben áttörhetőnek hitt álomhatárát, a négyperces mérföldet. Az egyetemes sportág egyik legnagyobb teljesítményeként vélekedtek róla, amikor Roger Bannisternek sikerült. Az angol futó egycsapásra legenda lett, de végül a világrekordja mindössze hetekig élt.

Míg a világ legtöbb helyén kilométerben mérik a távolságot, addig az angolszász országokban a mérföld az elterjedtebb mértékegység. Angliában és az Egyesült Államokban legendás futószámnak számít az egymérföldes verseny, de nem csak ezeknek az országoknak az atlétái próbálták átlépni a 20. század első felének egyik sportbeli álomhatárát: négy percen belül lefutni az egy mérföldet, vagyis a 1609,344 méteres távot.

Manapság a világ legjobb középtávfutóinak nem kihívás négy percen belül lefutni az egy mérföldet, az 1900-as évek első évtizedeiben azonban ez olyan szuperteljesítménynek tűnt, amiről azt gondolták, nem is biztos, hogy valaha ember képes lesz teljesíteni.

Az 1940-es években két svéd atléta, Gunder Hagg és Arne Anderson felváltva döntötte meg a világcsúcsot, Hagg 1945-ben 4:01.4-es világcsúcsot futott, ezután viszont hosszú évekig senki nem tudta megdönteni a svéd atléta időeredményét.

Az 1950-es években az angol The Daily Telegraph azt írta, hogy

a négyperces mérföld a sport akkori jelenének a legnagyobb kihívása, és a Mount Everest megmászásához hasonlította

a kihívás szempontjából. 1953. május 19-én az angol Edmund Hillary és Tendzing Norgaj nepáli serpa elsőként feljutott a világ legmagasabb hegycsúcsára, és végül a másik emberfeletti tett sikeres teljesítésére, a négyperces mérföld lefutására sem kellett sokat várni – kevesebb mint egy évet.

Roger Bannister korának legjobb angol középtávfutója volt, az 1952-es Helsinkiben megrendezett olimpián a legnagyobb esélyesnek tartották 1500 méteres síkfutásban, de végül mindenkinek – legfőképp magának – csalódást okozott, érmet sem nyert, a negyedik helyen végzett.

Az orvostanhallgató Bannister annyira csalódott volt az olimpia után, hogy egy ideig az is megfordult a fejében, hogy mindössze 25 évesen befejezi az élsportot. Végül meggondolta magát, és mennyire jól tette, nem sokkal később véglegesen beírta nevét a sporttörténelembe.

Bannister megszállottja lett az egymérföldes rekordnak, annak ellenére is, hogy orvoskollégái azt mondták neki, hogy nemhogy lehetetlen négy percen belül lefutni a kicsivel több mint 1600 méteres távot, de egyenesen az egészségre veszélyes.

1954. május 6-án bebizonyosodott, mégis lehetséges áttörni az addig lehetetlennek vélt álomhatárt. A helyszín az Oxfordi Egyetem atlétikapályája volt, Bannister mellett a csúcskísérletben két barátja, Chris Chataway és Chris Brasher vert rész. Bannisternek a futás előtt komoly aggályai voltak az erős szél miatt, a két társa azonban meggyőzte, hogy mégis próbálják meg a csúcskísérletet.

A csúcskísérlet kezdete, Bannister itt még a harmadik helyen futott

Brasher állt az élre az első körben, tökéletes tempóban kezdett, de Bannister úgy vélte, túl lassú a kezdés. Chataway a harmadik kör felénél átvette a vezetést, Bannister egészen az utolsó kör végéig szorosan mögötte futott, majd a megfelelő pillanatban gyorsított, és végül 3 perc 59 másodperc és 4 századmásodpercnél állt meg a stopperóra.

Roger Bannister lett az első atléta, akinek sikerült, amit az előző évtizedekben hajszoltak a világ legjobbjai.

„Úgy éreztem, hogy a föld velem egyszerre mozog. Új forrását találtam meg az erőnek és a szépségnek, egy olyan forrást, amiről addig nem is sejtettem, hogy létezik.

Az orvosok azt mondták, elképzelhetetlen négy percen belül futni a mérföldet, és aki megpróbálja, az egyszerűen belehal. Miután átértem a célvonalon, elestem. Majd utána felálltam, de azt hittem, halott vagyok”

– emlékezett vissza a csúcsdöntésre.

A célba érkezés és az hivatalos eredmény kihirdetése után hősként ünnepeltek Bannistert, a közönség megőrült, amikor a bemondó hármassal kezdte az időeredményt.

Bannister történelmi időeredménye végül mindössze hetekig volt világrekord, június végén egy ausztrál atléta, John Landy 3:57.9-re javította a világcsúcsot, az elkövetkező három évben pedig még 15 futó ért célba négy percen belül az egymérföldes távon. Vagyis, ami sokáig lehetetlennek tűnt, hirtelen már viszonylag sok atléta számára elérhető eredmény lett.

Hisám el-Gerúzs, az egy mérföld jelenlegi világcsúcstartója és Roger Bannister

Roger Bannister eredménye azonban máig legendás, és az atlétika egyik legismertebb alakjává tette őt. Ennek ellenére nem ezt tartotta élete legnagyszerűbb teljesítményének, hanem azt, hogy később orvosként és kutatóként jelentős eredményeket ért el az idegrendszer kutatásának területén. Bannistert lovaggá ütötték, 2018-ban hunyt el.

Az egymérföldes világcsúcs Bannister rekordja után természetesen tovább javult, 1975-ben John Walker már 3:50 alatt teljesítette a távot, a jelenlegi világcsúcsot 1999-ben a közép- és hosszútávfutás egyik legnagyobb legendája, a marokkói Hisám el-Gerúzs 3:43:13-ra javította.

Ez is érdekelhet:

A világ leghosszabb futóversenyében nem csak a közel ötezer kilométeres táv a kegyetlen

51 nap alatt kell teljesíteni, ami naponta közel 98 kilométer futást jelent.

(Fotó: Getty Images; via; via)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Az Asus dobja piacra elsőként az AI-laptopok új generációját

Stankovic annyira le akart lépni a Fraditól, hogy saját zsebből vásárolta ki magát

Számtalan sztár kimaradt Anglia bő Eb-keretéből

További cikkeink a témában
Titkos helyek, amiket csak a hajósok ismernek Horvátországban
Hirdetés