Egy ideje érlelődik bennem egy kétségkívül radikális gondolat, aminek a megerősítésére csak rátett egy péklapáttal a keddi PSG–Bayern München BL-elődöntő első félidejének utolsó pillanataiban VAR-ajánlással befújt tizenegyese. Vélemény.
Előrebocsájtom, nagyjából 60-as pulzussal svájciként ültem le a meccs elé, mivel egyik csapathoz sem fűznek érdekszálak. Tőlem aztán bármelyik nézegetheti jövő héttől a budapesti szállásokat a Bookingon (és mindkettő meg is érdemelné a döntőt, teszem hozzá).
Szóval, befújtak a Párizsnak egy olyan büntetőt, amit már megint nem értettem, miért fújtak be.
Nem segített az ügy értelmezésében az sem, hogy a topbajnokságokkal ellentétben a Bajnokok Ligájában egy VAR-ozás végén megszült ítéletet nem indokol meg a játékvezető (miért nem?)
Csupán annyit láttunk, hogy Alphonso Davies kezére pattan a labda, a hazaiak természetesen kidülledt szemekkel reklamálnak, a spori – ahogyan az a modern futballal átitatott napjainkban lenni szokott – a felelősséget a videóbíróra hárítva csendben marad. Az esetet vizsgáló VAR kihívja, közben mutatják Davies sokat sejtető arcát, majd Sandro Schäfer pár másodperces videózás után a tizenegyespontra mutat.
Mi is történt pontosan? Az oldalról belőtt labda elcsapta Davies előbb hátratett, majd valamiért elővett kezét. Tiszta sor. Igen ám, csakhogy a lassítás szerint a labda előbb a kanadai balhátvéd testét érintette, onnan pattant a kezére. Lehet, rég lapozgattam a szabálykönyvet és azóta átírták, de ha a labda a testéről pattan a vétkes kezére, azt nem kell büntetni. Az már más kérdés, hogy Davies performanszát sem fogják követendő példaként mutogatni a hátvédiskolák videoelemzői, amiért kvázi felkínálta a lehetőséget a tizenegyes megítélésére. Mivel Schäfer nem magyaráz(hat)ta el, miért szankcionálta mégis a Bayern szempontjából szerencsétlenül alakult eseménysort, eljutottam oda, hogy végleg elegem lett ebből a nyakatekert, értelmezhetetlen, követhetetlen és következetlen kézszabályból.
Leginkább olasz és angol bajnokikat követek, különösen a Serie A-ban szoktak előfordulni ehhez hasonló történések. Nem egyszer, nem kétszer, nem is háromszor láttam, hogy ami egyik esetben hétfőn még tizenegyest ért, az egy másikban szombaton már nem. A magyarázat gyakrabban változik, mint Romelu Lukaku aktuális kedvenc csapatának kiléte; hol azért fújnak le egy kezezést, mert a kéz (a kar) természetellenes pózban kalimpált, hol azért nem adnak büntetőt, mert a kezezés természetes testmozgás következménye volt. Nem bírom már lekövetni, úgyhogy
legyen akkor minden kezezés tizenegyes!
Igen, tudom, szélsőséges, túlzó reakció, egészen biztosan nem igazságos és nem vetne véget a vitáknak. De egyszerűen nem tudok jobbat. Elő lehet venni ellenérvként az évtizedekkel korábbi korszak klasszikusait, mikor a földön fekvő védő kezére szándékosan rárúgták, nekivezették a labdát, így kiharcolva tizenegyest, vagy a tényleg totál vétlen eseteket, ám első (inkább sokadik...) felindultságból ott tartok, hogy ez sem érdekel, mert ez az egész így nagyon nem jó.
Esetleg még azt az ugyancsak vitahullámokat generáló vadságot tudom elképzelni, hogy egy kezezés csupán akkor legyen büntető, ha egyértelműen bizonyítható a szándékosság, mint például Luis Suarez hírhedt produkciójakor a 2010-es vébén, amikor gólba tartó labdát ütött ki direkt. Ott nyilvánvaló volt a szándék. Az a sztori finoman szólva sem állítható párhuzamba Davies esetével, vagyis a testről kézre pattanó labdával. Ennek ellenére ugye mindkét mutatványért büntetés járt (az uruguayi még teljes joggal kapott egy piros lapot is mellé).
Lényeg, valamit tenni kell, mert ennek a katyvasznak jelenleg semmi értelmét nem látom. És aligha vagyok vele egyedül.
(Fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben